Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-51 - 1865-52

LIL ORSZÁGOS ÜLÉS. 247 arra a fejedelemre, ki példátlan kegyességgel, a leg­viszontagságosabb időkben, a legbonyolultabb kér­déseket megoldani kegyesen igyekezett, hogy a mennyei gondviselés sokáig éltesse, és terjeszsze áldásait mind őrá, mind felséges királynénkra és egész királyi családjára! (Éljenzés.) Cziráky János gr.: Mélt. főrendek ! Igen ékes szavakkal tolmácsolá az előttem szólott főasz­talnokmester Mailáth Antal gr. ő nméltósága azon érzelmeket, melyek mindnyájunk szivébe mélyen be vannak vésve, és azt tartom, csak közös lelke­sedéssel fogadhatjuk el indítványát, annyival in­kább, mert az eskümintára vonatkozólag ezen ok­mányok a mi küldöttségünk hozzájárulásával is készültek, már előterjesztettek és szövegök nem most először került tudomásunkra. A mi a nádor helyettesítését illeti, e rész­ben szintén hozzájárulok azokhoz, a miket előttem szólott főasztalnokmester ő nmga előterjesztett , csak azt említvén meg, hogy történetileg e tekin­tetben két példával bírunk: az egyik példa Miksa király alatt volt, midőn ugyanis az ország kívá­natára Batthyány Ferencz Magyarország főkapitá­nya bízatott meg ezen tiszt teljesítésével; a másik példára akadunk később Rudolf király koronázása alkalmával, midőn az akkori országbíró Báthory Miklós, azon magas hivatalánál fogva, mely őrá ruházva volt, minden további fölszólalás és válasz­tás nélkül, egyedül csak a hivatal természetéből kiindulva, teljesité ezen teendőket. így a hazai tör­ténetből kiindulva mind két eseti-e vau példánk. De mindezeket mellőzve, mondom, teljesen hozzá­járulok ahhoz, a mit a főasztalnokmester őnmga kijelentett, és kérem egyszersmind a mélt. főren­deket is, hogy ezen tárgyakat hozzájárulásukkal egyhangúlag elfogadni méltóztassanak. Miután továbbá az előbb fölolvasott korona­őri esküminta, nem más, mint amely előbbeniidők­ben is szintén régi időktől fogva elfogadott és az ország által szentesítve volt, azt — tán legföllebb még egyszer meghallgathatnék — egyúttal szin­tén elfogadni méltóztatnának. (Helyedét.) Elnök: Belenyugosznak-e a mélt. főrendek ? (Elfogadjuk!) Most méltóztassanak még egyszer meghallgatni a koronaőrök eskümintáját. Sztáray Antal gr. jegyző (oh %ssa a koro­naörök eskümintáját.) Elnök: Mindenekelőtt az első s tárgyra nézve, a koronázási hitlevélre és nézve, melyet ő felsége az ország szine előtt fog le­tenni, méltóztassanak kijelenteni, elfogadják-e a képviselőház által átküldött mintákat'? A kik hoz­zájárulnak, méltóztassanak ezt fölállással jelenteni. (Megtörténik.) Majthényi László b. jegyző: Azon alá­zatos észrevételem van, hogy mivel mind az inau­egfontosabb esküre gurale diploma, mind az esküminta törvénybe ig­tattatik, s a törvénynek előkészítő részét képezi, vajon nem kellene-e törvényjavaslatnak tekinteni s szintén névszerinti szavazás alá bocsátani ? Cziráky János gr.: Egyébiránt az egész ház felállott, s legfölebb csak a távollevők neveit kellene följegyezni. Zichy-Ferraris Bódog gr.: Azt hiszem, a kérdés lényege abban fekszik : törvényezikkek-e vagy nem ? Ha törvényezikkek, akkor a szokott módon kell eljárni. (Fölkiáltások: Törvényczikk!) Elnök: Törvényczikk fog alkottatni . . . Fogarassy Mihály püspök: Nmélt. elnök, mélt. főrendek ! Méltóztassanak meo-ena-edni ne­kem, ha, mint Erdélyország püspöke, ez igen fon­tos és Erdélyt is épen ugy érdeklő tárgyra nézve egy igen rövid megjegyzést teszek. Ez első eset Erdélynek az ausztriai házhoz való visszatérése óta, hogy a magyar király megkoronázása alkal­makor kiadatni szokott királyi hitlevél egyszer­smind Erdélyt is, mint a magyar koronához tarto­zó országot és tagot benne foglalja. Szokás volt eddig a megkoronázás által egyszersmind Erdély­nek nagyfejedelemmé lett és fölavatott magyar ki­rály részéről Erdély kk. és rr.-hez külön hitle­velet intézni királyi biztos által, a királyi esküt ott külön letenni , és Erdélyország kk. és rr-től az úgynevezett homagiumot ünnepélyesen elfogadni. Ennek szüksége Erdély egyesülése után Magyarországgal már megszíint, és hogy meg­szűnt, Erdélynek fiai ezen csak örömüket, megelé­gedésüket jelentik ki; és a mennyiben én ennek tolmácsolója lehetek, bátor vagyok ezt magam ré­széről is a mélt. gyülekezet előtt kijelenteni. Egy­szersmind úgy tekintem ezen királyi levelet, mint új biztositékát és megpecsételését Erdély unió­jának Magyarországgal; és valóban ez azon leg­fontosabb és igen nevezetes okmány, mely az ujabb­kori alaptörvénynek tekintendő, és mind Magyar­ország, mind Erdély népei jövőjének, boldogsá­gának, jóllétének megaíapitását magában foglaló tényt örökít meg. Ez alkalommal, midőn Magyar­ország kk. és rr.-ei a traditionális pietas megtar­tásával a koronázási hitlevél, a koronázási actus és királyi eskü által, az alkotmány legnagyobb biztositékát teszik le : és más részről, midőn az ujabb alkotmányokban keresett biztosítékokat el­fogadjuk és a kor kivánalmaihoz alkalmazkodva. az ujabb időt a régibb idővel összecsatoljuk, két­ségkívül az írásnak ezen szavait követjük : profért de thesauro suo nova et vetera. Engedje az isteni gondviselés, hogy valamint közeledtével azon nap­nak, mely a tökéletes kibékülés nagy müvét szen­tesítendi és ünnepélyesen föl fogja avatni, kegyele­tünk, örömünk fokonkint növekszik, úgy annak teljesülése után is az alkotmány helyreállításának

Next

/
Oldalképek
Tartalom