Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-48
•: 234 XLVIII. ORSZ kelyeztethessenek. Az ez iráati aggodalmakat az országgyűlésen összegyűlt rendek , mind a képviselőház, mind pedig a főrendek nyilvánították és osztatlan érzelemmel kívántak ez iránti orvoslást. Ezen hiányok azonban mégis, bár főn léteztek, akkortájban már is egy nevezetes tanúbizonyságot tettek, t. i. hogy ő felsége szükségesnek látta ezen okiratokat a magyar országgyűlés elé terjeszteni •és azok beczikkelyezését az országgyűlés által eszközöltetni. Megszűnt tehát ez által azon előbb fönállotttévtan, hogy t. i, az egész osztrák trónról lemondás egyszersmind a Magyarország trónjáról lett lemondást is szükséges következmény gyanánt foglalja magában a nélkül, hogy az országgyűlésen összegyűlt karok és rendek hozzájárulásával történjék ezen nevezetes lépés. Hazánk történetkönyvébe visszatekintve, akadunk gyakoribb esetekre a régibb korban a trónlemondásokra nézve. Mióta azonban a felséges uralkodóház — eleinte szabad választás, ugy azonban, hogy mindig az e házból származott tagokra essék a választás, utóbb pedig megállapított öröklési rend szerint — vette kezébe az ország kormányát, egyetlen esetünk vagyon, a melyben, a nélkül, hogy a természetes kimúlás következtében megürült volna a trón, a trónra nézve lemondás következtében változás jött volna közbe. Történt ez Rudolf király országlásának alkalmakor, ki a trónról lemondván, ebbeli jogát öcscsének Mátyás királynak nyújtotta volt át. Történt ez is kellő ünnepélyességgel, és mind azon ovalmakkal, a melyek szükségesek voltak arra , hogy az ország szabadsága és jogai teljesen biztosítva legyenek, a mint annak világos bizonyítékát nyújtja az 1608-diki országgyűlésnek első decretuma, mely magában foglalja az úgynevezett koronázás előtti articulusokat, a melyeknek bevezetésében egész ünnepélyességgel kijelenti, hogy ugyancsak az országos karok és rendek kérelmére ő felsége a trónról lemond, mindennemű jogait a trónra nézve átruházza és átadván neki a legfőbb jelvényt — t. i, a sz. koronát, minden többi jelvényekkel együtt — egyszersmind azon eskü kötelmei alól, melyet a koronázás alkalmakor letett, mint fönebb említtetett, nem csak magát fölmentettnek kéri kijelenteni, hanem egyúttal minden főpapokat, főnemeseket, tanácsosokat, tisztviselőket s országos karokat és rendeket, egyszersmind neki tartozó hűséges ragaszkodástól és kötelmektől föloldottaknak nyilvánítja, s egyszersmind határozottan és világosan az is hozzá vagyon mellékelve, hogy ő külön iratban is ajánlja testvérét a karok- és rendeknek, és kéri és fölszólítja őket, hogy őt törvényes királylyá válaszszák és királylyá koronázzák. Tehát ezen ünnepélyesség bizonyságot tesz arról, hogy mindkét részről közös megállapodás szükÁGOS ÜLÉS. séges arra nézve, hogy azon kötelem, mely a fejedelmet a nemzethez és viszont a nemzeteta fejedelemhez köti, csak kölcsönös egyetértés nyomán fölbontható; és méltán: mert ha hazánk alkotmányát tekintjük, a koronázás ténye nálunk nem 1 puszta czerimonia, hanem fölavatása és megerősítése a nemzet szabadalmainak , jogainak és az ország törvényei megtartásának, mely alkotmányunk legerősebb biztositékát foglalja magában. Ez egy kétoldalú, bilaterális kötés, a mely azon alkalommal szentül ésfölbonthatlanul, mindaddig, mig a két rész ellenkezőt nem határoz, mind két | felet kötelezi, és melyben, midőn a király az esküt leteszi, egyszersmind úgy azon eskü letételével az országosan összegyűlt karokat és rendeket és az egész országot örök időre annak hűséges | megtartására összefűzi, s a melynek következése | továbbá, hogy se az egyik, se a másik fél azt ! egyoldalulag föl nem bonthatja. Megkívánja ezt ' a legitimitás princípiuma, megkívánja az ország j törvényeinek, szabadságainak biztosítása. Ezen kellékek tehát, miután mellőzve voltak, | és nem oly módon terjesztettek volt elő, hogy bei czikkelyezés alapjául szolgálhattak volna, már a : 61-ki országgyűlés alkalmakor uj formában való I előterjesztést óhajtott és sürgetett a nemzet. Ezt foglalták magokban az akkori föliratok, és ha | nem csalódom, az ujabb országgyűlési föliratok- ban is találjuk ennek'nyomát. Eljött immár a perez, midőn nem sokára ezen \ királyi fölavatás megtörténik; és igy méltán a közjogi alapokból kiindulva , az inaugurale diplomát elkészítő bizottság figyelmét el nem kerülhette e hiány. Ezen hiánypótlása tehát szükséges. E részben pedig igen alapos, alkotmáyos és minden tekintetben kielég itő nyilatkozat történt a ma gyár minisz! terium részéről, melyet egyenesen fenálló törvé! nyes közjogi viszonyaink alapján ugy kell tekin! tenünk, miutánő felsége felelős tanácsosai tették í azt, mint ő felségétől eredőt. Biztosítást nyújt ez I nekünk nem csak a múltra, hanem a jövőre is. BizI tositást nyújt a múltra annyiban, a mennyiben nyilván kijelenti, hogy alkottassák egy törvény, a I mely szerint, valamint ez esetben a múltból az utób| bira következtetés nem vonathatik, szintúgy jövőre ; teljes biztosítás nyujtatik az által,hogy t. i. világo! san megkatároztassék, hogy a trónlemondás és változás, ha nem a rendes kimúlás esetében törté! nik, mindenkor az ország tudtával és hozzájárulásával történjék. Miután tehát a miniszteri nyilatkozat által az ország mind a múltra, mind a jövőre nézve tökéletesen biztosíttatik, ajánlom a rnélt. főrendeknek, hogy azt hozzájárulásukkal magokéva tenni szíveskedjenek, azon egyetlen megjegyzéssel — a melyet e helyen eltitkolni nem akarok — hogy