Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 189 beszélheti, néha nem lármázhatja ki magát, rnig panaszait orvoslás végett saját maga által választott tisztviselőinek nem adhatja elébe, s nem ilyen birák bíráskodnak fölötte : addig mindig türhetlennek fogja helyzetét találni és zarándokként tekinteni magát szülötte földén. Hiszen tapasztalásból tudjuk : ha valamely székvároson keresztülmentünk, ha nem is láttuk a megyeházat, mily szivrepesztő volt azt tudni, hogy itt ma nem magyar törvények szerint és nem magyar szellemű hivatalnokok járnak el. És ez most mind meg fog változni, és mindazok, kik eddig saját hazájokban zarándokoknak érezték magokat, oly boldogok lesznek, mintha ma kapták volna meg az amnestiát. Igen, üdvözlöm én is a minisztériumot, és pedig szivem mélyéből üdvözlöm, üdvözlöm törvényességi érzetét. De üdvözlöm a kormány ebbeli maga elhatározását azért is, mert ez által tanúságát adja azon szilárd bizalomnak, melylyel saját ereje érzetében az összes nemzet parlamentális, higgadt érettsége irányában viseltetik. Ks e minden utógondolat s tartalék nélkül magát oda engedő őszinte bizalma kétségtelenül nem fog ezúttal megszégyenülni, s nem lesz oka a kormánynak megbánni ebbeli maga elhatározását: mert épen oly kiváló ős jelleme lovagias természetünknek, bizalomért bizalommal adózni, mint a becsületessége iránti kételyt s gyanakodást megtorlani minden időkben hajlandó. Innen magyarázható, miért hogy az eddigi, akár fenyegető, akár mézes alakban jelentkezett félszeg s ingatag intézkedések közöttünk eredményre nem vergődhettek. így történt volna ez most is, ha felséges urunk bölcsesége örökre végét nem veti az ilyetén kísérleteknek. A nemzet e lovagias jellemnél fogva bizalommal és mérséklettel fogja viszonozni azon bizalmat, melyet a minisztérium a helyhatóságok visszaállítása által irányában tanúsít • valamint viszonozta azon bizalmat, melylyel legközelebb felséges fejedelmünk megtisztelte. Valóban mutathatott-e valaha fejedelem nemzet irányában fényesebb bizalmat, mint fejedelmünk most? És mi volt következménye? Hogy e bizalmat lehető legnagyobb bizalommal, hálával, szeretettel viszonozta az országgyűlés mind e perczig. Ez lesz a minisztériumnak is sorsa, miután látja a nemzet, hogy őszinte bizalommal járul hozzá. De épen ezért kétszeresen szükség most, hogy megyéink s minden hatóságaink rendszeretete s mérsékeltsége magát fényesen igazolja, mert hiszen ki nem látja be, hogy azon órától fogva, melyben ezek megkezdik működésöket, valamint legközelebbi vívmányaink fentarthatásának. legalább további fejlesztgetésének, ugy magoknak a municipiumoknak jövőben mikénti létezhetésének sorsa is nagyrészt az ő kezeikbe megyén, sőt az ő józan magoktartásától föltételeztetik. Igen, fő föladata a megyéknek azt kimutatni, hogy velők kormányozni lehet, hogy bástyáját képezik alkotmányunknak; föladatuk továbbá azt kezdetben mindj árt bebizonyítani, hogy a municipalis önkormányzati rendszer összeegyeztethető a felelős minisztérium eszméjével, nem teszi azt lehetetlenné, nem azt képtelenné a kormányozhatásra: mert mindazt, a mit fényes szónoklatok, theoretizáló röpiratok, vagy polemizáló hírlapi vezérczikkek e kérdésre nézve mindeddig megoldatlanul hagytak, mindazt, mondom, a gyakorlati, pár napok múlva megkezdendő municipalis élet vagy igazolandja, vagy meg fogja hazudtolni. És hiszem, remélem nemzetem mérsékletétől, hogy e két elem megegyeztethetőnek fog bizonyulni. (Helyeslés.) De ha nem állhatnak meg együtt, ám vívjanak egymással, álljanak ki a küzdtérre ! Én részemről előre is ünnepélyesen declarálom, hogy mindig amunicipium mellett fogok állani. (Helyeslés.) De én minden egyebekre nézve is a hatóságok majdani magoktartásától föltételezem leginkább hazánk jövője mikénti alakulását: nekem ugyanis ez előrelátásomba vetett olyas hitem van, hogy most jutánk el azon válságos ponthoz, ahonnan kiindulva, a nagy látnók jóslata teljesülésnek indulhat azon esetre, ha képes leeud hazánk fölfogni rá várakozó müveltségterjesztő európai nagy missióját. Hogy a jelen országgyűlés szerintem kétséget nem szenvedő eme rendeltetésének áll színvonalán, ezt eddigi tettei s folytonos törekvései által bizonyitá be; szükség azonban, hogy ha gyorsan akar ez ösvényen haladni, hogy bizton támaszkodhassak a nemzet egyetemére, azaz a törvényhatóságokra, ezen eredeti, egykor egyedüli typusára, s nemzeti, vajha mindinkább tisztulandó érzelmeire. Mindezeknél fogva,hivatkozva az előttem szólók előadásaira, részemről is járulok az előttünk fekvő szerkezet elfogadásához. Wenckheim László b.: Nmélt. elnök! mélt. főrendek! Habár az előttem szólott méltóságos urak oly tökéletesen kifejtették legnagyobb részét annak, mit magam is érzek a megyei szervezetre nézve, méltóztassanak mégis megengedni, hogy én is mondhassak néhány igénytelen szót a megyékre s miniszteri előterjesztésre nézve. Tagadhatlan az, hogy üdvözölnünk kell a miniszteri előterjesztést egészben véve, és magam is nagy köszönettel viseltetem irányában, a menynyiben a nemzetnek legnagyobb kincsét újra helyre kívánja állítani. De a megyének legnagyobb veszedelme az én fölfogásom szerint épen rendezetlen állapotában rejlik; és én is igenis óhajtottam