Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

190 XXXVI. OESZÁGOS ÜLÉS. volna, hogy a minisztérium előterjesztésében épen a mi a bizottságok összeállítását illeti, határozottabban és más valamit mondott volna, mintsem a 61-diki bizottságoknak helyreállítását: mert mindnyájunk előtt tudva van, hogy épen a 61-diki bizottságok voltak okai, hogy a megyei szervezetre nézve igen sok magyar ember részéről kénytelenek voltunk azt hallani: „Isten mentsen az ily megyei rendszertől! hiszen a Bach-rendszer is jobb volt ennél!" Én tehát, ki a megyének valóban barátja vagyok, kívánom a megyéket hasonló veszedelmektől megmenteni, és azért kivánatosnak tartottam volna, ha lehetséges lett volna ezen előterjesztésben a bizottságokat tüzetesebben körülirni, mit a miniszter urak más pontokra nézve meg is tettek, eltérve a48-diki törvényektől. De én azt gondolom, hogy nem csak a miniszter urak között, hanem átalában az egész országban a megyei szervezetre nézve a lehetőségig nincsenek tisztázva a vélemények. En a bizottságok összeállításának kérdését a legnevezetesebb kérdésnek tartom, és azért némileg bele kell nyugodnom, hogy csak a 61-diki bizottságok élesztessenek föl. Igenis, magam is azt gondolom, hogy okulva a tapasztalásokon, kerülni fogják a ti J -diki bizottságok eljárását, mely igazán a hazában minden barátját a megyének elszomorította, és okvetlenül csak a megyei bizottságoktól függ a megyék és megyei szerkezet jövőre fentartása. A minisztérium ugyané tapasztalások után fog elkésziteni egy törvényjavaslatot, melynek alapján kellene a jövő megyének, megyei bizottságoknak előállani, s akkor természetes, hogy ha újra a 61-diki szomorú események elő fognak fordulni, a törvényhozás maga fogja a helyhatóság korlátait szűkebbre vonni, s akkor, mitől sokan tartunk, be fog következni az, hogy a magyar alkotmányosságnak el fognak tapostatni főiskolái, a helyhatóságok. Van még egy pont, melyre nézve azt gondolom, hogy a felsőház nézetét határozottan kinyilatkoztathatná, s ez a nemzetiségi kérdés. Erre nézve is eltérő véleményben vagyok a miniszteri előterjesztéstől, a mennyiben t. i. e tekintetben van egy átalános elv, melynél fogva én azt tartom, hogy a templomokban, a házak-, iskolák- és községekben szólhat és értekezhetik minden ember, a mint neki tetszik, hanem a megyék termeiben, hol magyar törvény szerint magyar igazság lesz kiszolgáltatva, s az országgyűlésen, csak magyarul lehet és szabad tanácskozni, csak magyarul. Ennélfogva én Magyarországban más nemzetiséget, mint magyar nemzetiséget el nem ismerek; ismerek más ajkú polgárokat, más ajkú honfiakat, de nemzetiséget csak egyet ismerek: a magyart. (Éljenzés.) Azt tartom, ezt kifejezni kötelesssége a felsőháznak. És e tekintetben méltányolva a minisztérium elé háramlandó nehézségeket, azt gondolom, volna egy.mód azon aggodalmak megszüntetésére, melyeket bátor voltam kinyilatkoztatni, és pedig mind az 1861-diki bizottságok fölélesztésére nézve, mind a nemzetiségi kérdésre nézve. Ezen aggodalmakat mindazoknál, kik ugy gondolkodnak, mint én, eloszlatni lehetne fölfogásom szerint az állal, ha a belügyminiszter úr megnyugtat egj nyilatkozat által, a tekintetben, hogy minél előbb ügyekezni fog egy törvényjavaslatot a megyék rendezésére vonatkozólag elkészíteni és törvény erejére segíteni. (Helyeslés.) Ezen nyilatkozat által azon aggodalmak némileg meg lévén nyugtatva, az esetben magam is szívesen hozzájárulok ezen előterjesztvényhez. Wenckheim Béla b. belügyminiszter : Nagymélt. elnök! mélt. főrendek! Az előttem szólott mélt. báró úr nyilatkozatára van szerencsém kijelenteni, hogy igen is ő felsége kormánya legfontosabb és legelső teendői közé sorolni kötelesség-ének tarja a törvényhatóságoknak végleges szervezését ; de minthogy ezen szervezés tüzetes tárgyalást és megfontolást igényel, egyet értek Csongrád érdemes főispánjával, és én is ezen ügyet elhamarkodásnak kitenni, ezen kegyeletes intézmény iránti hibának, vagy épen bűnnek merném nevezni. Miután azonban a törvényhatóságok helyreállítását halasztani nem lehetett, ő felségekormánya kötelességének tartotta ezen intézmény helyreállítását legelső teendői közé sorolni, és igy egyebet tenni nem lehetett, mint épen említeni méltóztatott, a mennyire lehetett a törvényeket megközelíteni és a közbe jött eseményeket nem ignorálni. Ennélfogva e pontokra nézve kért a felelős kormány fölhatalmazást. Nem is szándéka a kormánynak ez által a törvényhatóságoknak önkormányzatába beavatkozni , és ennek autonóm jogait bármi tekintetben csonkítani, vagy épen a hozandó törvényeknek praejudicálni; hanem egész elhatározottsággal, bátorsággal és bizalommal teszi a törvényhatóságok sorsát, jelenét és jövőjét a törvényhatóságok karja és kezei közé, bizván, hogy a nemzet geniusa, ugy a mint s a mikor kellett, a törvényhatóságoknak auspiciuma alatt meg tudta a túlságos, turbulens elem ellen védeni az alkotmányt azon nézetben, hogy „malo periculosam libertatém, quam quietum servitium", úgy ezúttal képesek lesznek megmutatni országnak és világnak, hogy legszabadabb institutioival és legszabadabb municipalis jogaival, azon jogokkal, melyek annyira irigyeltettek és gyanusittattak , fön lehet tartani rendet és törvényességet, és igy alkalma lesz bebizonyítani, hogy a megyei rendszert össze