Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

188 XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. gondoskodásának és a t. képviselőház mérsékle­tének, a mint t. barátom, a csongrádi főispán oly részletesen és alaposan elemezte, az előttünk fekvő javaslatban mindaz, a mi a megyéknek teljes és üdvös működésére nélkülözhetlen, és a mi iránt magasabb érdekek sértése nélkül ideiglen intéz­kedni lehet, föltalálható: én a velünk közlött ha­tározati javaslatot egész terjedelmében elfogadha­tónak tartom, annál inkább, mert teljes joggal el­várhatjuk a megyék, városok, kerületek közönsé­geinek józan tapintatától és hazafias mérsékletétől, hogy jogtalan tulkapásoktól, illetéktelen térfoglalá­soktól, nemzetiségi súrlódásoktól, s a központi kor­mányhatalommal való összeütközésektől — ahosz­szas nélkülözéseken s némileg az 1861-dik évi ta­pasztalatokon is okulva—tartózkodni, s a mire jö­vőben leginkább hivatva lennének, főkép tulajdon belügyeik rendezésére s önkormányzatra fognak szorítkozni, nehogy a mit alig nyertünk, ismét veszélyeztessék, nehogy netán maga a törvényho­zás a municipális közélet korlátainak törvény ál­tali megszorítására kényszeríttessék, és nehogy az általunk az önkormányzat mintája s példánya­kéntjogos büszkeséggel minden nemzeteknek aján­lott ezen ősrégi magyar intézmény csupán egy, a kormányzatot, igazgatást és jó rend fentartását nehezítő, hogy ne mondjam, lehetetlenitő, magát túlélt ódonságnak mondassék. {Helyeslés) En tehát az előttünk levő javaslat elfogadása által nem a t. miniszter uraknak, hanem nemze­temnek és az egész ország minden lakosainak aka­rok bizalmat szavazni, bizton remélve és erősen meg lévén győződve, hogy politikai érettségökkel, hazafias tapintatukkal és mérséklettségökkel a nemzetnek ezen véghetetlen nagybecsű kincsét lelkiismeretesen megőrizni s meg nem csonkítva fogják az utódoknak átadni. Ezen értelemben pár­tolva az előttünk fekvő javaslatot, elfogadom. (Köz­helyeslés. Elfogadjuk!) Révay Sándor b.: Nm. elnök, mélt. főren­dek ! Az előttem szólott két méltóságos úr által annyira kimerittetett a tárgy, hogy én ahhoz csak igen röviden fogok szólani, nem akarván a méltó­ságos főrendeket ismétlésekkel untatni. (Halljuk!) Nagy megnyugtatásomra szolgál az alsóháznak a megyéket illető határozata, részint azért, hogy a helyhatóságok, melyek ősi alkotmányunknak mint­egy védbástyái voltak, vissza fognak állíttatni, ré­szint azért, hogy az országban lakó sok más ajkú nemzetiségek, úgy mint a tótok, szerbek, néme­tek stb. az által, hogy a megyei gyűlésekben tulaj­don nyelvökön beszélhetnek, meg lesznek nyug­tatva, s különösen azok, kik jóllehet tót, szerb stb. nyelvűek, de mégis magyar érzésüek, s magya­roknak vallják magokat. Több megyében már 48­ban, de különösen 61-ben a statutarius jognál fogva, tehát méltányosság s talán természetes szükséges­ségnél fogva olyféle határozatok hozattak, a me­I lyek most az alsóházi határozatok 8-dik pontjá­ban foglaltatnak, de mely megyei határozatok tör­vényellenesek voltak, mert az 1843-diki törvény kivánata, hogy a magyar nyelv legyen az egye­I dűli; méltányosság tekintetéből, és mint mondám, talán természetes szükségességből ezen rendelke­zés megváltoztattatott, s határozatba jött, hogy más nyelven is szólhatnak, különösen olyan me­gyékben, a hol más nemzetiség van tulszámban. Örömmel fogadják ezt bizonyosan, én legalább re­mélem, azon honfiak, kik magyarul nem tudnak, s így most már különösen a megyei ügyekhez inkább szólhatnak, s a mi állásunk, mely nem igen ké­nyelmes volt, mert törvényellenes határozat volt, most ezen miniszteri előterjesztés s az alsóház ha­tározata által törvényes alapot kapott. Hiszem s erős meggyőződésem, hogy ezen határozat által azon nem csekély súrlódás , mely a megyékben épen a nemzetiségi ügyekből* keletkezett, ha nem is szűnik meg egészen, de mindenesetre kisebbedni fog. Ennélfogva pártolom egész terjedelmében az alsóházi határozatot, s egyszersmind köszönetet mondok a minisztériumnak, hogy oly czélszerü előterjesztetést méltóztatott tenni. (Közhelyedés. El­fogadjuk !) Id. Vay Miklós b.: Megvallom, mélt. főren­dek, hogy én egyátalában nem szeretem a szó­szaporítást, és a tárgyhoz most bővebben szólani tisztán annak tartanám, oly szépen, és oly pontosan, oly jelesen ki lévén merítve a tárgy az előttem szó­lott igen tisztelt szónokok által. I)e, mint méltóz­tatnak talán visszaemlékezni,' én, midőn első alka­lommal fölszólaltam a mélt. főrendek körében, már akkor a municipális élet emberének vallottam magamat: méltóztassanak azért kegyesen megen­gedni, hogy most ezen szőnyegen levő fontos tárgyhoz legalább egy pár szóval járulhassak. (Halljuk!) Nem tudom, mélt. főrendek, mindnyájunk­ban-e, de bennem örömérzet van ma, és mindnyá­jan tígy is kezdték beszedőket: „Üdvözlöm a mi­nisztérium ebbeli javaslatát." Ezen üdvözlet az egész országban, de véghetetlen hangosan leszvisz­hangozva. (Helyeslés.) De nem is lehet senki közü­lünk, ki lelke mélyéből ne üdvözlené a miniszté­rium előterjesztése folytán elfogadott s előttünk épen fölolvasott határozati javaslatát a képviselő­háznak. A köztörvényhatóságok visszaállítása oly átalános óhajtása volt honunk minden lakóinak, hogy csak ennek megtörténte után érzendik ma­gokatteljesen honosoknak, sőt, hozzá merem tenni, egészen biztosaknak hazájokban. Míg a magyar­nak megyéje nincs, mig a megyeháztermei zárvák i előtte, mig azok falai közt kénye-kedve szerint nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom