Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-36

XXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 187 korlattal ninesenek ellentétben, a tisztválasztásoknál követendő eljárásra nézve gyakorlattal erősitett és soha kétségbe nem vett törvények alapjára állhatunk. Van még a miniszteri előterjesztésnek egy pontja, mely a megyei tanácskozási nyelvre vonatkozik, s mely, úgy látszik, korunk Achilles-sarkát képezi. Nyíltan kijelentem, hogy aggályaim e tekintetben csak igen szabatos formulázással lehetnének teljesen eloszlathatok ; nyíltan kijelentem azt is, hogy e kérdésben a főrendi táblára — nézetem szerint — kiváló hivatás várakozik, mert a főrendi tábla föladatának tartom nemzetiségünket minden ujabban részint keletkezett, részint fölidézett veszélyes doctrinák rohamai ellen védelmezni; nem kívánok mindazonáltal e tárgyban se módosítással föllépni, de csak azért nem, mert felelős kormányunk sorainkból előtünedezett kiváló tehetségű s buzgó honfiakból alakulván, azon meggyőződésben élek, hogy ők ezen kérdésben csak úgy, mint a többiben, tudnak is, akarnak is igazságosak és méltányosak lenni, de az uj doctrinák áramlatából rajok várakozó népszerűségnek nemzeti létünket áldozatul hozni nem fogják. A királyi városok, kerületek és első bírósági hatósággal ellátott városokra nézve, az 1848-diki törvények szabatosan rendelkeznek, s ezeket, mig a törvényhozás másképen nem rendelkezik, megváltoztatnunk nem lehet. Meg kell azonban erre nézve jegyeznem, hogy ezen szabatos rendezési munkálaton igen meglátszik azon benyomás, mely alatt létre jött. Mi, kik ezen törvények genesisének tanúi voltunk, jól tudjuk, hogy ama rendezési munkálat már az 1844-dik országgyűlésen készült ; tudjuk azt is, hogy ezen rendezésnek czéljavoltakir. városokat azon túlságos kormányi befolyástól fölmenteni, mely őket szer fölötti függésüknél fogva az országgyűlési szavazatra képtelenekké tette; de midőn e rendezési javaslat történt, a kormány név alatt nem érthettünk felelős kormányt, hanem olyant, melynek nyomása alatt az akkori kir. városok léteztek; s csakis igy történhetett az, hogy mind ezen testületeknél a kormánynak, s most már hála Istennek felelős kormánynak semmi összetartozó közege nem létezik. Lehet-e, és meddig lehet, vagy átalában kell-e, és czélszerü-e ily állapotban hagyni ? arra nézve most nyilatkozni nem akarok, mert e részben a törvény rendelkezik. Végre az erdélyi ügyekre vonatkozó pontra nézve kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen pont emlékeztet leginkább a miniszteri omnipotentiára, s megvallom, ha a Királyhágón túl lakó testvéreinknek bárminemű törvényeik volnának, azokat ujabb rendeletekkel, ha mindjárt jobbakkal is, érvényen kivül tenni nem óhajtanám; de miután Erdélyben lakó hazánkfiai azon szomorú helyzetben vannak, hogy ők mai napig is nem a törvény, hanem csak miniszteri rendeletek, még pedig nem független, nem magyar, s nem felelős miniszteri rendeletek uralma alatt állanak : alig lehet egyebet tennünk, mint a törvényhozás további rendelkezéséig fölhatalmazni a felelős kományt, hogy e tárgyban saját felelőssége alatt intézkedhessek. Ezek az én szerény észrevételeim, melyeknek előterjesztése után kijelentem, hogy a miniszteri előterjesztést egész átalánosságban elfogadom. (Közhelyeslés. Elfogadjuk!) Szögyény László főispán: Mélt. főrendek! A minisztérium által indítványozott és a t. képviselőház által ujabb időben velünk közlött határozati javaslatok közt egy sincs, melyet valódibb örömmel és nagyobb megelégedéssel üdvözölhetnénk, mint a köztörvényhatóságok visszaállítására hozott határozatot: mert valamint mi öregebbek a helyhatóságok közéletének vagyunk növendékei, ngv a fiatalabb nemzedék nemes dicsvágya és tettvágya kielégítésének ugyanott fogja méltó mezejét is találni. A megelőzött két határozattal az országgyűlés a körülmények parancsoló hatalmának engedve, az állam kül- és belbiztonságának, az államháztartás elutasithatlan követelményeinek s az országlás és közigazgatási gépezet akadéktalan működésének tetemes áldozatot hozott. Már most az előttünk fekvő javaslat szerint nem adnunk keli, hanem valahára kapnunk és nyernünk. Visszanyerjük pedig ezen nemzetnek azon ősrégi, nagyfontosságú, nevezetes intézményét, mely alkotmányunknak sok századon keresztül leghathatósabb biztositéka és védbástyája, nemzetiségünk ápolója és fejlesztője, s a helyhatósági önkormányzatnak valóságos fészke volt, mely nélkül szerintem Magyarország lehet igenis egy jól rendezett, codificált, ujabb divatú jogállam, de nem többé Magyarország, legalább nem azon Magyarország, mely sóvár vágyainkat kielégíti. (Helyeslés.) Midőn tehát már most ezen nagybecsű nemzeti intézvény visszanyerésének küszöbén állunk, s ennek ideiglenes mikénti életbe léptetése forog kérdésben, természetes, hogy sokakban igen jogos és alapos kételyek s aggodalmak támadnak az iránt, vajon azon ezer év előtt más körülmények, rnás viszonyok között, más tényezők- és elemekből alkotott intézmény az ujabb időnek vívmányaival összeférhető-e? és vajon ez a mostani szélesebb alapra fektetve, eredeti rendeltetésének, ugy mint hajdan,meg fog- e felelni? És minél melegebb barátja valaki ezen intézménynek, annál több és élénkebb aggodalmai lehetnek e tekintetben, s annál inkább fog ügyekezni mindent elháritani, a mi összeütközésökre és súrlódásokra adna alkalmat. De miután, hála a miniszter urak hazafias 24*