Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ULES. 155 nosság tettleges visszaállítására nézve nem enyészett, sőt igenis öregbedett: bárraennyire is tiszteljem az igen tisztelt képviselőház hű ragaszkodását az alkotmányhoz, mégis az előttünk fekvő íölirat szükségét nem látom, miután az országgyűlés két legalázatosabb föliratában a nemzet kérését és illetőleg alkotmányos kívánalmait már elegendőkép fejezte ki. Majthényi László b. jegyző: Schmidegg János grófi (szavazzunk! Zaj.) Schmidegg János gr.: Mélt. főrendek! Megvallom, keserű föladat a szőnyegen levő fölirati javaslatra nézve szólanom, előre gyanítva, hogy azt a ház többsége, mint nézeteivel megegyezőt, fölkarolva, magáévá teendi. De van a politikai életnek momentuma, melyben hallgatásunk a múltban tett nyilatkozatainknak megtagadása volna : ezt pedig, mélt. főrendek, független, szabad embertől — legalább éntőlem — senki se követelje. A lefolyt fölirati viták óta a dolgok fölötti nézeteim hajszálnyit sem változtak, és azokat semmi sem 'volt képes megingatni. Ha tehát valaki azt jegyezné meg, hogy a kormány nézete is, úgy látszik, megváltozott: szabad legyen rá válaszolnom, hogy nem lévén kormány embere, sem hivatalnok, hanem a hazának szabad független polgára, mint olyannak, szabad nézete a kormányétól, kiváló tisztelet kijelentése mellett, eltérő is lehet. Egyedül azért, mert az előbbi fölirati vita alkalmával szólottam, tartoztam magamnak azzal, hogy jelenleg is fölszólaljak, és egész őszinteséggel kinyilatkoztassam, hogy ezen fölirathoz, melyet nézeteimmel semmikép meg nem egyeztethetek, nem járulhatok. Majthényi László b. jegyző : Radvánszky Antal! (Szavazzunk !) Radvánszky Antal zólyomi főispán: Ha szavazni méltóztatnak, igen szívesen elállók. (Szavazzunk! Szavazzunk! Zaj.) Borsodmegye érdemdús főispánja oly velősen adta elő a tárgyat, hogy fölöslegesnek tartom tovább hozzá szólani: azért ha szavazni méltóztatnak, örömmel elállók a szótól : ha azonban mások szólanak, én is fentartom magamnak jogomat. (Helyes! Szavazzunk!) Elnök: Tessék a jegyző urnak fölolvasni a szónokok neveit; s méltóztassanak nyilatkozni, elállnak-e a szótól vagy nem. Majthényi László b. jegyző: Vay László gróf! Vay László gr.: Én el nem állok. Elnök: Miután még, úgy gondolom, hogy 8 vagy 10-en vannak följegyezve, méltóztassanak az iránt nyilatkozni, ma kívánják-e a tárgyalást folytatni. (Ma!) Majthényi László b. jegyyö: Radvánszky Antal! Radvánszky Antal zólyomi főispán: Úgy látszik, azon hibában szenvednek átalában a jelen korban a kormányok, hogy ahelyett, hogy ők simulnának a körülményekhez, erőtetni akarják, hogy azok simuljanak őhozzájok : pedig nem a kormányok szándékai, nem azoknak tervei szabályozhatják az idő igényeinek menetét, hanem kell, hogy a korszaknak követelései korlátozzák s körvonalozzák a kormányok teendőit; s mivel azok hibásan azt hiszik, hogy a kellő intézkedések alkalmazásának elnapolása által el lehet fojtani, el lehet nyomni az időnek postulatumait: a halasztgatáshoz ragaszkodnak, s megfeledkeznek arról, hogy a mi a természetben fejlődésnek indult, az mindig tovább fog fejlődni s utóvégre megtermi a maga gyümölcseit, s nem figyelnek arra, hogy az érlelést lehet ugyan siettetni, de az érlelést visszatartóztatni nem. (Ügy van!) Innen eredt, hogy mivel a kormán}*ok halasztgatása nem tolhatja viszszafelé a haladás kerekeit, sőt minden actio reactiót szülvén, még erősebb mozgásba hozza azokat, a kormányok intézkedéseikkel többnyire elkésnek, scsak akkor, mikor már fölöttébb parancsolóvá válik a szükség, készülnek hozzá, megfelelni a közvéleményigényeinek; de akkor sem gyökeres, hanem csak fél rendszabályok által, minek ismét az a természetes következménye, hogy idő közben tovább fejlődvén az idő követelései s megváltozván a körülmények, a fél rendszabályok nem kielégítők többé, s azon intézkedések, melyek maga idejében alkalmazva, eredményteljesek lehettek volna, a kifejlődött körülmények által már túlszárnyalva, siker nélküliek maradnak. így védelmezik a kormányok sánezról sánczig a korszellem követeléseivel ellenkező eszméiket, s elhitetik magokkal, hogy a haladást halasztgatással lehet visszatartóztatni: s ebben csalódnak főképen: mert a történelemnek számtalan példái igazolják azt, hogy a kormányok intentiói s a korszellem követelései közti conflictusban az idő maga vívta ki mindig saját követeléseit, (ügy van!) Ezen hibában szenved a mi kormányunk is, a mennyiben az alkotmányosságnak tökéletes visszaállítását akadályoztatja, vagy legalább az most is halasztgatja. Ertem a birodalmi, s nem a mostani magyar kormányt: mert habár az utóbbit alkotmányosnak, s ennélfogva törvényesnek el nem ismerhetni, szerintem mégis ellene panaszt emelni nem csak nem lehet, sőt ha igazságosak akarunk lenni, érdemeit el kell ismernünk. Azon jeles honfiak, kik ezen válságos időben, valljuk meg őszintén, saját föláldozásukkal állíttattak a kormány élére, s állomásaikat egy szebb jövőnek reménysége alatt, de bátran kimondhatom, egy szebb jövendőnek biztosítása mellett vállalták el, ismeretes hazafiságuknál 20*