Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

156 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. fogva bizonyosan mindent elkövettek az alkotmány visszaállítására: hogy pedig ez eddig nem sikerült, nekik hibául be nem számitható, mert két . ember száz emberrel nem vívhat meg s a folyó ellenében úszni nem lehet. Mulasztással tehát a mostani ma­gyar kormánynak főnökeit vádolni csakugyan nem lehet, sőt érdemeik sorában különösen kell méltányolnunk azon érdemöket, hogy az ország­gyűlésnek egybehivását vivták ki s ez által alkal­mat nyújtottak arra, hogy a haza törvényes utón és törvényes alakban tárhatja ki azt. a mi szivén fekszik. Elérte tehát ezen kormány azon czélt, melyet maga magának tűzött ki. azon czélt. hol működése végződik s az országnak működése kez­dődik : ez pedig a hazára nézve nagy előny, a kor­mányra nézve tagadhatatlanul nagy érdem. Mennyit ártott a birodalmi kormány az alkot­mányosság ellen vivott harczai s évek során ke­resztül gyakorolt halasztgatásai által, azt elegen­doleg tanusitják az utolsó hadjáratnak szerencsét­len eredményei. Nem tartoznék ugyan ide a biro­dalmi kormány tettei fölött bíráskodni; de miután működése nem csak túl. de a Lajtán innenre is ki­terjeszkedett, igen természetes, hogy azon kor­mány működése ellen hazánkban is fölemelkednek, s méltán följajdulnak az elkeseredésnek panaszos hangjai: mert nem lehet abban kétség, hogy ha hazánkban az alkotmányosság visszaállittatik, a többi tartományokban pedig az 18 évvel ezelőtt megalakittatik, az alig 700 millióra menő állami adósságok bizonynyal mai nap nem rúgnak föl 4000 millióra; nem szivattyuztatik ki a legigazság­talanabb kulcsra alapított adó által a népnek ere­je ; nem válik az adónak tetemes része, mint lát­juk, még karhatalom melletti beszedési módnál is behajthatatlanná ; nem állanak be az állam szám­tételeiben azon borzasztó deficitek, melyek évről évre szaporodnak; nem áll be azon pangás, mely­ben most az ipar, kereskedelem, gazdaság, szóval, minden üzlet és forgalom sinlődik; nem véreznek el annyi vitéz honfiaink azon véres csatákban, me­lyekhez, habár bizonyos tekintetben érdekeink igenis, de a hazának előnyei bizonyosan kötve nem valának; nem gazdagíttatik meg végtére egy idegen fejedelem a birodalom nagy testéből elsza­kított nevezetes részekkel. Mind ezen csapások csak annak szomorú következményei, hogy egy provisorium a másikat váltotta föl ^s az alkotmá­nyosság mai nap sem jött létre. (Ugy van!) Föl­tűnő valójában, hogy daczára azon káros kifolyá­soknak, melyek az eddigi kormányrendszerből föl­merültek, daczára annak, hogy az eddig megkisér­lett kormányzási kísérletek egymás után meghiú­sultak, nem győzedelmeskedett még azon eszme, annyi experimentatiók, annyi provisoriumok meg­buktatása után, a valódi alkotmányosságnak meg­alakítását is valahára már experimentálni. (He­lyeslés.] Ott állunk most, hol egy esztendővel ezelőtt állottunk : de fájdalom, azon sajnos tudattal, hogy az akkoriban volt remények meghiúsultak s az akkoriban mindinkább növekvő bizodalom nagy mérvben megingattatott: ez pedig a mostani kö­rülmények közt csakugyan nagy veszteség, mert igaz az, hogy a többször meghiúsult remény el­szántságot szül, a bizalom pedig, valamint elnyerve sebesen terjed, úgy elvesztve csak. lassú lépésekkel és féltékenyen tér vissza. Egybehivatott ismét az országgyűlés, félbesza­kasztott működését folytatandó ; hanem hiányzik az. mi működésének alapul szolgálhatna. Hatá­rozottan nyilatkozott a nemzet, kívánalmaira vo­natkozólag; de arra a válasz a királyi leirat tar­talma szerint nem hangzik kielégitőleg. íme ujabb jele és tanúsága ez ismét annak, hogy a birodalmi kormány, ismeretes halaszgatási vágyához folyto­nosan ragaszkodva, régi eszméivel még most is ott áll, hol egy esztendővel ezelőtt állott, hogy a le­folyt nyárnak véres eseményei sem bírták füléb­reszteni benne azon meggyőződést, miszerint csak az alkotmányosságnak tökéletes megalakítása biz­tosithatja egyedül az annyira megrongált biroda­lom jövőjét. Erősen ragaszkodik még mindig ezen kormány a kegy. leirat szerint azon eszméhez, miszerint Magyarország kívánalmainak meg leend felelve, ha alkotmányából annyit fog engedni, a mennyi belőle kivántatik, hogy az alkotmá­nyos lét, természetesen a kormány szabásaihoz mérve, a lajtántuli tartományokban is megala­kittathassék. Nem indul ki ezen kormány, a mint az a kir. leiratból kitetszik, azon elvből, meg­adni azt, mit a jogosság és törvényesség elvi­leg igényel: törekvése egyedül a törvényes köve­telésekből Magyarországban lealkudozni azt, mit, az alkotmányosságnak a lajtántuli tartományokban megalakítása alkalmával, ezen tartományoktól vagy szintén megtagadni, vagy nekik juttatni kívánna, (Ugy van!) S ez a ferde fölfogás, s a legnagyobb iga zság­talanság, valakit arra akarni kényszeríteni, hogy saját régi ősi birtokának természetét változtassa meg csak azért, hogy az szomszédjának uj, szer­zett, s egészen más és különböző természetű bir­tokához idomittathassék. [Helyeslés.) Erős és hatalmas volt a közös birodalom, inig az egyes tartományoknak saját institutiói sértet­lenül fentartattak, mig Magyarországnak alkotmá­nya meg nem támadtatott; de a mióta Magyaror­szágot s a lajtántuli tartományokat egy kaptafára kezdték húzni, hogy, a birodalmi kormánynak kép­zelődése szerint, ezen tartományok közti consoli­datió annál erősebb legyen, elgyöngült a biroda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom