Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

!44 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. nyék ő felségét absolut fejedelemből alkotmányos fejedelemmé teszik, a miniszternek pedig kezébe adják a módot, hogy ő [felsége úgy kormányozzon, hogy az a törvénynek értelmében történjék. (Helyeslés.) Ez a különbség. Igen nagy örömmel hallottam ő excjától — s erről meg is vagyok győződve, mert nem egyszer tapasztaltam — hogy csakugyan politikai hitvallása akár a trónnak, akár a nemzetnek jogai mellett minden részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen és erélyesen fölszólalnia. Ez a honpolgárnak, de különösen törvényhozónak előttem is elodázhatlan kötelessége. De, kérem alásan, ha ez elvet alkalmazzuk, méltóztassanak megengedni, ha én azt hiszem, hogy ő felsége jogai mellett most fölszólalni, midőn nem csak a törvény által neki szabott jogot, hanem, kimondom tisztán, még a törvény által neki át nem engedett jogot is tettleg gyakorolja : nem látom idején, annál kevésbbé, mig más részről a nemzetnek minden jogai el vannak kobozva. (Elénk helyeslés.) Ha tehát első kötelessége a törvényhozónak és az egyes polgárnak — a mit én is vallok — a fejedelmi jogok mellett ép úgy, mint a hazai jogok mellett fölszólalni : azt hiszem , hogy most a hazai jogok mellett kell fölszólalni, mivel ezek vannak megsértve, nem pedig a fejedelmi jogok. (Helyeslés.) Ö nagyméltósága méltóztatott észrevételt tenni a vallásszabadságra nézve is, s fölemlíteni, menynyire van a kath. vallás korlátozva. De azt nem méltóztatott elmondani — s én azt valóban nem is értem — hogy miben"? Mert a vallás gyakorlatában bizonyosan nem: hisz azt gyakorolhatja mindenki szabadon, és ezt soha senki kétségbe sem vonta. Az által pedig, ha ő felsége netalán cultusminiszíert nevezvén ki , ezen cultusminiszternek ellenjegyzése szükséges a főpapok kinevezésénél, azt gondolom, a vallásszabadság ez által sem lenne korlátozva: mert hisz most is ő felsége nevezi ki azokat, s akkor is ő felsége fogja kinevezni. Ha tehát korlátoztatik a vallásszabadság azzal, hogy mint apóst, király főpapokat nevez ki. korlátoztatik az által a vallásszabadság, hogy nevez, de nem az által, hogy ezen kinevezést még más is alánja. {Helyeslés) Mert én nem tudok rá példát, és aligha lesz is, hogy valaki ebben ő felsége akaratának útjában állott volna. De ez különben is oda menne ki, hogy a cultusminiszterre tulajdonképen nincs szükség, vagy ha cultusminisztert neveznének, ez a kath. vallás szabad gyakorlatát korlátozná. Én, megvallom, a cultusminiszter föladatához nem csak a vallás dolgait tartom tartozóknak, sőt a vallás dolgaihoz, a tulajdonképi dogmatikához neki köze sincsen, mert ; ez épen csak is a papságot illeti; hanem van- ; nak a cultusminiszternek más föladatai is, mert a : vallás, mint vallás, és az állam, mint állam közt mindenesetre igen sok a kapocs, melyeknek kezelése ismét egy felelős minisztert kivan, vagy akárkit, de oly valakit, ki arról feleljen. Ilyen a nevelés ügye is, a nélkül azonban, hogy az a vallás szabad gyakorlatába vágna. Épen ő excja boldog emlékezetű édes atyja, Cziráky Antal gr. jus publicumából tudom, hogy a nevelési ügyeket ő felsége kizárólag magának vindicálta, mig ellenben az országgyűlési tractatusok mutatják, hogy az országgyűlés évtizedeken keresztül az országos nevelési ügyet magának vindicálta, és folytonosan discussio folyt a fölött, vajon ő felségét vagy pedig az országgyűlést illeti-e ezen dolgok elintézése, mig nem az 1848-iki törvények világosan elintézték ezen ügyet; de arról, hogy egy harmadik legyen, arról szó sem volt, hanem a fejedelem vagy a törvényhozás. Az 1848-iki törvények pedig természetesen elrendelvén, hogy a cultusminiszter intézze azokat, nekünk, mint a kik a jogfolytonosság alapján az 1848-iki törvényeket kivonjuk helyreállíttatni, legyenek azok bár a vallás gyakorlatának korlátozásával összekötve, vagy nem, azokat követelnünk kell. De azt hiszem más oldalról, hogy a vallás szabad gyakorlatának sokkal nagyobb kárt okozott az ő felsége által aláirt concordatum , mint a mi felelős minisztériumunk, mert az előbbi a placetum regiumot semmisítette meg, mely igazi apostoli joga ő felségének. (Helyeslés.j Azt is méltóztatott Békésmegye főispánja Wenckheim b. ő mlga előadásából, és azon illustratióból, melyet a fölirat elfogadására nézve tett, ő excja kivenni, mintha azt mondotta volna, hogy a közbejött katastrófák oly változásokat idéztek elő, melyeknél fogva az ország még szorosabban ragaszkodik jogaihoz. Ha jól értettem, nem ezt mondotta, hanem azt, hogy mindazon szomorú katastrófák, melyek közbejöttek, nem hatottak máskép a nemzetre, mint akkép, hogy azon jogokat, melyeket előbb kért, most is kérje, mint akkor is kérte. (Helyeslés.) Itt tehát félreértés volt. A^égre némely dolgokat fölemiitvén ő excja, azzal fejezte be beszédét, hogy a leiratban emiitett közös ügyekre, t. i. a had-, hitel- és a vámügyekre nézve most nyilatkozni nem kivan, hanem nyilatkozni fog akkor, ha az illető ügy a képviselőház által átvizsgáltatván, hozzánk fog terjesztetni, és ezt igen helyesen tette; de méltóztassék megengedni, mindezekről mégis már előleg nyilatkozott. Én azonban e téren nem fogom tovább követni, hanem fentartom ezt magamnak akkorra, midőn e tárgy csakugyan napirenden lesz. Mondatott más részről még az, hogy egyedül Magyarország népein és Magyarországon függ most a kiegyezkedés, mert a kormány oly annyira közeledett. Méltóztassanak megengedni, hogy az