Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-22
XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 145 iránti nézeteimet kimondjam, hogy ki részéről történt a közeledés, noha ezt mindnyájan tudjuk. (Halljuk!) A. 11 esztendei absolut kormány után ő felsége az okt. 20-dikai diploma által szakította félbe ezen kormányzati módot, a mi igen természetes, mert azt máskép nem is tehette. Azonban e diploma nem volt eléggé szerencsés a magyar országgyűlés beleegyezését megnyerni, és arra az 1861-diki országgyűlés azon két epochalis föliratban válaszolt. Ezen föliratokban ugyan a nemzet a törvény, az alkotmány és a sanctio pragmatica alapján kifejtett jogos követeléseit formulázta, még pedig úgy, hogy ez az egész nemzet vérébe átment, és ő felségének fölterjesztette; s habár ezen jogokhoz való ragaszkodását — meglehet, hogy ugy látszik — erősen fejtette ki, e föliratokban három oly elv foglaltatott, melyet csak ugy félretaszitani tán örökös vétek volt: ezen három elv egyike a közös ügyek létezésének elösmerése, melyet Magyarorország ezelőtt csak az 1848-diki törvényekben érintett s másutt sehol: a második azon készség, melvet kinyilatkoztatott a törvén veknek, termeszetesen ide értve az 1848-dikiakat is, törvényes formák közötti revisióját illetőleg; a harmadik az államadósságokban való részvét, melvet Maeryarország eddig gyűlésein mindig visszautasított. Példa erre a 11-diki és 25-diki országgyűlés, melyben e tárgyban correlatiok nevezete alatt nem tudom hány nuntium fordult elő ; de soha Magyarország Ausztria államadósságainak magára való vállalását kötelezőnek el nem ismerte. És a 61-diki fölirat ezeket elismerte, sőt elvállalásukat bizonyos föltételhez kötve, ki is nyilatkoztatta. Hanem az akkori kormány e fölirat miatt ezen országgyűlést intractabilisnak nyilvánítván, haza bocsátotta, és hozzá nyúlt az absolutismusnak azon eszközeihez, melyek azelőtt csak egy esztendővel tökéletesen tarthatlanoknak nyilváníttattak. Kérem már most a mélt. főrendeket, méltóztassanak ítélni, hogy ki közeledett: az-e, ki önkényt megajánlott oly dolgokat, melyek eddig törvényesen megajánlva soha sem voltak? vágy az, ki e miatt az országgyűlést szétoszlatta? — Ezután néhány évi provisorium következett, és ismét ő felsége kegyes atyai indulatánál fogva szakította meg e provisoriumot, az 1865-ben összehívott országgyűlés és az örökké emlékezetes trónbeszéd, úgyszintén a szept. 20-dikai manifestum, valamint az erdélyi országgyűlésnek is oly alapon történt összehívása által, mely némileg indigitálta azt, hogy az unio-törvény létrejöhessen. Ezek tagadhatlanul oly tények, melyek nevezetes pontot képeznek a közeledéshez és az alkotmányos törvényekhez. Erre az 1866-diki országgyűlés ismét egy fölirattal válaszolt, mely föliratban ismét csak régi jogait — mert az egyedüli fegyvere a nemzetnek •— a jogfolytonosságot követelte, és FŐRENDI H. NAPLÓ. 186%. I. ezen alapon ujolag ismételte a nemzet jogát, de I mégis mindig úgy, hogy ezen föliratokban ő feli sége atyai érzületére hivatkozott, kimondván, hogy ! addig is, mig törvényeink helyreállíttatnak, a közös | ügyek dolgában működni fognak, és csaknem szó; ról szóra kimondván, hogy a leendő miniszterek! nek bizonyos indemnitást megadni hajlandó. Itt tehát megint távozást nem látok. — További stádiuma ezen dolognak a mai tanácskozás tárgya, t. i. a fölirat. Azt hiszem, ezen föliratban semmi sincs, a mi már az előbbi föliratokban nem volt, és azt gondolom, hogy a ki a politikának alfáján túlhaladt és Magyarországon egy kicsint körülnézett, az ugyan a magyar országgyűléstől más j tartalmú föliratot, mint ez, nem várhatott. (Helyesig lés.) Es mégis azt merem állítani, ezen föliratban is | van közeledés, mert ebben is benne van, hogy a j 67-es bizottság addig is működik. Mi fog azután történni, ha ennek működése befejeztetik, arról a föliratban nincs említés; de hisz arról minek is | szólani ? mert Isten tudja, mit kíván akkor az idő és az akkori viszonyok. Én tehát azon állítást hogy csak a nemzettől függ most már az egyezkej dés, mert a kormány annyira közeledett, hogy ha i a nemzet egyezkedni akar. tehát egyezkedhetik: eo'yátalában nem foe-adhatom el. ! O J G Ha a kormányt a magyar felelős minisztérium kinevezésében s eg} r átalában az alkotmányosság- helyreállításában az ausztriai viszonyok j netalán gátolták, azt én megfoghatom, és talán az ; is némileg tartózkodva hatott ezen kérdések megj oldására, hogy, ha a magyar minisztériumot megkapjuk, ki tudja, mily kezekbe jő a többség a magyar országgyűlésen, és nem fogunk-e oly I térre vezettetni, melyről a szabadulás bajos ? Erre nézve ha valami, a képviselőházban decz. 6-án ! történt szavazás megnyugtathatja a kormányt, '. hol azt láttuk, hogy a kiegyezkedni kívánó párt ! két harmadát képezte a háznak. Ha ez nem szüui téti meg tartózkodását, és ha ez nem ad biztositást | arra, hogy a kinevezendő minisztérium nem a fori radalomnak, hanem a törvénynek lesz orgánuma: akkor Magyarország több biztosítékot nem adhat. (Elénk helyeslés.) Mondatott még, hogy Lengyelország is a jogfolytonosságnak esett áldozatul. Mondatott, de nem bizonyittatott. Annálfogva erre azt kell mondanom, hogy ezt simpliciter tagadom, és nekem a tagadásra van azon argumentumom, hogy t. i. a szóló, ki ezt állította, a jogfolytonosság nevében j fölléptette Muszkaországot. Már ha, kérem alásan, j Muszkaországtól tanuljuk a jogfolytonosságot, I akkor nincs szavam. (Derültség.) I Zichy Henrik gr.; Tessék a históriát elolvasni ! 19
