Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

136 XXII. OBSZAGOS ÜLÉS. letes változást szenvedett. Á pragmatica sanctiótól egészen a prágai békekötésig, az osztrák biroda­lom egy nagy része a német birodalom előkelő, kiegészítő tagja volt: ezen szempontból és ezen alakban döntettek el a kérdések, és szándékoltat­tak eldöntetni hazánkban is; az osztrák biroda­lomnak a német szövetséghez való kapcsa, ennek szilárditása, ennek kifejtése, mintegy sine qua non­jául tekintetett a dualismusnak, Magyarország önállásának és függetlenségének. Ausztriának a szövetségből való kizáratása és ezen alapnak meg­változása által megváltoztak a környülállások mi­ránk nézve is; és mi, kik önállásunkat és függet­lenségünket csak az Ausztriával való kapcsolat­ban védhetjük és támogathatjuk, ezt számításaink­ban nem ignorálhatjuk és azokból ki nem feled­hetjük , másként el leszünk szigetelve. De vannak, uraim, sokan, kik azt hiszik, hogy maradjunk elszigetelve és csak a legvégső érintkezési pontoknál maradjunk Ausztriával kap­csolatban. Hiszen, ha szerintök a roskadozó auszt­riai birodalom össze találna roskadni, akkor Európa fait accompliképen egy compact Magyarországot fogna találni. Az, uraim, hogy a 48-ki törvények visszaállíttatnak, hogy talán némi módosítások történnek bennök, hogy talán minisztérium lesz, az, uraim, se az orosz-porosz szövetséget, se a daco-román foederatiot, ha az illetők igényeinek és czéljainak megfelel, nem fogja akadályozni és tőlünk távol tartani. Elsöpörtettek e század óta ezredéves birodalmak, és mint e nyáron láttuk, több birodalom s egy igen ártatlan társadalom is a hatalmasabbnak prédája lett. Mi, azáltal, hogy az alkotmányosság visszaállitását fogjuk kivívni, a netalán bekövetkezhető szerencsétlenségből nem fogunk menekülhetni. De, mélt. főrendek, ha a traditio és szokás által velünk szövetkezett auszt­riai népekhez állunk; ha ezek a közéletre lesznek hivatva; ha a selfgovernement s ez által valódi és nem chimerikus alkotmányosság ki lesz fejlődve, s itt is, ott is kölcsönösen biztosítva; ha abban, hogy ő felségének adjunk kezébe béke és háború idejében mindent, a mi a monarchia fentartására nézve szükséges, nem leszünk szükkeblüek, s oly megadási módot szervezünk, mely biztossá teszi őt, hogy a monarchia vitális kérdéseinek eldöntései nem lesznek oly föltételekhez kötve, melyek a közös kötelékeket tágítják: akbor mi az európai mozgalmak rohamainak ellent állhatunk. Szavaimat egy kis közmondással fogom be­fejezni , mely sokak előtt ismeretes, de melynek tanai kevesek által követtetnek: „História rerum optima magistra." Az egyesek igen ritkán okul­nak mások kárain, a nemzetek még kevésbbé. Sokszor villongási viszketeg vagy azon hamis ér­zet, hogy szégyen egy jövendőbeli, de tartósabb és erősebb jogért egy momentán kisebb jogköve­telést föladni : ez az oka sokszor a nemzetek bu­kásának. Bátor vagyok az utóbbi kor történelmé­ből egy kis példát előhozni. A szerencsétlen Len­gyelország, midőn saját roskadt állapota és a szomszédok kapzsisága által a második fölosztást szenvedte , magához térve , több hazafiak indítvá­nyára azon jogfolytonossági liberum vétót eltöröl­vén , az országgyűlésen egy uj alkotmányformát öltött fel, a király hatalmát szilárdította, az egye­sek souverainitási jógát korlátozta s az európai álla­mok sorába lépett. De volt egy párt, mely a jog­folytonossághoz ragaszkodva, ezen a liberum vető daczára alakult ujabb alkotmányt nem akarta el­fogadni ; a targoveczi confoederation összegyüle­kezett s jogfolytonosság szempontjából az uj refor­mált monarchiát el nem ismerte; talált egy támaszt j az orosz kormányban, a mely biztatta s fele utján i elébe is ment; és sikerült a jogfolytonosság pajzsa I alatt megdönteni a monarchiát : s halomba dőlt i Lengyelország s kitöröltetett az élők sorából. Ez volt Lengyelországban a jogfolytonosság és a restitutio in integrum szomorú következése. Azért : videant consules , ne quid res publica I detrimenti capiat! Majthényi László b. jegyző : Kálnoky ! Dénes gróf: Kálnoky Dénes gr.: Nagyméltóságú elnök, I méltóságos főrendek! Ma először lévén szerencsés | a két testvérhon közös gyűlésén fölszólalni, igen ; óhajtottam volna a nemzet azon jogos kivánatának teljesülte fölött, miszerint egyesülve közös akarat­tal és egyetértéssel intézheti el ügyeit, örömömet nyilvánítani. Azonban tekintve a jelen válságos viszonyokat, csak is aggodalmamat vagyok ké­S pes kifejezni. (Halljuk!) Ha Európának a közel j múltban lefolyt végzetszerű eseményei által meg­1 ingatott helyzetére s a szomszéd államok törekvé­seire, valamint azon forrongásra , mely minden ol­dalról mutatkozik, egy figyelő pillantást vetünk, ! meg kell győződnünk, hogy Dél-Európa az átala­; kulás küszöbén áll, és a königgrätzi csata csak I előjátéka volt azon küzdelemnek, mely — meges­I hetik — közel jövőben dönteni fog hazánk és a birodalom sorsa fölött. Azon esetre, hogy mi sors, mi jövő vár hazánkra, én ábrándokban magamat ringatni nem tudom, se politikai combinatiókra, se j kedvező eshetőségekre reményemet nem fektetem; [ hanem e tekintetben a kormány és az országgyü­I lés erélyes és határozott eljárását tartom megnyug­tatónak. Ha a történteket figyelemmel kisérjük, xígy látszik, a fatalismus íízi játékát, mely az aka­ratot és a tevékenységet lenyűgözve szokta tartani. Leg'alább az eddigi eljárás arra mutat: mert rend­kívüli körülmények között, a milyeneknek én a je­len viszonyokat tartom, midőn nem egyedül a

Next

/
Oldalképek
Tartalom