Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ULES. 137 kormány és nemzet közt fenforgó nehézségek kiegyenlítése, hanem mondhatni a trónnak, a hazának jövője sa nemzetnek léte forog kérdésben, az én nézetem szerint csakis a helyzet színvonalára emelkedett erélyes és gyors elhatározás képes czélra vezetni s az eseményeket megelőzni. S ha ezen eljárás rögtön nem is nyújthatná azon annyira szükségelt anyagi segélyt, legalább képes lenne a hosszas várakozás által elcsüggedett népekben egy szebb jövő reményét újra föléleszteni, s a jelen dermesztő bizonytalanságból kiragadva, önbizalomra ébreszteni. A jelen viszonyok között ezen egyedüli eszköz lehetne az, mely hazánkat ligy, mint a trónt a környező vészes események gyászos következményeitől megmenthetné, mert a népek lelkesültségén megtörnék a jogtalanul támadó ellen fegyvere. íHelycslés.jMéltóságos uraim ! ha mi a rendelkezésünk alatt álló időt kellőleg fölhasználni elmulasztjuk, megeshetik, hogy egy harmadik fogja, még pedig nem a mi előnyünkre, karddal ketté vágni azon gordiusi csomót, melyet mi megoldani késünk. Hogy a közös ügyek kérdése a nemzetre nézve életbe vágó és sokkal fontosabb kérdés, hogysem azt rögtönözve el lehetne intézni, vagy tanácsos volna, ezt elösmerem; de nézetem szerint már volt időnk arról elmélkedni, és úgy hiszem, az országgvülés már jó rendén tisztában van arra nézve, hogy a nemzet önállóságának veszélyeztetése nélkül mit engedhet, valamint a kormány is már számot vethetett magával arra nézve, hogy a birodalom közös érdeke megóvása mellett mit adhat. Azért részemről a gyorsabb és határozottabb eljárásra nézve akadályt nem látok; annál inkább nem, mert ha jelen helyzetünket tekintetbe veszszük, Ausztriával szemben se féltékenységre, se bizalmatlanságra okot nem találok, miután a birodalom fenállására épen olv szükséges egv kihékitett alkotmánvos Magvarország. mint a miiven szükséges a Sz. István koronája kapcsának megszilárdítására Ausztriának szövetsége. (Ugy vart !j Ezen okokból kiindulva, miután a magas kormány, úgy látszik, garantiát kivan — ámbár, a mint az álladalmak története mutatja, közös érdek és szükségesség legbiztosabb záloga a szövetségnek — megnyugtatás végett igen óhajtottam volna, hogy ha a jelen válaszföliratban a közös ügyeket illető azon legmagasabb kivonatnak egy országgyűlési határozottabb nyilatkozattal eleget tehettünk volna; miután azonban a tárgyalások még annyira nem haladtak, ezennel a Békésmegye főispánja, Wenkheim Béla b. ő méltósága által fölhozott igen fontos érveknél fogva, a fölterjesztést egész terjedelmében pártolom. (Éljenzés.) Majthényi László b. jegyző: Szécsen Antal gróf! (Halljuk!) Szécsen Antal gr. : Mltgos főrendek ! A FŐRENDI B. NAPLÓ. ,. I. legfelsőbb kir. leirat és a képviselőház fölirata, mely mai tanácskozásunk tárgyát képezi, ugvanazon kérdések körül forog, melyek ezen országgyűlés lefolyása alatt a mltgos főrendek figyelmét már hosszabban elfoglalták. Miután a föliratban ugyanazon érvek vannak előhozva, melyek, a teljes jogfolytonosság tüsténti visszaállítását illetőleg, az utóbbi alkalommal már folhozattak, részemről is elég volna egyedül az általam véleményein indokolására fölhozott érvekre hivatkoznom; s fölöslegesnek is tartom azon indokokat, melyek a jogfolytonosság természetéből és szigorú fölfogásából épen a mostani fölirat fő czélja, t.i. a minisztérium tüsténti fölállítására fölhozhatok, bővebben elősorolni, fölöslegesnek azért, mert hibás vitatkozási eljárás azon nézetből indulni ki. mini ha az egyszerű, könnyen föltalálható és a dolgok fölszinén fekvő okokat az ellenvéleményüek nem méltatták volna már, habár nem is tartotttik szükségesnek azokat eleve megezáfolni; s annál kevésbbé tartom szükségesnek azt jelenleg tenni, mert a kérdésben fekvő nehézségeket, ellentéteket kiemelni, tűhegyre állítani, nem lehet hivatásom oly viszonyban, melvnek befolvása alatt, ha nézetem ellenére ezen lit választatnék jelenleg a kérdések | megoldására, hazafiúi kötelességemnek tartanám azon kísérletnek üdvös sikerre irányzott kifejlődését őszinte hazafiúi óhajtásommal kisérni, ámbár képes nem vagyok eltérő meggyőződésemet azon döntő érvekkel megnyugtatni. (Hely a dia.) A mi tehát engem jelen alkalommal a magas főrendek becses engedelmével hosszabb fölszólalásra bir, leginkább azon meggyőződés, hogy a kegy. kir. leiratban a birodalomnak és hazánknak situatiója képezi azon kiindulási pontot, melynek kellő fölfogásából a kérdések megoldása remélhető, s egyedid lehetséges. Teljesen fölöslegesnek tartom e tekintetben is visszatérni azokra, miket más alkalommal az ausztriai birodalom keletkezéséről, történeti szükségességéről nemzetközi hivatásáról mondottam. Nem tudom, lehet-e a jelenlegi alkalommal is azt mondani, mit az előbbi időben sokszor fölhozatni hallottam, és mi erős meggyőződésem volt, hogy az ausztriai birodalomnak fenállása nem csak szükséges Európára, hanem hogy Európa ezen szükséget el is ösmeri és az osztrák birodalom i fenállását kívánja. Kérdés előttem, kivánja-e azt a ! mostani Európa is? Sőt tovább megyek : meglehet, j hogy a mostani Európa egy része ezen birodalom fenállását. egy erős hatalomnak fenállását, Európa ezen részén nem óhajtja többé; de épen azért, mert lehetnek, kik állami fenállását nem óhajtják, kiknek egy erős állam Európa ezen részén nem kell. azért kétszeres szükség azt hazánkban megösmerni. hogy az nekünk kell. (Helyeslés) 18