Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

XXII. ORSZÁGOS ULES. 131 beleegyezik!" Én ugyan részemről, megvallom, ez elvnek átalános alaposságáról és minden idők s körülmények közti helyes alkalmaztatásáról teljesen meggyőződve nem vagyok — mert sokan, és méltán követve azon elvet, mely a bölcsnek mondata: „Ha beszélni ezüst, hallgatni arany," a fölszólalástól tartózkodnak, sokan pedig bár más, általam nem fürkészendő oknál, lehet, tán kényelem- vagy közönyösségnél, a „placebo dominó vei populo"-hoz való hajlamnál fogva, mindegy, mondom, ezen okoknál fogva magokat a hallgatásra határozzák; holott a hallgatás magában véve még nem bizonyos és minden kétségen kivid álló eriteriuma annak, hogy a tárgyba valaki beleegyezett volna: — de mélt. főrendek, nehogy én, alaposan vagy alaptalanul, netalán erről vádoltathassam és hallgatásom netalán ez ügyre nézve bárki által beleegyezésre magyaráztassék: kénytelennek érzem magamat azoktól, mik a fölírat! javaslatban foglaltatnak és tisztelt előttem szóló barátom által igen nyomatékosan fölhozattak, eltérőleg, és mivel nézeteim lényegben eltérők, azokra vonatkozólag nézeteimet lehetőleg röviden előadni. (Halljuk!) Se czélom. se szándékom hosszadalmas előfejtegetésbe bocsátkoznom , mert átalános vázlatokban ismételnem kellene alkalmasint sorban azokat, miket a múltkori tárgyalások alkalmával elég kimerítően indokolni a lehetőségig iparkodtam ; holott mai fölszólalásomnak nincs más czélja, mint szilárd és rendithetetlen meggyőződésemen alapuló nézeteimet és alapeszméimet ez alkalommal is szüzén és változatlanul fentartani. Triplicája fekszik előttünk, vagy. ha ugy tetszik (és ha lehet visszapillantanunk a múlt országgyűlési tárgyalásokra, azon —fájdalom — trón és nemzet közti hosszasan folyó vitákra, melyek alkotmányunk visszaállítását és annak minden tekintetben érvényesítését tűzték ki fő czélul), ötödlete azon longae litis pernek, melyre nézve. a múlt országgyűlési két föliratot tekintve, azokat fundamentális, ez országgyűlésben folytatott novisált pernek nézhetjük, a melyeknek nincs más czélja, mint főleg az ország kormányzatára való tekintettel, de átalában is, minden eddigéletbe nem léptetett, és jelesen az 1848-ki törvényeknek minél előbbi, még pedig sans phrase való visszaállítása, mert ez a betű szerint magyarázott jogfolytonosság elvének alkalmaztatásánál fogva sürgettetik, és legújabban és legnyomatékosabban ismételtetik. Megközelíti ezen jogfolytonossági szempontot kétségtelenül a nov. 17-kén kibocsátott kegy. k. leirat, mely egyedül csak föltételül köti ki a közös ímvek rendezését, és azokkai kapcsolatban álló három tárgyat, t. i. a hadügy, vámügy és államhitel egységét tűzi ki föltételül. Bajos, fölötte bajos, nagymélt. főrendek, ezen tárgyat elemezni és tüzetesen hozzá szólani, sőt lehetetlen : mert először nem fekszik napirenden, más részről pedig azon initiativánál fogva, mely initiativa kétségtelenül a képviselőház tulajdona, nekünk ezen tárgyhoz szólani, és azt elismerni igen bajos; de egyszersmind nehezíti azon állást, hogy igen nehéz a priori meghatározni azon föltételek nyomatékos voltát, melyektől föltételeztetik magának az alkotmánynak ekként sürgetett visszaállítása. Osztom tökéletesen azon nézpontot, mely nézpont bővebben a képviselőház tárgyalásainál kifejtetett, s a dolog természeténél fogva is következik, hogy t. i, mind az, mi itt nehézség gyanánt fölhozatott, hivatkozással ea'v munkálatra, mely munkálat eddigelé csak a kezdeményezés legeslegelső stádiumában fekszik, merittetett az eddigi országgyűlési gyakorlattól és szokástól vajmi eltérőleg : mert eddigelé, közjogunk alapjaiból merítve, a fejedelemnek csak azon tárgyakról lehetett legfelsőbb tudomást szerezve nyilatkoznia, melyek dietális conelusmnon sarkalván, legmagasabb tudomására ezen az utón jutottak. Ezt azou munkálatra mondani egyátalában annál kevésbbé lehet. mivel a képviselőház sem határozott még fölötte, de még a képviselőház kiküldött bizottságának határozatán sem ment át, hanem egyedül a bizottság által kiküldött alválasztmány i javaslatán sarkal. Nem akarom, mélt. főrendek , ez által roszalni a kormánynak eljárását, sőt abban a legjobb szándékot tisztelem, mert rendkívüli időkés körülmények rendkívüli eljárást igazolnak, valamint, mondom , rendkívüli körülmények közt — bocsássanak meg a méltóságos főrendek — a rideg jogfolytonossághoz való szoros ragaszkodás sem teremheti meg a várt gyümölcsöket, azért mert, itt nem arról van szó, hogy az egyik vagy a másik fél veszítsen, mint az egy juris perben van. a hol megitéltetik a követelés vagy nem, hanem arról, hogy, becsületes transactio következtében , kölcsönös engedékenység nyomán egyezkedjünk. (Helyeslés.) De, mélt. főrendek, azon szempontot is megengedve és elfogadva . melyet a tisztelt képviselőház magáévá tett, azon szempontból, melyet elfogadott, kiindulva sem találtam volna az ügyre nézve üdvtelennek, sőt inkább a tanácskozás és kiegyenlítés szándokának lényeges előmozdítására szolgált volna, ha a kir. leirat azon része, mely ezen nehézségeket foglalja magában, ama választmányhoz utasíttatott, volna, hogy immár ott, a munkálat keletkezésénél, bármi tekintet alá vétessék. Mondom, igen bajos a priori azon kérdés itteni eldöntése : lehető-e a felelős magyar minisztériumot mindezeknek rendezése nélkül életbe léptetni : mert ezt sürgeti, mondom, egy részről a fölirás, ezt föltételezi más részről a kegy. kir. leirat. 17* -