Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-22
132 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. A felelős magyar minisztériumról- melyben én előterjesztett múltkori véleményemnél fogva azon átalános és országosan hirdetett panaceát ugyan el nem ismerem, én részemről forrón és tiszta szivemből óhajtom, hogy legyen ez az áldásnak a hazára bőven csörgedező forrása: holott ellen- j kezőlcg nem fojthatom el keblemben azon nagy aggodalmat, hogy minden előföltételek nélküli j visszahelyezése vajmi könnyen lehetne épen azon j általunk annyira óhajtott megszüntetendő viszá- j lyoknak Pandora-szelenczéjévé. Mondom, a felelős j minisztérium kétségtelenül a nemzetnek törvényes i és törvényeken alapult óhajtása. A felelős minisz- ' teriummal ellentétben áll a dicasterialis rendszer, és gondolom, bár elég' világosan kifejeztem magamat a múlt alkalommal, és nem más czéloni volt, mint a dicasterialis rendszer árnyoldalaira nézve tenni azon észrevételt, hogy minden rendszernek megvannak a maga árny- és maga fényoldalai; | mégis, nem tudom, szándékosan-e vagy nem, engem mintegy setétencznek akartak festeni, ki szorosan ragaszkodik a tarthatatlan és korhadt múlthoz. Én részemről szintén előnyösnek és a j hazára sürgetősnek tartom, hogy egyes személyekre azon felelősséggel, mely felelősséget egyedül tartok üdvhozónak, fölfelé és lefelé egyaránt, egyes személyekre, mondom, átruháztassék a kormányzat miniszteri nevezettel, ha ugy tetszik, minthogy ez először törvényes . másodszor pedig a nemzetnek mintegy lázas forró óhajtása; de j nem tartom közömbösnek azon hatáskörnek, mely- | lyel a miniszterek bírjanak, kijelölését, nem tar- j tom közömbösnek azon viszonyt, melyben ők a közbirodalom többi kormányzatához álljanak, s még kevésbbé azon helyzetet, mely köztök és a fejedelem közt a kir. hatalom gyakorlására vonatkozólap' létezik: ezen kérdéseket, mondom, én részemről közömbösöknek vagy olyanoknak, melyeket tekintetbe venni egyáltalán nem kellene vagy nem lehetne, melyeket tovább odázni vagy később lehetne megoldani, nem tartom. Ezekre nézve vannak nekem, mlgos főrendek,kételyeim, és egyenesen ki kell jelentenem azon meggyőződésemet. hogy épen azt tartom, hogy ezen kérdések előleges megvitatásának és megállapításának elmulasztása szülte volt 1848-ban legfőkép azon bonyodalmakat, melyeknek keserű és fanyar gyümölcseit elegendőkép kellett mindnyájunknak kóstolni, melyek miatt sok vitézt kellett eltemetni, folyt miattok annyi vér. Mlgs főrendek! Az volt akkor mondva, nincs idő arra, s az mondatik most is, hagyjuk későbbre ; de épen azon későbbi időkre való halasztás, valalamint akkor sem volt meggyőződésem szerint indokolva, mert akkor is holmi ijeszgetésekkel fenyegetőztek, mint az, hogy a Rákoson 30 ezer ember áll, sőt egy szemlélő deputátió is küldetett ki avégett, (Zaj. Halljuk!) ugy most sem látok, mlgos főrendek, elegendő indokokat arra, hogy a törvényhozó testület miért ne vehetne annyi időt magának, hogy ezen kérdések előleges megfontolásába és megvitatásába bocsátkozzék, azon akadályoknak és sajnos következményeknek lehetőleges elkerülhetése tekintetéből. Erre nézve. mlgos főrendek, kellő és tökéletes indokokat föltalálni és magamat azokról itt e helyen ugy meggyőzni részemről egyátalán képtelen vagyok; de azt mondom, méltsgos urak, sőt, ha tanácsomat érvényesíteni kellene, egy pillanatig sem haboznám azt is kijelenteni, hogy a közös ügyek rendezését tárgy azó kérdésekre nézve, mint a hadügy, vámügy és az államhitel egysége megkívánja, szintén nem találhatom szükségesnek, hogy addig fölfüggesztessék a minisztérium, sőt bizonyos tekintetben igen szükségesnek, előnyösnek és a kormányra nézve igen óhajtandónak találnám, hogy már képviselői által befolyhatván, ezen ügyeket előmozdíthatná és érvényesíthetné, ha a fejedelemnek, tanácsosai választásában, teljes szabadsága és elsajátíthatlan királyi jogainak gyakorlata kellően biztosíttatik; de, mélt. urak, a mihez semmi idő és körülmények közt részemről hozzá nem járulhatok, a mi meggyőződésemmel ellenkezik, az, hogy minden előleges megállapodások nélkül léptettessék életbe a minisztérium. Tudom : az ellenvetés az lehet, hogy törvényhozásra nem vagyunk jogosítva. Megengedem, hogy törvényeket nem hozhatunk; de ez ki nem zárja azt, hogy, ha különösen a kiegyenlítési hajlam erős gyökereken alapszik, mindkét részről előleges, mindkét részről kötelező megállapodások létrejőjenek, a melyek azon pillanatig, midőn a minisztérium életbe lépend. ideiglenes kötelező erővel bírjanak, mig a szentesítés ezen törvényekre vonatkozólag megadathatnék. Azt olvastam e föliratban : „Vannak helyzetek az államok életében, a melyeket hosszasan fentartani lehetetlen a nélkül, hogy veszélyt hozók ne leg3 T enek." Én is azt tartom; de azt mondom viszont, hogy vannak intézmények a nemzetek törvényhozási életében, melyeket egy pillanatig sem lehet a nélkül visszahelyezni, hogy azok veszélyesekké váljanak. És én részemről az 1848diki harmadik és negyedik törvényezikkelynek, azon módon, mint azt bátor voltam megérinteni, t. i. előleges megvizsgálása nélkül, a minisztériumnak visszahelyezését vészteljes és veszedelmes expei'imeiitatiónak tartanám. Teljes meggyőződésem az, hogy ezen törvény ugy, a mint áll, a fejedelmet királyi jogainak gyakorlatából tökéletesen kivetkőztetné, ezen törvényeknek életbe léptetése a minisztert omnipotenssé tenné, a királyt pedig zérussá törpítené. (Mozgás.)
