Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-22

130 XXII. ORSZÁGOS ÜLÉS. fektették (Mélyedés) — talán nagyon is túlságosan: mert habár bonyodalmas ügyeink alkotmányos utón elintézését és rendbehozatalát egyedül csak felelős minisztérium által vélem eszközölhetőnek, mégis bajainknak azonnali és rögtöni orvoslását, azon átalános pauaceát annyi roppant várakozások és követelések irányában a hazai közönségnek ígérni és jövendölni nem merném; az azonban bizonyos előttem, minél tovább halasztatik életbe léptetése, miután elvi elfogadását a leiratból megértettem, annál kevésbbé lesz képes megfelelni azon követeléseknek, melyeket a korona, az ország s a többi tartományok méltán és jogosan követelhetnek. Mindezeknél fogva, máit. főrendek, azon jogalapot, melyet a sanctio pragmaticából folyó kiindulási pontul kitűztünk és kijelöltüuk magunknak, elhagyni, megváltoztatni, a szoros törvényesség rideg politikájától eltérni, úgy hiszem, már hatalmunkban sem áll; de, opportunitási szempontból is, se hasznosnak, se üdvösnek, se czélszerünek nem tartom, sőt veszélyesnek mind a hazára, mind a trónra nézve. S nekünk, a felsőház tagjainak, kik.mint ilyenek, a trónhoz legközelebb állunk, s kiknek állásunk, hivatásunk és jövőnk legszorosabb összeköttetésben áll a trón szilárdság-ával, kettős kötelességünk ily válságos perezben, annyi ingadozások közepett, határozottan nyilatkoznunk még az esetben is, ha e felszólamlásunk balmagyarázatok által félreértésre adna alkalmat. (Helyeslés.) Őszintén megvallom, hogy miután felséges urunk alkotmányunk helyreállítása iránti komoly szándékában egy perczig sem kételkedem, s kérelmeink teljesítésének halogatását nem az akarathiánynak, hanem az általam méltányolt és fölfogott aggodalmaknak, s azon nehézségeknek, a melyek a monarchia másik felében fölmerültek, tulajdonítom : nehezemre, sajnálatomra esik, hogy nem vagyunk azon helyzetben, hogy felséges urunk minden aggodalmait, de különösen azon pontokra nézve, melyek a kegy. kir. leiratban figyelmünkbe ajánltattak, megnyugtathassuk. Á képviselőház, velünk közlött fölirati javaslatában, kijelenti, hogy a legnevezetesebb kérdésekre, melyek ezen pontokra vonatkoznak, már egy bizottságot küldött ki a végett, hogy ezen nehéz kérdés mikénti elintézése és kezelése iránt véleményt terjeszszen elő, és ezen küldöttség működését megkezdvén, jelenleg is folytatja, s minekünk mindaddig, míg véleménye nem terjesztetik elénk, e tekintetben bármikép intézkedni, sőt egyátalában alkotmányunk miként és mily föltételek mellett, s mily előzmények utáni helyreállítása iránt tractátusokba bocsátkozni se jogunkban, se hatalmunkban nem áll. Ha egyszer a törvényhozás mindkét factora törvényes jogaiba vissza lesz helyezve, ha egyszer a törvényes téren, a mint föliratunk mondja, jogosan határozhatunk, akkor bizonyára legelső, legszentebb kötelességünk lesz törvényeinket akként módosítani, hogy mind a korona jogai megszilárdíttassanak, mind a monarchia fenállása kellőleg biztosíttassák, hogy azon intézkedéseket megtehessük, hogy a két oldalról fölmerülhető conflictiisokat elkerülhessük, és felséges urunk azon állapotba helyeztessék, hogy alkotmáiryos utón is uralkodjék, magasztos hivatását népei boldogitására nyugodt lélekkel teljesíthesse. (Ügy van!) Hogy ezt minél elébb tehessük, azt hiszem, nem marad más hátra, mint alj kotmányunknak s a jogfolytonosságnak tettleges I helyreállítását ismételve kérnünk és szorgalmaz1 nunk. Kifejti, kimondja a nemzetnek ebbeli óhajtását és nézeteit a képviselőháznak a legmagasabb kir. leiratra velünk közlött fölirati javaslata. Indoi kai ugyanazok, melyeket több rendbeli fölirataiban az országgyűlés mindkét házának egyesült akarata, nézete, meggyőződése őfelsége elé terjeszteni ! hazafiúi kötelességének ismerte. Én ehhez részem| ről valamit hozzáadni, vagy elvenni egyátalában nem tudnék, kivévén azon styláris észrevételeket, melyek az elfogadás által szükségesekké válnának. Én az én részemről ezen velünk közlött föliratot elfogadván, azon indítványomat bátorkodom a mélt. főrendek elé terjeszteni, hogy hozzájárulásukkal ezen föliratot támogatni, s annak ő felsége elé terjesztését hozzájárulásuk által gyámolítni kegyeskedjenek, (kiérik éljenzés.) Indítványom elfogadása esetében a hozandó végzés formulázását van szerencsém fölolvasni és bemutatni: „Az átküldött fölirati javaslat a nemzet jogos kívánalmainak, s az előbbi föliratokban ezen alapon tüzetesen kifejtett alkotmányos elveknek, valamint a főrendek e tárgybeli nézeteinek is ujabb kifejezését tartalmazván, azt hozzájárulásuk által, a haza és trón érdekében, támogatni hazafiúi kötelességüknek ismerik. Mihezképest a képviselőházat fölkérik, hogy a föliratnak ide vonatkozó kitételein a szokott módon való átalakítást megtenni szíveskedjék." (Helyeslés, éljenzés.) Majthényi László b. jegyző: Cziráky j János gróf! Cziráky János gr.: Nagy mélt. tárnokmester ur , mélt. főrendek! Nem csakbármilv természetü, kétes vitatkozás alatt levő magán ügyekre i vonatkozólag, melyeknek eldöntése bármily alakú j törvényszéknek ítéletétől függ, de azon nagy horderejű és nagyhatású kérdésekre nézve is, melyek miatt törvényhozói állásunknál fogva a közvélemény itélő törvényszéke elé idéztetve megjelenünk, | áll egy avas bár, de azért mégis, meglehet, hogy százados szokás, hagyomány vagy gyakorlat ' szentesitette elv, mely igy hangzik: „A ki hallgat,