Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 111 test még tovább hátráltatnák. Cziráky János gr. j ó

f nmga indítványát pártolom. (Éljenzés.) Wenckheim László b.: É n azon meggyőződésben vagyok, hogy felséges Urunk trónbeszédére az ország részéről megmondatott mindaz, mit egyrészt loyális hálaérzetének kifejezésére szükségesnek tartott, másrészt előadatott az is, a mit fölfüggesztett alkotmányának helyreállítása és jogainak védelme érdekében tenni el nem mulaszthatott. (Helyeslés.) A második fölirati javaslatban bővebben kifejtett jogfolytonossági elvnek követeléseit jogi szempontból és ehdleg elfogadom, magamévá teszem ; ez ellen semmi kifogásom nincs; ez czáfolhatlan, átalánosan elfogadott magyar jogalap ; de a mikor épen a fölfüggesztett magyar közjogot a tényekkel és a fönálló viszonyokkal kell kiegyenlíteni, ezt a jogfolytonosság ily szigorú alkalmazásával nem képzelhetem elérhetőnek. Ha, a dietális traetatus az átalánosan elfogadottjogfolytonossági politikának ily merev követeléseivel folytattatik, alapos azon aggodalmam, hogy a függő kérdéseknek megoldása mindenesetre felette hosszura nyúlik. a mit jelen válságos időkben ugy a mi saját, mint fölséges Urunk Királyunk, < és azért az ausztriai birodalom érdekei, hatalmi ál- ! lásának megőrzése végett kerülendőnek vélek; és igy a minisztériumnak revisio előtti kinevezését, valamint a megyéknek azonnali helyreállítását követelni, még azért sem tartom czélszerü politikának, mert ezen követelés nem csak jogi, de egyszersmind hatalmi és kormányzási kérdés is. Én személyesen a miniszteri rendszernek nem vagyok barátja, mert ősi. kipróbált, sok százados megyei rendszerünk és valóságos önkormányzatunk megrontóját és legveszedelmesebb ellenségét látom benne. Azonban mellőzve egyéni felfogásomat, az átalánosan óhajtott kiegyenlítés érdekében czélszerübbnek látnám egy vagy két felelős kormányférfinak ad hoc kinevezését szorgalmazni a mostan czélbavett közös ügyeknek siettetésére és előmozdítására, mint egy átalános, körül nem irt, és a 48-iki tapasztalások után fölötte aggasztó minisztériumnak azonnali kinevezését sürgetni, mit a jelen körülmények között, ugy gondolom, csak is igen kevesen képzelhetnek lehetségesnek, — hiszen még azon méltóságos urak is, kik akként nyilatkoznak, hogy a föliratot fel kell ugyan terjeszteni, mert átalánosan kívántatik, de ugy vannak meggyőződve, hogy ennek következtében a minisztérium még sem fog kineveztetni. Én az ilyen szorgalmazást lehetlen politikának tartom. (Helyeslés.) Én a lehető politikának vagyok embere és ajánlója, ama politikának, mely a pragmatica sanctio alapján a birodalom együttmaradását és Magyarország szükséges önállását biztosítja, mely politikának egyik fényes eredménye volt bizonyára az október 20-dikai diploma, mely Magyarországban a félholt alkotmánynak fölébresztője volt. ítéljenek róla ellenei bármiképen, mindenesetre a a történet lapjain az ausztriai birodalom újjászületésének bölcsője és Magyarország nem érdemlett szenvedéseinek sírjaként fog tündökölni. Ezen diplomából magyar nemzetiségünk beolvasztására czélzó szándékot csak azon némileg indokolt nemzeti féltékenység olvashatott ki, mely minden felülről jövő ajándékban önállásunk ós alkotmányunk megtámadását véli rejleni. Nem felejteni el soha a tiz évi Bachféle provisoriumot, mely időben a magyar iskolákban németül tanítottak, magán ügyeinkben német törvény szerint ítéltek, a megyékben idegenek vagy ismeretlenek kormányoztak, a helytartótanácsnál németek intézkedtek, felséges Urunk mellett egyetlen magyar tanácsost sem tűrtek: mindezekről elevenen emlékszem: és mindezen szén vedéseknek.méltatlanságoknak és törvénytelenségeknek a nem eléggé méltányolt október 20-dika véget vetett. A miért is azon férfiakról, kik semmi üldözést vagy félreértést, semmi fáradságot nem ismerő elhatározással ki tudták eszközölni az akkor fönálló viszonyok között a lehetőt, hálás köszönettel és méltó tisztelettel megemlékezni kedves kötelességemnek ismerem. (Éljenzés.) A septemberi manifestum és azon dicső, örökké emlékezetes trónbeszéd sziutezen lehető politikának eredményei és kifolyásai, mely diplomák pedig, a mint mindnyájan tudjuk, az egész országban közlelkesedéssel és örömmel találkoztak. De itt egyszerre megszakad az egyetértés, midőn a jogfolytonossági elvnél fogva egyik rész a minisztérium azonnali kinevezését, a megyék azonnali helyreállítását követeli, a másik rész pedig a felelős kormányzatot és a megyék helyreálj litását a 48-iki törvények revisiója után, a fönálló viszonyoknak következtében igenis eszközölhetőnek és el nem mellőzhetőnek tartja, de revisió nélkül ezen követelést czéltalan, eredménytelen eljárásnak gondolja. E szerint ezen törvényeknek revisiója vagy megigazitása természetesen szükségesnek látszik a végett, hogy az alkotmányos állapot minél előbb helyreállhasson. Ha a felelős országtanács jogköre körüliratik, a megyének ! ideiglenes szervezése a felelős kormányzat eszr méjével öszhangzásba hozatik: nincs ok. miért | ne teljesülhetne az ország legforróbb kívánságának lényege. Ezen nézetekből kiindulva, minthogy a kirá| lyi leiratból csak a trónbeszédnek bővebb magva i rázatát, és épen azon törvények sürgetését olvashattam ki, melyeknek alapján egyedül képzelhető' | a felelős kormányzatnak kinevezése ; minthogy a '• második fölirati javaslatban a jogfolytonossági