Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

112 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. elvnek gyakorlati alkalmazását lehetlennek tartom, ki épen az első fölirati gyűlés alkalmával is csak azért egyeztem belé a fölirat diseussio nélküli fölterjesztésébe, a mennyiben abban a jogfolytonossági elvnek praktikus alkalmazása, a fönálló viszonynak méltánylásánál fogva, O Felségének belátására bizatott; minthogy nem látom semmi által indokolva, miért kellene a méltóságos uraknak ez alkalommal az akkori meggyőződéstől eltérni; minthogy a mltgos urak magok az ellenkező oldalon ugy vannak meggyőződve, hogy ezen fölirat fölterjesztésének következtében O Felsége a minisztériumot ki nem fogja nevezni, én pedig olyas valamit, a miről előre meg vagyok győződve, hogy lehetlen, ki nem vihető, 0 Felsége elé terjeszteni nem akarok: mindezeknél fogva a fölirati javaslatnak fölterjesztésébe belé nem egyezem, de igenis pártolom Cziráky gr. ő excellentiájának indítványát. Ezenkívül méltóztassanak megengedni, hogy néhány állításra, melyek a múlt napi vitatkozások alkalmával előhozattak, ellenészrevételemet és némileg tiltakozásomat nyilváníthassam. (Halljuk! Halljuk!) Ugy emlékszem, hogy egyik, általam igen mélyen tisztelt mltgos ur részéről az mondatott, hogy a magyar alkotmány utolsó csiráját csak azon ellentállásnak köszönhetjük, melyet protestáns atyánkfiai vallásos ügyök mellett Bach és Thun idejében kifejtettek. Noha részemről nem tagadom, hogy protestáns atyánkfiai magyar alkotmányunk védelme körül hazafi kötelességöket mindig teljesítették ; de azért el nem ismerem, hogy csak ők voltak egyetlen őrei és föntartói az alkotmánynak. En azt gondolom, hogy azon átalános vallás, az alkotmányosságnak vallása, melyet a protestáns ugy, mint a katholíkus, görög ugy, mint a zsidó, az ur épen ugy, mint a nem-ur, egyaránt magáénak vall. és mely minden magyar ember szivében gyermekségétől fogva neveltetik, mely ennélfogva oly erős gyökerekkel van szivébe nőve : ez tartja fön, menti meg mindnyájunk közreműködése által a magyar alkotmányt. (Elénk helyeslés.) A másik állítás az volt. hogy a conservatismus most is, mint ezelőtt, nem csak a haladásnak, hanem a nemzeti kívánságnak útjában állott, és azért most is, hagyományos politikájával,ellenzi ajelen föliratnak fölterjesztését. Ezt puszta állitásnak tartom, s határozottan ellenmondók. Azon méltóságos gróf, ki ezt állitotta, ezen állítását tartozott volna bebizonjdtani. Emlékszem az elmúlt fejlődéis időszakra, metyben a két politikai pártnak küzdelmei következtében jöttek létre igen nevezetes törvények. Ezen törvényeket épen csak egy politikai párt eredményeként nem lehet tekinteni: mindazon örvények a conservativok beleegyezésével jöttek létre; az akkori kormányon álló korI mányférfiak vezetése mellett végre is hajtattak. I Megengedem , hogy a liberálisok voltak ezen törvényeknek meginditói; de a conserativok nem azért ellenezték, mert nem szerették hazájokat, hanem épen, mert az akkor indítványozott törvényeket veszedelmeseknek és aggodalmasaknak tartották, épen a legmelegebb hazaszeretettől indíttatva tették azt. (Ugy van!) A miért is nem ismerem el, hogy a hazaszeretet csak a liberalismus kiváltsága ; mert az közös érzés; Magyarországban nem is mesterség, de természetes dolog. (Elénk éljenzés.) Eszterházy Pál gr.: A válaszfölirat, mely három napi vitatkozásunk tárgyát képezi, oly kétségtelen fontosságú és értelmű okokra van alapítva, hogy azokat ismételni fölöslegesnek tartanám. Csak röviden nyilvánítom abbeli meggyőződésemet, hogy az egybegyűlt országgyűlés komoly föladatának leginkább az által felel meg, ha a közvéleményre alapított s a legmagasabb tróntól is elfogadott jogfolytonosság átalános elvei föntartása mellett azon ösvényre lép, melyre 0 Felsége legmagasabb bizalma bennünket felhívott. Ez meggyőződésein szerint leginkább ugy érhető el, ha az országgyűlésnek sikerül a nemzetnek visszaadni, a mi a nem, zeté, visszaadni a nemzetnek azt, a mi után évek hosszú során keresztül sóhajt: ez pedig, mélt. főrendek, a rendezett, törvényes állapot. Tizenhét éven keresztül oly kormányzási forma sulyosodott minden változatosságaival e honra, elmondhatom egész meggyőződésemmel, oly kormányzati forma, melyet Lajtán tul a politikai élőÍtéletekben, csalódásokban s meghiúsult próbálgatásokban fölnevelt, eltévedt, végre kifáradt vagy megbukott államférfiak provisoriumnak kereszteltek ; s a nyűgeiben újjászületett, nehéz megpróbáltatásaiban is viruló nemzet, a csüggedctlen kitartásában s hosszas türelmében mindinkább s inkább szilárdult nemzet e 17 évi provisoriumot „válságos perczeinek" hívja! 17 év az emberi életben —• érzik sokan közülünk — nem csekélység, nem fektet csekély súlyt aggó életünk mérlegserpenyőjébe. De hiszen a nemzet nem ugy méri éveit, mint a hon egyes polgárai ennek élete megszűnik, meg nem újul; holott amazé megújulhat, meg nem szűnik. A nemzet azonban jól tudja, hogy a provisorium nem rendezett, törvényellenes állapot; tudja, hogy ideiglenes azért, mert törvényes nem tud lenni; tudja, hogy az országgyűlés a provisoriummal össze nem fér; tudja, hogy a provisoriummal szemközt népünk képviselői, honunk atyái üdvös sikerrel egybe nem gyűlnek. A provisoriumot megszüntetni az országgyűlés komoly föladata; a provisoriumot megszüntetni, s helyébe rendezett tör. vényes állapotot állítani, az fölséges Urunk s a ,