Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-16
108 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. (Ugy van!) Ennélfogva ezen törvények épen oly törvények, mint valának az előbbiek. En 0 Felségéhez közel ugyan nem állottam és azoknak keletkezéséhez nem is szólhatok; de nézetem szerint se a jelen, se az utókornak ezen földerítéseit, O Felsége kedvesen és örömest nem veheti. Azonban megengedve, hogy bármi történt légyen, azok aláírattak, ez által jogosságuk elismertetett és ez által ez jog marad mindörökké. A mi az ügyvezetési, elhalasztási elvet illeti, nézetem szerint ez is helytelen: mert Magyarországban törvényt csak is a nemzet a koronával egy üttleg hozhat; azon elv alkalmazásánál pedig az egyik tényező hiányzik. Én az előadottakból, és épen a fölirat elleni megtámadásokból, még jobban meggyőződtem ezen jog igazságáról; de épen ezért némely észrevételeket nem hagyhatok megjegyzés nélkül. Különösen megmaradtak emlékezetemben azon diák szavak — ámbár nagy diák nem vagyok — melyek igy hangzanak: „ultima ratio regum." Meghajlom azon döntő érvek előtt, mert az egykor az osztrák fegyverek által Nagy-Frigyestől elvett ágyukon ezen devise állott. Ezen érveket én nem ismerem; de minthogy ellenükben más érveim nincsenek, ezen érvek ellen is legjobbnak találom alkotmányunk védbástyáját, melyen ezen lövegek sem birtak rést lőni, melyen a tábor bevonulhasson. Egy nagy államférfi e tiszlelt házban oly elvet állított föl, mely engem valóban meglepett, mert ő a haza szerelmét kicsinynek, és hidegnek állította. Figyelemmel kísértem szavait, és azt gondoltam, hogy ő a kosmopolitismus szabad színvonalára fog emelkedni; azonban csalódtam : mert bevallá, hogy Őt festett nap melegíti, hogy ő Európa szükséglett ábrándjának tartja ezen állani conglomerátióját. Megvallom, ily szép kilátásért kár volna alkotmányunk ősi szép jogát föláldozni. Fölhozatott továbbá e tisztelt házban az alkotmányosságnak czélszerüsége és a kormányzatnak helyes volta. Az én nézetem szerint ahhoz nem kívántatik egyéb, mint egyéni szabadság a legtágasabb értelemben, és a nép kívánalmainak és a fejedelem érdekeinek oly módú elintézése, hogy kívánalmaik, érzelmeik, érdekeik és boldogságuk egy és ugyanaz legyen — mit a magas kormány eddig el nem talált, és meggyőződésem szerint csak ugy fog eltalálni, ha a képviselőház föliratát egész terjedelmében elfogadja, melynek a trónhoz följuttatása esetében meg fogjuk győzni O Felségét a nép kívánalmairól, és ő tanulmányozni fogja a nemzet ezen kívánalmait és meg is fogja azokat adni — és akkor, méltóságos főrendek, a czél el lesz érve. (Helyeslés.) Ennélfogva én a föliratot pártolom, mint oly eszközt, mely leginkább vezet czélhoz. Békésmegye főispánja indítványát pártolom. (Helyeslés. Szavazzunk!) Eötvös Dénes b.: Nagyméltóságú elnök! méltóságos főrendek! A képviselőháznak a marczius 3-ikai 1. f. kir. leiratra adott válaszföliratában egy betű sincs, melyet törvényesség szempontjából meg lehetne támadni. A képviselőház az által, hogy a közös ügyek iránti törvényjavaslat kidolgozására bizottságot nevezett ki, már tettleg is bebizonyította, hogy a jelenlegi rendkívüli helyzetet ő is tudja méltányolni. Minthogy pedig a történelem tanúsága szerint tagadhatatlan, hogy nem csak más nemzetek, mint például az angolok, hanem főkép mi is, csak a joghoz való szigorú ragaszkodás által tartottuk fen alkotmányunkat, és reméljük azt most ujolag tettleg viszszaszerezni és biztosítani; a jelen korban uralkodó opportunitási divat s az ujabb időben Poroszországban tett szomorú tapasztalások pedig minden alkotmányos embert még inkább óvatosságra intvén: ugy vélekedem, hogy erkölcsi lehetetlenség kívánni ezen ország törvényhozóitól, hogy azok, habár óvástétel mellett is, olyas valamit cselekedjenek, a mivel törvényeinknek már 17 éven át tartó fölfüggesztésébe belenyugvásukat tanúsítani látszassanak. Ha helyzetünket jól fogom föl, mind 0 Felségének, apostoli Királyunknak, mind a nemzetnek nem lehetvén más óhajtása, mint hogy zavart, törvénytelen és bizonytalan állapotainkat minél előbb hozzuk rendbe — mit, ha már az előttünk fekvő fölirathoz hasonló közleményeit is visszaküldőn ők a képviselőháznak, nehezen fognánk elérni, s igy csak a föl- és leiratok számát szaporítanék, helyrepótolhatlan időveszteséggel; bátor levén itt a mltgos főrendeket a képviselőház alelnökének egyik, a Pesti Naplóban kiadott czikke szavára figyelmeztetni, „hogy nem csak azon kérdés van függőben Európában, a mit a márczius 3-ikai leirat felfüggesztett" : a föliratot magamévá téve, kívánnám, hogy azt 0 Felsége elé bocsássuk, s ennélfogva mltgos Wenckheim Béla b. Békésmegye főispánja indítványára szavazok. (Éljenzés.) Hunyady László gr.: (Zaj. Fölkiáltások: Eláll! Szavazzunk! Halljuk!) Nagymélt. elnök, mélt. főrendek! En b. Wenckheim Béla barátom, békésmegyei főispán indítványa mellett szavazok. (Éljenzés.) Teszem pedig ezt két okból. Az első ok az, hogy a képviselőház fölirati javaslatát magát tökéletesen helyesnek találom; a fölirat tartalmát nem is támadta meg, nem is támadhatta meg senki, mert az az alkotmányosság és különösen a magyar alkotmányosság alapelveinek foglalata. A második ok, mely b. Wenckheim Béla barátom
