Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

106 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. azt csaknem kizárólag magáévá teszi. Tegyük ezt mi is, inéit, főrendek, ne szigeteljük el, hanem ! azonosítsuk magunkat egészen nemzetünkkel, vé- ! rünkkel; mutassuk meg, hogy hű fiai vagyunk { hazánknak, hogy fölfogtuk föladatunkat, és ab- | ban mint buzgó honpolgárok erélyesen eljárunk; fogadjuk el minden változtatás nélkül a t. képviselőház föliratát. Hazánk nagy fia, családi őrangyala alkotmányos életünknek, hiven tolmácsolta a nemzet érzelmeit és minden kétségnek megfelelt. Elleneink mindig azzal állnak elő, hogy az í 1848-ki alkotmány az öszbirodalom fennállásával nem egyez meg: és miért ? Mert azt a forradalom követte. Mi okozta a forradalmat? arról a jelenkor fiai nem szólhatnak, azt az utókor fogja megítélni. A kik szólanának hozzá, nem szólhatnak ; i hogy miért ? ezt talán fölösleges itt fejtegetni; a kik pedig szólhatnának, azok nem akarnak szólani. Azon okoskodás azonban, nézetem szerint, nem áll: mert nem kell a posteriori, hanem a priori okoskodni; nempost hoc, ergo hoc, hanem proptcr hoc, ergo hoc. (Úgy van!) Föladata a kormánynak érvekkel bebizonyítani, hogy minők azok a tör- ! vények. melyek nem férnek meg az öszbirodalom érdekével, és miért nem ? A föliratban ki van mondva, hogy revisió alá fog vétetni az 1848-iki alkotmány; meg van ! mutatva, hogy ez miért nem volna most opportun intézkedés épen a kiegj'enlités érdekében, s hogy ; a közös ügyek tárgyalása körül lesz vonalozva az ! e végre kinevezett országgyűlési bizottság által. Tapasztaljuk, mennyire szükségesek a felelős minisz- I terek, hogy velők, mint a kormány közegeivel, a tör- , vényhozás érintkezésbe bocsátkozhassák: mert míg a kormány tudja, hogy a nemzet mit akar, mi nem tudjuk a kormány szándékát; és eddigelé részéről, sajnosán, mást nem tapasztalhattunk, mint j az alkotmányos elvek teljes negatióját. Megmu- j tatja továbbá a fölirat, hogy a nemzet nem kivan lehetetlenséget, nem kivan olyasmit, a mi az öszszes birodalom fenállásával és érdekével ellentétben van, mert mi igéretünket beváltjuk, a melyet a pragmatica sanctióban tettünk (igaz , hogy föltételesen), és olyasra nem törekszünk, a mi, elfogadott kötelezettségünkkel ellentétben, a birodalom kárára lenne. A fölirat megczáfolhatlan logikai szigorral bebizonyítja, hogy a törvényesen létrejött népképviselettel más. mint parlamenti rendszer j és felelős kormány, lehetetlen. Megnyugtatja velünk egy korona alatt levő lajtántúli szomszédainkat — kik egy rémképtől , a feudális rendszertől félnek, mely nézetök szerint a magyar országgyűlés törekvése , mert attól tartanak, hogy ha ezen alapon történnék a kibékülés, az nálok is gyökeret verne—-megnyugtatja őket azzal az állitással, hogy a népképviselet törvényes megállapítása, a kimondott törvény előtti egyenlőség , közteherviselés, a kiváltságok eltörlése alkotmányunkat demokratikus alapra állította. (Helyeslés.) Ezekből láthatjuk, hogy ha felelős kormányunk nem lesz. alkotmányos életünk lehetetlen, és visszaesünk a kényuralom alá; az absolutismus pedig, nézetem szerint—és úgy hiszem, hogy ezen nézetemben milliók osztoznak hazánkban — jelen időkben fen ri6ixi állhat, le^fölctab. niint ecvlidércz. rövid fény után eltűnik—ha ugyan az absolutismusnak fényt tulajdoníthatnánk. O Felsége azonban az absolut rendszerről lemondott; és, elleneink törekvése ellenére, bölcs belátását és nemes szive sugallatát követvén , bizalommal fordult nemzetünkhöz, mely bizalmát lelkesült őszinte bizalommal viszonozta, hogy magasztos jelszava: „viribus unitis" tetté váljék. Adja a mindenható irgalmas Isten és hazánk nemtője, hogy a föliratban foglalt érvek, kétségeit a jövendő iránt eloszlassák, ésO, hazánkat kielégítve, szomszédainkatkorszerüalkotmánynyal megnyugtassa: így a birodalom egyik része a másiknak szabad alkotmányát biztosítván, szilárd alapokon oly államépület fog felállani, melyről felséges Urunk, mint regenerátora birodalmának, valódi nagyhatalmi állásánál fogva mondhatja: Xec portae inferi! Jőjenek bár az éjszak zsoldosai, nyugat és kelet heves vérű harczosai: talpon leszünk; az egész birodalom népei, mint egy ember, föIáimnak , tűzhelyeiket, szabad alkotmányukat a megelégedett nemzetek, hálás köszönettel atyai fejedelmük iránt, utolsó csepp verőkkel védni, és oly lelkesedés és erőfeszítést fognak kifejteni, viribus unitis, hogy egész Európa nem vehet rajtok erőt. Azért, hogy nyomatékosabb legyen , fogadjuk el tisztán e föliratot és így juttassuk a trón elé. Wenckheim Béla b. indítványához járulok. (Elénk helyeslés.) Károlyi György gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Csakugyan én is óhajtanám, hogy a szőnyegen forgó kérdés minél előbb szavazás alá kerüljön; azért követem elnökünk bölcs tanácsát és rövid leszek. (Halljuk!) Megvallom, e jelen országgyűléstől kielégítő eredményt reméltem, és pedig három pontban: először becsületes kiegyenlítést; azután inaugurale diplomát és ennek következtében az annyira óhajtott és várva várt koronázást; végre a municipiumok, törvényhatóságok, városok, kerületek törvényes állapotba visszahelyezését. Ha e három eredményt elég szerencsések leszünk elérni, bízvást mondhatjuk, hogy a kezdeményt megtettük, és a többi könnyebben fog folyhatni. De épen ehárom eredmény elérésére, azt hiszem, minél inkább fölvilágositjuk 0 Fölsége kormányát az iránt, hogy mik a nemzet igényei,mi a nemzet jogos óhajtása,