Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-16
XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 10& nincs e hazán kivül más helyünk, nincs más rokon nemzetünk. Kérem, mely más birodalomhoz vagy fajhoz való csatlakozásban találunk mi jövőt és üdvöt ? De ha béke van, s az ipar és mindnyájunk megfeszített szorgalma erősit és gyarapit bennünket, akkor, de csak akkor, meg vagyok győződve, hogy önmagától lesz uralkodóvá fajunk ezen birodalomban. Ezért érzem én a kiegyenlítés égető szükségét, mert e nemzetnek egész jövőjét szoros kapcsolatban találom a birodalommal és az örökös tartományokkal. Ha ezt nemzetünk jogainak és saját nemzetiségünknek föláldozásával kell megvásárolnunk, meg vagyok győződve, hogy nincs e házban senki, ki ily perezben inkább vérző szivvel önmaga ne mondaná ki ránk a halálitéletet, mintsem hogy rabszolgává váljék és nemzetiségünket föláldozza. De hála Istennek ezen válságos perezhez még nem jutottunk; a kiegyezkedés lehetősége saját kezünkbe van téve: használjuk föl az alkalmat! Én a mi legszebb kötelességünknek találom, minden akadályt eltávolítani, melyről meg vagyunk győződve, hogy a kiegyenlítést elő nem segíti, hanem veszélyezteti; károsnak tartom a sürgetést akkor, midőn annak elnyerése, a mit kérünk káros, sőt épen veszélyes. Cziráky gróf indítványát fogadom el. (Éljenzés.) Széchenyi János gr. : Csaknem szerencsétlenség részemről, hogy ma szót emelek, midőn már a képviselőknél és ezen t. házban annyi tekintély megvitatta és ki is merítette a szőnyegen lévő, egvébiránt oly nagy fontosságú tárgyat. De ismervén és méltányolván az idő becsét, nem fogok hosszas lenni előadásomban. (Halljuk!) Meg vagyok győződve, hogy ily válságos időszakban az érzelem politikája nincs a maga helyén, és csak komoly higgadt megfontolás kívántatik; azonban ha jelen viszonyainkra' tekintünk, midőn drága, imádott hazánk veszélyben forog s a tátongó örvény felé mindinkább közelit, a hazafiúi kebel nem lehet ment aggodalomtól és az érzelem erőt vesz a hideg okoskodáson. Hazánk és vérünk a 17 év alatt egymást felváltó kísérletek és innen származó bizonytalan állapot által anyagilag annyira sújtva van, hogy ha ezen bajokon a törvényhozás nem segit, a vész elkerülhetetlen. Az ínség pusztítja hazánk legáldottabb rónáit, az ipar, kereskedelem pang, hitel hiányzik, a személy és vagyon biztossága veszélyeztetik. Ezen nyomorban a népek epedve várják a haza atyáitól a segítséget. De más részről —- ez pedig sokkal érzékenyebben rázkódtatja idegeinket — önállásunkat, nemzeti létünket kell féltenünk, Mindezen bajok orvoslása egy szóban, foglaltatik: viszonyaink kiegyenlítése, kibékülés; és ez az a FŐRENDI NAPLÓ. 186 5 / 6 I. varázs-szó, mely utolsó horgonya reményünknek. Nem hiszem, hogy széles e hazánkban sokan volnának, kik azt forrón ne óhajtanák; de arról is meg vagyok győződve, mert ismerem nemzetem jellemét, a magyarok forró honszeretetét, hogy senki sem lesz, a ki e szent, üdvös eredményt drága hazánk önállásának és alkotmányos szabadságának föláldozásával volna kész megvásárolni. (Helyeslés.) De van egy párt, mely reményli, hogy ha az opportunitás elvéből kiindulván némi engedményekre kész lenne, a kiegyenlítés létrejöhetne, a nélkül, hogy önállásunk veszélyeztetnék. Mennyire terjednének ezen engedmények és megelégednék-e velők a kormány, nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy fél intézkedések nem segítik elő az ügyet, sőt azt még jobban bebonyolitják. Midőn az osztrák államférfiak a régi absolut rendszertől eltértek, ez bizonyára nem történt valami alkotmányos viszketegből, vagy irántunk való rokonszenvből; hanem mivel átlátták, hogy ama rendszerrel nem boldogulnak, és hogy az egész birodalomnak hitele, tekintélye, hnancziális állapota napról napra alábbszállt, czéljokat pedig csak akkor érik el, ha a népek, nemzetek ki lesznek elégitve. Egy diplomatái ügyességgel talán létrehozott transactio ideiglenes lenne ; az első politikai vihar azt halomra döntené. (Helyeslés.) Mint a súlyos betegségben szenvedő, orvoslás vagy sebészeti műtét által akar magán segíteni, de midőn azon műtét eredménye kétes, sőt ha sikerült is, csak a rögtöni halált hárítja el, de beteg testét annyira elgyöngiti, hogy folytonos hosszas végvonaglásban sinlődik, mely irtóztatóbb a halálnál : akkor a beteg, felüdülését, az Isten irgalmára és a természetre bízza. így van a nemzetekkel is. Őseinknek annyi vérrel, áldozattal szerzett és védett örökségét, nemzeti önállásunkat, alkotmányunkat semmiért c világon föláldozni nem szabad ; azt mint szent ereklyét és hitbizományt híven kell őriznünk: mert ha mi magunk lemondunk róla, a müveit világ, az eddig tisztelt, magasztalt magyar nevet csak keserű gúnymosolylyal említené. Ellenben ki merné az utókor előtt azon roppant felelősséget magára venni, hogy a kedvező alkalmat, viszonyainkat a kormánynyál és szomszéd nemzetekkel kiegyenlíthetni — szemmel tartván azonban a jogi szempontot — elmulasztotta '? Ez képezi a helyzet komolyságát. De ime, mint a béke angyala ugy tűnik föl előttünk egy remek mű: e fölirat! Látjuk, tapasztaljuk, hogy nemzetünknek mi a kivánata, óhajtása ; és a ki ismeri hazánk belviszonyait, ki a népnek minden osztályai és rétegei közt megfordult, bátran, kétségenkivül állithatja, hogy a fölirat tartalma azt egészen kifejezi, és hogy a nemzet 14
