Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ULES. 101 lenfél kidolgozott munkálatairól lehet ezt mondani; (Derültség) de ugy látom, ezek sem capacitáltak bennünket: mindenki a maga meggyőződésénél maradt. Tehát más okot keresek arra, hogy miért szólottak a mltságos főrendek ? Vagy azért szólottak, hogy elmondhassák azon diák közmondás szerint: „dixi et salvavi ánimam meam"; vagy azért, hogy hassanak lefelé; vagy hassanak fölfelé. (Halljuk!) A mi a lefelé való hatást illeti, a mennyire én az országot és körülményeit ismerem, ugy hiszem, azon nyilatkozatok lefelé nagy hatással birni nem fognak. (Derültség.) Hiszem, az ország azon elveket fogja követni, melyek azonosak az országéival és melyeket a képviselőház is magáéinak vall; és hiszem, hogy ezen szilárd elvek mellett fog az maradni, ha csak egy uj országgyűlést nem fognak teremteni, más conjecturák, körülmények, más befolyások alatt. A mint azonban jelenleg állnak a dolgok, ma az ország tántorithatlanul fog azon elvek mellett maradni, melyek a föliratban foglaltatnak. A mi pedig a fölfelé való hatást illeti, én parányiságom érzetében sokkal csekélyebbnek tekintem magamat, hogysem ezt megbirálni képes volnék. Mindezeknél fogva én igen röviden fogok a tárgyhoz szólani. Én O Felségében tökéletesen bízom. Annyi jelét adá ő már nemes indulatainak, hogy nem lehet magyar az, ki nem bizik O Felsége jó szándékában. Ha tekintem a magas trónbeszédet, melyben annyi férfias méltóság rejlik, én is hálámat nyilvánítom O Felségének, hogy alakilag elismerte a törvényeket. De menjünk tovább. Meg kell oldani a bajokat. Itt áll előttünk a közös ügyek tárgyalása. Hogyan lehet ezen közös ügyeket ugy tárgyalni, hogy kielégítve legyen a fejedelem, kielégítve legyenek a lajtántúliak is, ha a kormány élete jelét sem adja? Elete jelét pedig nem adhatja mindaddig, mig nincs minisztérium. Ennek következtében nekünk kötelességünk annyiszor, mennyiszer lehet, O Felsége zsámolya elé abbeli kérelmünkkel járulni, hallgassa meg kérelmünket. Vegyük csak a dolgot gyakorlati szempontból. Méltóságtoknak is voltak magán ügyeik.Kérdem,hogyan lehet elvégezni, ha az egyik fél, még pedig a hatalmasabb, nem akar a dologba beleereszkedni? csak azt mondja nem tudom, majd meglátom, hogy lesz, mint lesz. (Derültség.) Természetesen utoljára elhallgat. És így hallgatásba fog átmenni a- dolog. Én a békés kiegyenlítést lelkemből óhajtom. Látjuk, öt hó óta együtt van a képviselő testület — és mit csinált ezen idő alatt egyebet, mint két föliratot ? De miért nem csinált egyebet? Mert alkalma és módja nincs a cselekvésre. Mily alapon induljon meg, mikor azt sem tudja, mi óhaja, mi szándoka a kormánynak ? Mikép lehet összeegyeztetni, hogy a birodalom nagyhatalmi állása és alkotmányos alaptörvényeink létesüljenek és életbe léptettessenek ? Ennek következtében én igen is óhajtom az előtűnk fekvő fölirat fölküldését, mert én biztosan hiszem, hogy azon jó fejedelem, ki már annyi jelét adta anoak, hogy segíteni akar rajtunk, végre csak meghallgatja kérelmünket. Milyen állapotban vagyunk jenlenleg ? Hiszen ez igazán abnormitás! Vegyük például: van országgyűlésünk, megye nincs. Tekintsük még a történetet, nem találunk arra példát, hogy létezett volna országgyűlés megye nélkül. Volt igenis megyei életünk országgyűlés nélkül; megfordítva azonban nem. Van jelenleg egy kormány, tiszta, becsületes hajlamú férfiakból álló, de kezök kötve van, nem szólhatnak, némán hallgatnak. Hallottuk'e azt valaha, hogy a kormány ily válságos időben hallgatásra volt kárhoztatva ? Épen oly jól érzik ők az ország fájdalmait, mint mi, de kezök kötve, szájok le van bilincselve. (Derültség.) Vannak törvényeink, törvénykönyveink quantum satis. Azok a törvények igen szép betűkkel vannak nyomtatva; de a practicum micsoda ? A provisorium. (Derültség.) Tisztelt barátom Cziráky János gr. ő nmga, volt egykori kollégám, exfőispán mint én, (Derültség) azt monda többek közt, hogy ő nem bánja, akár frakkban, akár attilában lép be hozzánk a bureaucratia; nekem is mindegy, akár frakkban, akár attilában, akár pedig — mint most divatos — forgós megyei huszárral. Az olyan sic volo , sic jubeo-féle állapot csak nyomasztólag hat mindenkire ; pedig nem igen kellemes ilyféle állapotban sokáig lenni. A katonai executiók naponkint működnek; különösen nálunk Biharban egész esztendő alatt sem szűnnek meg. Ez pedig az országnak sok pénzébe kerül : mert minden egyes szegény lakosnak, ki nem képes fizetni — és ezt igazán nem politikai demonstratióból teszi, mert valóban nem tud fizetni — naponkint 1 ft. 5 krt kell azonkívül fizetnie. És ez igy foly az egész éven át. Ha gazdasági szempontból tekintjük ezen sic volo, sic jubeo-féle állapotot, ez rendkívül kellemetlen. Ézt mi legjobban tudjuk, kik szeszgyárakkal bíbelődünk. (Derültség.) Ezerekre rúgott azon összeg, melybe a kormánynak ez a felügyelés! rendszer került; mig végre azt látta, hogy ez által csak az egyes orgánumok gazdagodnak meg ; és igy más módhoz kellett nyúlni, mi megint több millióba került. Már pedig Magyarországban, hol az ipar egyik fő czikkét a szeszgyártás képezi, ennek lendületet adni polgáid kötelességünk; és ezt teljesítenők is, ha jogunk volna ezen ügyhöz hozzászólni. Itt van a dohánytermelés, melyet mindnyá-