Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.
Ülésnapok - 1865-16
102 XVI. OESZAGOS ULES. j'an igen szívesen teljesítenénk, ha az állam gondoskodnék arról, hogy a dohánykereskedés oly lendületet nyerjen, hogy dohányunkat külföldre lehessen szállítani; de ez nem történik, hanem akadályok gördittetnek elébe, és a termelőknek, kik azelőtt 10—12 forintjával adták el mázsáját, most egy pár kereskedő kegyelemből 4 forintot ajánl. Mindezen dolgok sürgetőleg igénylik, hogy a jelen szomorú helyzetből minél hamarabb kibonta kőzzünk. Itt Pest városában még igen vigan érezzük magunkat; (Derültség) de ha a megyékbe megyünk és látjuk ott a nyomort és Ínséget, lelke fáj az embernek, hogyan kell e nagy nemzetnek tespednie; (Elénk helyeslés) lelke fáj az embernek, hogy annyi jóakaratnak és hajlamnak a kiegyezésre tespednie kell: mert nem lehet rajta segiteni. A megyei életnek én apostola vagyok — a mennyire t. i. én apostol lehetek; (Derültség) a testületi életet pártolom: mert ott látom a magyar nemzet önállása és függetlensége garantiáját, ott látom a nyilvánosságot; a nyilvánosság pedig az egyetlen mód, melylyel a most divatban levő depravatión segiteni lehet. De mivel a jelen viszonyok közt ezen, minisztérium részéről, segiteni nem lehet, hogyan lehessen segíteni oly megyével, milyent a nagyváradi görög egyesült püspök ő méltósága kivan s a melyet ő liberálisnak nevez ? Ily liberális megyét nem óhajtok, Isten őrizzen attól, (Derültség) mert ott örökös baj és zavar uralkodnék. (Helyeslés.) Én is, mint talán mások, készültem beszédre; de megvallom, unalmasnak tartom azt a hosszú litániát most elmondani. (Derültség.) Szólhatnék a pragmatica sanctióról, de hisz azt jól ismeri mindenki ; elég idő volt azt tanulmányozni, ha mást nem tett is az ember az első és a mostani fölirati vita közti időben, mint hogy az újságokat összeszedte — ott még azonkívül szép beszédeket is lehetett tanulni. (Derültség.) Történt azonban néhány nyilatkozat, melyekre szükségesnek tartom röviden felelni, noha nem hiszem, hogy úgy voltak értelmezve, mint én értettem. Valaki — ha jól értettem — azt monda, hogy a parlamenti kormányzat oda nőheti ki magát, hogy a fejedelem vándorbotot kénytelen kezébe venni. Ilyen parlamenti kormányzattól az Ur Isten mentsen meg ! De hála legyen a magyarok Istenének, hogy nálunk dynastikus elvek uralkodnak : és ha lesz is parlamenti kormányunk, nálunk nem lesz senki, ki vándorbotot lesz kénytelen kezébe venni. Tudok azonban eseteket, midőn nem volt parlamenti kormány, és a fejedelem mégis kénytelen volt vándorbothoz nyúlni: például Angliában Joannes sine terra uralkodása alatt nem volt még parlamenti kormány. Láttunk más részről parlamenti "kormányzatot, mely mellett nyugodtan él és mély tiszteletben áll a fejedelem : utalok Angliára, Belgiumra és Norvégiára. Épen akkor lesz a fejedelmek állása oly magasztos, mint az nekem hitem és vágyam, hogy azt tisztelni és ereklyeként őrizni kell, ha csakis a kormányt kell majd kérdőre vonni: mert mig felelősség nincs, addig tetszés szerint bánhatik velünk a fejedelem. Csak akkor van jó világ, ha nem zárt szekrényekkel és fontos minákkal kormányoznak, hanem nyílt szekrények mellett, melyekbe minden becsületes ember beletekinthet, és az embereket más módon igyekeznek megnyerni, mint fontos minákkal. (Helyeslés.) Hallottam azt is, hogy pressio gyakoroltatik ; valamint azt, hogy a 48-ki tön ányek pressio alatt keletkeztek. Mi tűrés-tagadás, ha a történelemre visszatekintünk, az adott és elvett jogokban mindig volt egy kis pressio. Hanem ha a magánéletbe beletekintünk, itt is majd mindenben megtaláljuk a pressíót. Például vannak, és lehetnek sokan a mélt. főrendek között—én ugyan nem tudom, de talán lehetséges — a kik váltókat irtak alá. (Derültség.) Azt hiszem, mélt. főrendek, hogy ezen urakra nézve, t. i. a kik aláirtak, nem volt kellemes, mikor a kölcsönadó 12 % -et kért — de a morális pressio kényszeritette, mert szükségök volt a pénzre, és aláirtak a 12°/ 0-ot. (Derültség.) Azt mondhatná erre valaki: ezt a törvény tiltja, az csak 6 % -ot rendel; ezért az illetőt be lehet panaszolni. Miért nem teszi hát az illető ? Nem teszi, bár szeretné, mert azt mondja: ezzel megrontom hitelemet. Ez helyes, t. ház ! mert soha sem jó elrontani a hitelt, se a magán-, se a közéletben. Bátor vagyok, kérni a mélt. főrendeket, — annyival inkább, mert én nem a vái'osban lakó ember vagyok, én a megyében élek és ösmerem a megyét, mert én mindig csak ott érzem magamat jól, ha zöld asztal volna... (Közbeszólás: Van!) Van; de az nem a miénk. (Derültség.) Megvallom őszintén, az itt nagyon hosszan tartott discussio elfárasztott bennünket mindnyájunkat: ennek következtében röviden oda nyilatkozom, hogy én magamévá teszem azon föliratot, mely a ház asztalán van, úgy a mint átküdetett, minden hozzátevés nélkül; de mivel ennek többsége úgy sem lehetne, elfogadom a békési főispán javaslatát. (Elénk éljenzés.) Elnök: Méltóságtok beleegyezésével rövid időre tán fölfüggeszthetnők az ülést? (Helyeslés. — Negyedórai szünet.) Teleki Sándor gr.: (Szavazzunk!) Nmélt. elnök ur! mélt. főrendek ! Voltak és vannak történelmünkben oly korszakok, melyek hord erő vei birtak s a jövőre döntő befolyást gyakoroltak. Jelen oszággyülésünk is. történelmünk évlapjain,
