Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

:98 XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. tanúsítja, hogy a jelen kormányférfiak kénytelenek a provisorium nehezítő formáját és súlyát érezni, nem levén törvényes czímök az országgyűléssel érintkezni, s ezen okmányt 0 Felsége nevében kellett közrebocsátaniuk. Megszornoi'it engem, mélt. főrendek, ezen leiratnak azon része, hol nyíltan kimondatik, hogy a törvények csak elvileg ismertetnek el, és mi ezen egész átmeneti időszak alatt törvény nélkül tespedjünk e provisorium súlya alatt, melynek nem csak egyéni tekintetben, hanem nemzetgazdasági szempontból is az egész hazára nézve igen nehéz és káros körülményeit kénytelen vagyok kiemelni, s ezeket különösen sajnosaknak találom azért, mert végre megingatják azon bizodalmat, mely 0 Felsége köztünk való kegyteljes megjelenése által oly mély gyökeret vert keblünkben, és mely bizodalom azon egyedüli fonál, melyhez a nemzet ragaszkodva a kiegyenlítési czélhoz juthat. Ezt pedig annál veszélyesebbnek látom, mert Európa nagy események előestéjén, talán háború küszöbén áll, melynek folytán a kiegyezkedési fonal végképen meg is szakadhatna. Méltóságos főrendek, hosszadalmas nem akarok lenni, mert a ház türelme két nap óta elegendőleg igénybe van véve; csak röviden azt jelentem, hogy Szögyény ő excellentiájának azon nézetében osztozom, melyet remek szónoklatában kifejtett, hogy ez ország csak felelős magyar minisztériumban s csak magyar egyének kezében találhat megnyugvást. Régi történelmünk elég példát mutat, mily féltékenyek voltak őseink arra, hogy idegen tanácsadók ne vezessék a kormány gyeplőit, mert midőn a haza veszélyben volt és vég sülyedés felé haladt, majd mindig idegenek által találjuk környezve a királyt. Ezen féltékenység idegen befolyás irányában más államoknál is megvan, különösen a hol több nemzetiségek laknak. Hogy közel keressek példát, Ausztria legjobban tudhatja, mint a német birodalom elnöke, hogy a „Reichsverfassung" I. czikkének 2-dik §-a ekként szól: „Ha valamely német tartomány nemnémettel egy fejedelem alatt van, legyen a németnek a nem-némettől elkülönözött kormánya, s a német rész kormányzatára csak német statuspolgárok alkalmaztassanak." Ha ez Németországban áll, annál is inkább indokolva látom, ha féltékenyek vagyunk arra, hogy magyar kezekben maradjon a kormány, a hol két külön és nagy testből áll, a birodalom mint Ausztriában és Magyarországban, hol oly sokszor idegenekkel cseréltettek föl a magyar férfiak. Ezért én a parlamenti rendszert látom országos létünk egyedüli biztosítékának és támaszának, mert az kizárja az idegenek befolyását a magyar kormánytól; és e tekintetben térek el Szögyény ő exeellentíája nézetétől. (Helyeslés.) Sok részről hallottam a 48-diki törvényeket a gyűlés folyama alatt megtámadni. Elismerem, hogy a 48-diki törvények rögtönzött törvények; elismerem azt is, hogy világrenditő események kíséretében alkottattak ; de el kell ismernem azt is, hogy még világrenditőbb események kíséretében léptettek életbe. Nem volt idejök kifejlődni és életrevalóságukat tanúsítani; ezért azonban nem lehet azokat elvetni, mert a bennök foglalt fő elvek a nemzetben már régen gyökeret vertek, és meg vagyok győződve, hogy ha azok 1848-bau meg nem hozattak volna, nagy részben azóta alkottattak és léptettek volna életbe. (Ugy van !) Fölhozatik a leiratban, hogy a tapasztaláshoz mért tökéletesbités előtt a törvények életbe nem léptethetnek; föl vannak hozva például 48. törvények szerint két ízben megtörtént választások; s megmutatta a tapasztalás, hogy e törvények csakugyan hiányosak. Én azon nézetben vagyok, hogy e házban alig van valaki, ki át ne látná, hogy ezen törvényeken változtatni kell. Szeretném azonban ezen okoskodásból kihoz ni azt, hogy a kormány a többi törvényeket is életbeléptetné, s tapasztalás által kitüntetné, vajon bebizonyítható-e életrevalóságuk vagy nem ? és e kísérlet eredménye folytán könnyebben eszközöltethetnék a kiegyenlítés. Azon okát a kegy. kir. leiratnak, hogy nem pillanatnyi megnyugvást, de állandó czélszerü intézkedéseket óhajt a kormány, nem találom helyesnek. Nem helyes okoskodás ugyanis meg nem adni azt. mit a kormány maga jogalapnak elismert és kijelentett, s a mit az államgépezet legkisebb veszélyeztetése nélkül meg lehet adni. Előtérben áll itt a minisztérium helyreállítása. A felelős parlamenti minisztérium elméletét azzal hallottam egyrészt legerősebben megtámadva, hogy a miniszter felelőssége képzeleti és nem biztosíték. mert nincs eset rá a történelemben, hogy miniszter felelősségre vonatott volna. Más részről, ugyancsak a minisztérium helyreállítása ellen, azhozatik föl, hogy senki sem fog törvény nélkül ily bonyolódott viszonyok közt miniszteri tárczát vállalni; és ezt senkptől sem is lehet követelni. Ez a két állítás egymást elidálja. Ellenkezőt mutat a praxis : mert, mint látjuk, találkozott 52 főispán, ki a jelen viszonyok között — mint a békési főispán Wenckheim Béla báró ő méltósága monda, meggyőződése ellen is — elfoglalta azon helyet törvény nélkül, sőt meg}^e nélkül. Miért ne találkoznának hát, különösen a jelen kormány élén álló férfiak között, a kik vállalnának oly ezimeket, melyeknél fogva az országgal érintkezésbe jőnek ? mikor