Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-16

XVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 aztán nem volna szükséges Ó Felsége nevét minden alkalommal vitatás tárgyává tenni. Nem akarok hosszas lenni, s egyszerűen csak azt említeni, hogy óhajtanám, vajha 0 Felsége inkább a törvények lényegét léptetné életbe, habár provisorius alakban is, mintsem provisoriumot a torvények alaki elismerése mellett. (Helyeslés.) Azzal fejezem be szavaimat, hogy Wenckheim Béla b. békési főispán javaslatát pártolom és elfogadom. (Éljen!) Fiáth Ferencz b. főispán : (Szavazzunk!) Annyi tévtant hallottam a mai tanácskozás alatt felállítani, hogy félek, legőszintébb kiegyenlítési szándékunk ugy jár, mint azon szánandó beteg, ki egy hibásan irt „recipe" folytán halt meg. A „quid juris" és „quid consilii" mint ellentét állíttatik föl, pedig csak kivételesen lehet ellentét : mert különben a „quid consilii" soha sem lehetne egyszersmind „quid juris" és megfordítva; azaz, az ildom sohasem lehetne törvényes, a törvényesség soha sem lehetne ildomos. Ily okoskodás messze vezet! Hogy a 17 éves szomorú emlékezetű eljárás nem volt törvényes, abból azt következtetni nem lehet, hogy opportun és ildomos volt. A 17 évi eljárás nem volt se juris, se consilii, de helytelen. Ezen két eszme csak kivételesen lehet ellentét; s akkor a politikus bizonyosan a quid consiliit köteles választani: mert ha csak két örvény közt kell választanom, inkább lehatolok az egyikbe, semhogy a másikba belesodortassam; és igy, midőn a merev jogfolytonosság, hazám lehető alkotmányossága vagy lehető boldogsága közt kell választanom, az utóbbit fogom választani. Ily téveszmén alapul azon kívánat, hogy a felsőház ne váljék el a képviselőház nézetétől és igy a nemzettől. Mi a nemzettől el nem válhatunk : hisz mi egyek vagyunk multunkban , jövőnkben, aggályainkban, reményeinkben és érdekeinkben ; de a mely pillanatban subordinatiot ismerünk el, azon perczben legalább is fölöslegessé váltunk. (Ugy van! Helyeslés.) Igaz, azon vélemény, melyet én is védek, nem népszerű; de a mennyire tisztelem ezt, mint eszközt, mert igen sok jót, nagyot, nemest lehet általa elérni, ugy, mint végczélt — engedelmet e kifejezés büszkeségeért — megvetem: mert mint ilyen csak ambitioknak, ideiglenes dicsőségnek s hatalomnak szolgálhat; de mindig a haza kárára. (Helyeslés.) Igaz az is, hogy a népszerűséget, mint eszközt használva, többnyire el is használjuk; de vigasztaljon azon öntudat, hogy kötelességünk érzetében áldozzuk föl a haza oltárán. Magára a tárgyra áttérve, megvallom, hogy nagyobb részét annak, mit mondani akartam, mások helyesebben, szebben már elmondták; igaz, hogy tágas mező fekszik előttünk, de legszebb virágait s legdúsabb kalászait avatottabb kezek koszorúba fűzték már, s mint hazánk iránti hő szerelmök jelvényét, a nemzetnek már át is adták. S igy én ma a ház irányában alig szerezhetek más érdemet, mint ha a lehető legrövidebb leszek. (Halljuk!) A t. képviselőháznak előttünk fekvő' fölirata, közjogi szempontból Ítélve, minden kifogás feletti, egyöntetű tökéletes mu; ehhez, mint ilyenhez, egy szót is hozzáadni fölösleges, egy periódust kihagyni lehetetlen. Elméletileg, elvontan, minden egyes tétele közjogi axióma; minden egyes elve alkotmányos dogma. Mint ilyent, tökéletesen magaménak vallom; s csak is az alkalmazás az, mit el nem fogadhatok. A jogfolytonosságot egész mérvben követelni, joga nem csak, de kötelessége a nemzetnek, ha maga magát föladni nem akarja: és ezen jognak nincs is más határa, mint a lehetetlenség. A végrehajtó hatalomnak kötelessége, ezen jognak megfelelöleg, minden törvényt végrehajtani, életbeléptetni, ha az alkotmányosságról le nem mond: és e kötelesség teljesítésének sem lehet más határa, mint a lehetetlenség. Azt állítja az előttünk fekvő fölirat, hogy nem kivan politikai lehetetlenséget — s mégis követeli a felelős minisztériumnak azonnali visszaállítását. Az 1848-iki törvények azon czikkei, melyeket a k. k. lehat, mielőtt életbe lépnének, módositandóknak tűzött ki eredeti szerkezetökben is, megfelelhettek a kitűzött czélnak, t. i. Magyarország alkotmányos öuállása s törvényes függetlensége biztosításának ; de mivel más részről nem biztosították egyszersmind a szükséges királyi hatalmat és az Ausztriával fenálló kapcsot, később nyert magyarázat folytán, ugy, mint megírattak, a jelen viszonyok közt lehetetlenekké váltak. (Helyeslés.) Nem fogják kívánni a m. főrendek, hogy ezen állításomat a múltnak szomorú emlékével Mustráljam ; de a múltnak hatását, s az azóta életerőssé vált új érdekeket ignorálnunk nem szabad. A múltnak hatása első vonalban a közös fejedelemnek a közös ügyekre való féltékenységében nyilvánul, s méltán, mert ezek a monarchia biztosságát föltételezik ; ezeket pedig az 1 848-iki • törvények alig érintik. A visszautasíthatlan, életerőssé vált érdekek elseje lajtántúli testvéreinknek alkotmányossága, mely 1848-ban nem létezvén, az akkori törvényhozás által számba sem vétethetvén, e tekintetekben a magyar minisztérium hatásköre nem is körvonaloztatott, s igy ennek minden törvényhozási előzmény nélküli felállítása nemzetközi súrlódásokat s bonyodalmakat idézhet elő, melyeket megelőzni, a jelen törvényhozásnak hazánk érdekében kötelessége; s ha igy az érintett törvényeket legszerencsésebb viszonyok közt sem lehetett volna törvényhozási magyarázat nélkül fentarta13*