Főrendiházi napló, 1865. I. kötet • 1865. december 14–1868. deczember 9.

Ülésnapok - 1865-15

90 XV. ORSZÁGOS ÜLÉS. válaszföliratunk irányában annálfogva sem, mert magam is a helyzetet, a mostanit és akkorit tekintve, egymástól véghetetlen különbözőnek látom. Igen szívesen fognék élni Vay b. ő exjaazon tanácsával, ne mondjuk azt, hogy azon királyi leirat rósz, hanem használjuk föl jó oldalát. Megvallom, szeretném felhasználni részemről, de nem találok benne semmi olyat; hanem csak azt találom, hogy a kegy. kir. leirat tökéletesen a negatio terén maradva, a nemzetnek és a törvényhozó testületnek és igy e mélt. háznak óhajtását nem csak a jelenben nem teljesiti, hanem positiv kilátásba azt sem helyezi, hogy a jövőben fogja teljesiteni. Kein követünk el, mélt. felső ház! következetlenséget annálfogva sem, mert én legalább nem ugy értelmezem ezen szót: „tartós," hogy a inltgos felsőház azt valamely tényhez akarta kötni, hanem ugy, hogy állásuknál és ildomosságuknál fogva 0 Felsége bölcs belátására óhajtották bizni, és szerényebb szavakba foglalták azon óhajtásokat, a melyeket én részemről mihamarabb teljesítve kívánok látni. Egyébiránt, miután a mltgos felsőház tagjai a következetesség irányában oly nagy előszeretettel viseltetnek — a mit, megvallom, magam is igen szeretek — bátor vagyok a mltgos főrendeket az 1801-ben fölküldött fölirat vég szavaira emlékeztetni, (Egy hang: Tudjuk!) melyet hogy a mltgos felsőház egyhangúlag elfogadott, tagadni nem lehet. E szavak következők. (Olvassa:) ,,A magyar király csak koronázás által lesz törvényes magyar király, a koronázásnak pedig törvény szabta föltételei vannak, melyeknek előleges teljesítése mulhatlan szükséges. Alkotmányos önállásunk sértetlen fentartása, az országnak területi és politikai integritása, az országgyűlésnek kiegészítése, alaptörvényeink tökéletes visszaállítása, parlamentáris kormányunk és felelős miniszteriuniunk ismeri életbeléptetése, az absolut rendszer minden még fenlevő jogtalan következményeinek megszüntetése, ezek azon előleges föltételek, melyeknek teljesitése nélkül minden egyezkedés lehetetlen.'' (Helyeslés.) Már most, ezeket figyelembe véve, nem jövünk-e most ellenmondásba ? Nem áll-e még fön a katonai executio ? nincsenek-e még fön a gyűlölt s részben megbukott rendszer minden irtóztató maradványai V Ha következetesek akarunk lenni s kéréskép óhajtunk O Felségéhez járulni, akkor ismételnünk kell amaz idézett kérelmeket. En magam is hódoló tisztelettel elismerem, hogy () Felsége jó szándékkal van irántunk és alkotmányosan akar uralkodni; ha pedig nem teheti, senki más az oka, mint tanácsosai. (Zaj.) Méltóztassanak megengedni, én nem akarok senkit gyanúsítani; hanem igenis meglehet, hogy a magyar államférfiaknak nincs kellő befolyásuk, hanem idegen hatalom intézi sorsunkat. (Helyeslés.) Ismétlem tehát, méltóztassanak elhinni, hogy legkisebb következetlenséget sem követünk el, ha az alsóház föliratát elfogadjuk. Fölhozatott, méltóságos főrendek! még- az opportunitás is. En azt hiszem, ha valaha, most veszi a nemzet tekintetbe az opportunitást. Ugyan, kérdem, nem volt-e opportunus a nemzetnek magatartása, midőn a sept. 20-ikai nyilatkozvány megjelent? és nem csupán az opportunitást tartottuk-e szemünk előtt, midőn a megyék ad hoc öszszehívatván, legkisebb ellenmondás nélkül összejöttünk csak azért, hogy ezen országgyűlést, melynek fő czélja a kiegyenlítés nagy műve, lehetővé tegyük ? és az alsóházat nem az opportunitás vezérli-e ? Sőt merem állítani, hogy bajosan értünk valaha opportunusabb alsóházat. De mindennek megvan a maga határa, és igy az opportunitásnak is. Magam is szeretem az opportunitást használni, a hol szükséges; és ha uj törvényeket kell alkotni, mindenesetre megfontolom, opportunus-e az országra, a társ-nemzetekre és a lajtántuli testvérekre nézve ? De megvallom, midőn a quid jurisról van szó, nem akarok oly teljes mértékben opportunus lenni. Azt hiszem, az opportunitási politika ott szűnik meg, hol a. qiúd juris kezdődik. Ha már most az opportunitásnak a quid jurist akarjuk alá rendelni, bizonyára Virgillel elmondhatjuk : Fuimus Troes! fűit et Ilium! nunc seges est ubi Trója fűit! (Helyeslés.) Az opportunitást átalában a viszonyok szerint alkalmazni tanácsos; de ha visszamegyünk hazánk történetére, azt hiszem, e nemzetet, mely e hazában oly sokat szenvedett igazságtalanul, de a mit most nem akarok vitatkozás tárgyává tenni, nem a quid consilii, hanem a quid juris mentette meg ; s azt hiszem, a mi szentesitett és királyi esküvel megerősített törvényeink csak akkor jönnek érvényre, ha alkotmányos zászlónkra kitörölhetlen betűkkel azon magasztos szavakat jegyezzük: ,,In hoc signo vinces!" Ha ettől eltérünk, nekünk alapunk nincs. Nem akarok, mltgos felsőház! tovább terjeszkedni; azonban méltóztassanak megengedni, ha egy pár előhozott megjegyzésre felelni kényszerítve érzem magamat. (Halljuk!) Cziráky János gr. ő nméltósaga méltóztatott hivatkozni, hogy koránál fogva is alkotmányos elveivel tisztában van. Megvallom, sajnálom, hogy ő nmltga ugy méltóztatott alkotmányos elveit tisztázni, hogy a magyar felelős kormányt lehetetlennek tartja s nem kell neki se cultus-, se más miniszter. Kérdem ő exját, vajon most-e, vagy 1861-ben tisztázta alkotmányos elveit? Mert akkor