Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-7
88 VII. ülés. 1861. június 19-én. De hogy méltóságtoknak képzetök lehessen, minő tartalmú lehetett ama történelmi monda, engedjék meg méltóságtok, hogy ép a fölebb kijelölt kívánatra vonatkozólag egy töredékkel szolgálhassak, mely eként hangzik eredeti egyszerű latin szövegében : Cornides iratából a 2311-ik laptól, egész a 2314-ik lapig.) „His praecípuis conditionibus evaluit pax inter Bethlenium et Ferdinandum anno Csti 1624. Seribit Octardus in Cronieo m. s. pag. 119 et sequent. Circa haee tempóra arculatúm fuisse seriptum quoddam, sub titulo : „Conclusum Viennae, Austriae agitatum anno Csti. 1624;" quod quidem cum ille pro genuino exhibeat, non potuit non magnó opere accendere animam Bethlenii ad bellum, contra caesarem Ferdinandum. Est autem seriptum illud sequentis argumenti : Superioribus diebus elapsi anni, prius quam princeps Transylvaniae pedemregno efferret, Viennae seria consultatione deliberatum est, quanam methodo possit firma et certa pacificatio in omnibus regnis, provinciis, imperio caesaris subjeeris constitui? Consilium hoc agitarunt inter se Nuncius apostolicus, Legátus hispanicus, Legátus florentinus, imperatoris Ferdinandi plenipotentiarii Harrak, et Hois, Cardinalis moravorum, princeps a Wallenstein, et nonnulli ex praecipuis officialibus ab imperatore destinati. In horum consensu proposuit Legátus hispanicus hanc quaestionem : „quibusnam módis et mediis paeatis imperii motibus regnum Hungáriáé, cum annexa Transylvania in devotione et fide Caesaris contineri possit V" Fűit unus e consensu, cujus nomen ex seripto proditum non est; qui ita respondit : ut concordiam procurandam suaderet. Hungarica gens— ajebat regni sui jura, et móres rigide observat, sedition'-sque hactenus exeitatae, nullo alio ex fonté manarunt, quam quod privilegia et liberlates gentis violátae fuissent, quodsi verő libertate pristina et immunitatibus, quibus ab initlo regni sui sine interruptione gavisi sünt, iterum donarentur, et in pristinum vigorem restituerentur, főre facillime, ut sine omni diíficultate domui austriacae se denuo subjicerent, fidemque inconcussam servarent. Ad hoc Legátus hispanicus ita respondit : ut quaereret, quonam aut quanto militum numero continuassent bellum germanici imperatores, contra hungaros superioribus temporibus. Responsum illi est : militem gerraanicum fere non ultra 84 millia adsurrexisse. Tum Legátus hispanicus nomine regis sui asseverare ac promittere coepit : cum 40,000 bene et exquisite armatorum militum hoc anno, vei quandocunque necessitas expostulaverit, daturum, eamque militiam propriis sumtibus aliturum, cui si levis armatúra polonorum jungatur, posse infidam gentem hungaricam radicitus evelli, et ab ipsorum transylvanicis incursionibus vicino patria liberari. Cum responsum fuisset Legato hispanico : hungaricam gentem esse validissimam, praeterea vires a Turcis mutuari,nec tam facüe posse oprimi, ille rursus urgere coepit Turcam auro corrumpendum esse, et abstrahendum ab amicitia Hungarorum; praeterea praeficiendos esse genti hungaricae gubernatores barbaros, absolutae potestatis, quorum auctoritas in ferendis legibus sit firmissima; praemantur ab illis miseris módis, conquerentes de illatis injuriis, remittantur ad suum gubernatorem, Imperátor semper se.eo excusare poterit, nihil sibi constare de sevitie gubernatoris, laboraturum tamen, ut gravamina submoveantur, et gubernatores nihil recedant ab inju. riis, sed gentem universam inauditis módis exagitent, fiet hoc pacto, ut hungari jugi impacientissimi, seditionem aliquam necessario exeitent, et contra gubernatorem suum insurgant, quo facto inaudita causa, tamquam violatores majestatis trucidandi, radicitus evellendi erunt, sic optata pax in Hungária restitueretur, atque majestas domus austriacae adseretur. Haec sententia Legati hispanici cum ab omnibus grata habita fuisset, executionemque ejus commisit duci Walsteini et comiti de Monté Nigro cum mandatis, ut quam primum motum aliquem aut mussitationem vei seditionem audiverint in Hungária, statim arrepta hac occasione praedictum regnum invaderent, et Sintavice ad Vagum fluvium incipiendo omnes jugularent, quieunque hungarice loquerentur a duodecim annis numerando, usque ad consummatam aetatem; hanc autem lanienam continuarent usque ad Cassoviam, ibique ipso dierum Festő Natalitium quiescerent ac triumpharent, hinc primo vére invaderent Transylvaniam, et ibi immanissimam crudelitatem continuarent, donec principem Transylvaniae seditionis auctorem aut e regno expellerent, aut victum coeptumque imperátori traderent. Quodsi hoc bellum ex sententia confectum fuerit, posse provincias illas exteris nationibns repleri.'-' Mutathat-e fel a történészeinek egész tömkelege ennél borzasztóbb adatot, ennél remitöbb összeesküvést, melyet ama rémkupaktanács azon nemzet ellen koholt, a mely csakis egy századdal azelőtt, a civilisatio és kereszténység érdekében elvérzett. Sajnálom mélt. Főrendek! hogy enynyire rá kellett a reeriminatiók terére térnem, mert ennek barátja nem vagyok; de épen a história az, mely engemet erre kényszerit s mely egyenesen arra tanit: hogy ama borzasztó terv, az osztrák kormánykezelöinek évek hosszú során át — mai napig hiven követett politikájuk változhatatlan alapjává fajult; Cornides Dániel emiitett históriai kézirata szerint a terv, körülbelől 60—70 évvel későbben, Lobkoviez, Hocher és Strattman ministerek idejében, egész kiterjedésében megkísértetett, s tiszta magyarázatát adja annak, mi legyen oka, hogy most Pozsonytól Kassáig, az egész felföldön egy magyar helység sem létezik. Sajátszerű adatokat közöl továbbá arról, mi légyen oka, hogy termékeny alföldünkön oly gyér a népesség, s mit jelentsenek alföldünkön amaz itt-ott látható kőhalmok épen ott, hol a természetalkotta kőtelepeknek nyoma sincs? s melyek szerinte, nem a török- és tatárjárásnak tulajdonitandók.
