Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

70 VI. ülés 1861.,június 18-án. az óvatosság nagy szükségét hazánk nagy fiának szavai szerint, mert ha valaha, ugy e perczben kötelesség jobban szeretni a hazát, mint gyűlölni elleneinket : de érzem azt is, mi lelki erö kívántatik amaz óriási nemzetfájdalomnak a kebelbeni visszazárásához, melyet az utóbbi 12 év okozott minden jólelkű magyar, minden istenfélő ember lelkébcD; mert visszanézve az elmúlt 12 évek során át hazánkra, a nemzet ősi jogainak lábbal tapostatása, a drága vérrel szerzett hon földének kegyetlen szétdarabolása, az ártatlan véráldozatok párolgó sirgödrei, a kibujdosottak kinteljes fohásza, az árvák és özvegyek keserves könye, a jók csüggedezö és fájdalmas, a gonoszok gyözelemittas arcza, az ártatlanság üldöztetése s a bűn diadala azon kép, mely szemem elébe ötlik. A jelenben a hon képe a múlttól csak annyiban változott, mert az ártatlan véráldozatok sírgödrei az évek sorári át bemohosodtak, a kibujdosottak egynémelyike rokon érzelmű s nagylelkű pártfogókra talált, az árvák és özvegyek elsírták s kifogytak könyeikböl, a gonoszok saját iszonyú tetteiktől perezre elsápadtak, s az üldözött jog és igazság elégtételt követelve újra mutathatja magát. S ha a jelenből következtetve a jövőbe nézünk, nehéz jövőt láthat e nemzet maga előtt, s csak is ügyének szentségébe bizva az örök igazság arany fövényébe bocsáthatja reménye horgonyát, Ily érzelmek közölt az ügynek szentsége és igazsága ad lelkembe erőt igénytelen nézetemet elmondani, meglévén lelkismeretem által nyugtatva, hogy mindaddig, mig a hon javáért az igazság tiszta világánál a a törvény alapján szólalok fel, hazafiúi kötelességemet teljesítem. Hazánkban a vészteljes mohácsi gyásznap óta, a Felséges Habsburg-ház ült a trónon, - ült pedig elejétől fogva 1687-ik évig, tehát majdnem másfél századon keresztül, a nemzetnek az osztrákház tagjaira szorított szabad választása alapján, a nélkül, hogy hazai törvényeinkben az örökösödési jog s az örökösödési rend megállapítva lett volna. Míglen elsőbben 1687-ben s később 1723-ban az örökösödési jog és rend megállapittatott, szabályoztatott és szentesittetett, s ezen 1687-ki törvények 2-ik és 3-ik czikkei s az 1723: 2. és 3. t. ez. azok, melyek a nemzet szabad akaratja és beleegyezése által a Habsburg-ház örökösödésijogát s annak rendjét hazánkra nézve megállapítják, az 1687-ki kizárólag a íiágra, az 1723-ki pedig a nőágra is kiterjeszkedvén ; ezen, a Habsburgház trónunkhozi jogát egyedül megállapitó szentesitett törvényezikkekben azonban hazánk szabadsága s alkotmárryos jogai is biztosittatnak, az 1723-ik évi 3. t. ez., melynek első szakaszában kötelezi HL Károly utódait is, mint Magyarország s az ahoz kapcsolt részek törvényesen megkoronázandó királyait, hazánk szabadságának, alkotmányos jogainknak, alkotott és szentesitett, valamint jövőben alkotandó s szentesítendő törvényeinknek sértetlen megtartására, s ugyanazon t. ez. 3-ik szakaszában, bármily állású, fokozatú s állapotú alattvalói által leendő megtartására. Ez tehát azon szerződés, melynek alapján trónváltozás alkalmával hazánk trónja betöltendő s mely valamint egyfelől az osztrák-ház elsőszülött tagjának trónunkhozi jogát megczáfolhatlanul biztosítja, más részről ép oly megczáfolhatlanul biztosítja hazánk alkotmányos szabadságát is, mely fentidézett törvény, pragmatica sanctio nevezete alatt, hazánk egyik alaptörvényét képezi. Vannak ezen kívül egyéb alaptörvényeink, milyenek az aranybulla, koronázási hitleveleink, a bécsi és linczi békekötések, az 1791-ki 10, 12, 13, 14, 19. 26. t. czikkek, melyek hazánk függetlenségét s közjogi szabadságát tárgyazzák; az 1687: 2. t. ez. az 1741: 4, 1723: 1. t. ez. 4-ik szakasza, II. Ferd'nánd és III. Károly hitlevelének 5-ik szakasza, 1791: 2. és 3. t. czikkek, melyek a király megkoronáztatásáról szólanak, az 1715 és 1741: 22, és az 1827: 4. t. ez. az adózás és ujonczozásrólszólva, Mária Terézia király né koronázási hitlevelének 12-ik szakasza, III. Ferdinánd hitlevelének 12.15. 16-ik szakasza, az 1836-ik évi 21. t. ez. az 1848-ik évi VI. t. ez hazánk területi épségéről s ennek fenntartásáról, a Verböczy hármaskönyv I, rész, 9-ik czime, végül as 1848-ik évi szentesitett törvények általában, melyek nemzeti életünkben valódi korszakot képeznek. Mélyen tisztelt felső ház! Hogy ezen alaptörvényeinknek, melyeket, talán szíves türelmükkel visszaélve, itt elősoroltam, 1848. december 2-ka óta mindegyike megsértetett, lábbal tiportatott, azt hiszem, ennek bebizonyittatásával csak merészen visszaélve nagyon becsült türelmükkel, oly igazságot bizonyítanék, melyeknek bizonyítván)ai mindnyájunk s az egész nemzet hosszú szenvedésében feltalálhatók; igytehát csupán arra szorítkozom, mi történt 1860. octob. 20-ka óta, mikor is a tényleges hatalom a 12 éven át folytatott absolutismust állítólag elvetve, az alkotmányosság terérei lépését hirdeti. Nyilatkozványai, melyek azon időtől intéztettek : az october 20-ki diploma, a folyó évi január 16-ki minden megyéhez intézett leirat, a február 14-röl kelt hongyülést hirdető s arra meghívólevél, s végre a f. évi febr 26-ki pátens, mely nyilatkozványok mindegyike, hazánk alaptörvényét sérti meg, s mind eredetére, mind tartalmára, alakjára s egész lényegére nézve nem egyéb, mint az alkotmányosság eszméjével meg nem férhető erősza kos octroyrozás, s a mi a tényleges kormány azóta elkövetett tetteit nézi, az 1848-ki szentesitett alaptörvények 3-ik czikke ellenére újból felállított helytartó tanács, a Hármaskönyv I. rész 9. czime ellenére tett önkénytes elfogatások, az 1827 : IV. t. ez. ellenére legújabb időben s jelenben is folyvást megrendelt erőszakos adóbehajtások oly tények, melyek a folyton folytatott legtulzottabb absolutismust nyilván hirdetik. Mélyen tisztelt ház! Mindenki előtt, ki hazánk alkotmányára egy pillanatot vet, világos, hogy a múlt év octob. 20-án kibocsajtott diploma alaptörvényeinkkel, mind eredetére, ugy tartalmára, valamint alakjára, egész lényegére tökéletesen ellenkezik. Eredetét illetőleg csupán az 1791: III. t. ez. szavait kell emlékezetbe hozni, melyek igy hangzanak : „üt inauguratio coronatioque regia cum singula regiminis mutatione intra sex mensium a die obitus defuncti regis computandum spatium ritu legali inomisse suscipiaíur, salvis tamen intermedio tem-