Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés 1861. június 18-án. 69 kívánnia kell ezt; mert ha előítélet is a nemzetiségi érzet, ugy mindenesetre olyan, mely a világ boldogltására okvetlen szükséges, és olyan, mely az embert boldogtalanság és szerencsétlenség közepett is megvigasztalja. Olyan összállam, melynek alaptartománya nem képes ily érzelmet a többi tartományok lakosaiban gerjeszteni, alapnak egyáltalában véve alkalmatlan, és nem képes előteremteni azon összállami közérzelmet, melynek mesterkélt előidézését Bach miniszter és társai oly hosszasan és annyi fáradsággal de még is minden siker nélkül próbálták meg : mert minden erőszakoskodás daczára az osztrák összállam csak Bécs városának néhány száz doctorára és főnemesére terjed; másutt pedig sehol az egész habsburg-lotharingiai monarchiában nem találkozik. Igaz, hogy ök azt állítják, mikép az összetartozás közérzelme az osztrák sereg által leginkább képviseltetik, és ott valóságos gyökeret vert. Ámde ez nem egyéb mint tévedés, mert habár nem tagadom, hogy a császári seregben ily összetartás létezik, ezt nem állami közérzületnek, hanem oly pajtássági érzületnek kell tekinteni, mely minden országban bármennyire különböző seregben, ha ellenség előtt többször együtt állott, keletkezik; és a mi a Krimiában a franczia és angol, angol és olasz sereg között is létezett a nélkül, hogy állami közérzelemnek tekintethetett volna. De valamint a sereg ugy a seregbeni közérzelem is ellenség vagy államok megrontására igenis alkalmatos, de nem azon közérzelem előállítására, mi egy összállam szükséges kötelékét képezi. Végtére mindenek felett szükséges, hogy az összállamnak alapul szolgáló tartományban nemzet legyen. Ámde Ausztria föherczegségének nemzete nincs, mert egyik főkelléke minden nemzetnek bizonyosan az, hogy nemzeti nyelve legyen. Igen, de Ausztriának nyelve nincsen, az osztrákoknak nyelve a német, így tehát az első a mit Bach miniszternek teremteni kellett volna az,minek teremtésére halandó soha képes még nem volt, és azért épen olyan kevéssé sikerült ez neki, mint nem sikerült báró Klesheimmnek egy osztrák litteratura alapítása; de ez is oly különbséggel, hogy emez utóbbinak költeményei némi kedélyességgel bírván, gyakran tapsot is arattak, mig Bachnak müvei mindenütt csak visszataszitólag hatottak, és a legnagyobb aversiót szülték. De talán nem osztrák alapra akarta alapítani az osztrák közállamot? de ha ez így lett volna az által is megszűnt volna osztrák összállam lenni, hanem lett volna belőle német összállam, és így két hatalom létezett volna, mely kizárólag képviselendette a német érdeket. Már kérdem in. f. RR.-ket, megengedhette voloa-é Európa, hogy midőn Franczia-, Angol- és Oroszországnak csak egy-egy szavazata van az európai nagy hatalmak tanácsában, a német nemzet két szavazattal folyhasson be Európa araeopágján a világ események elhatározásába. De legyen az bármikép, nézzük meg, mi történt volna, ha az osztrák monarchia német alapra í'ektettetik ? akkor vagy divergál e czéljában a németség másik representánsa Poroszország politikájától, vagy pedig mind a kettő német czélok után törekszik. Az első esetben megszűnt volna német állam lenni, és még magát semmisítette volna meg; a második esetben vetélkedő kótya-vetye keletkezhetett volna Ausztria- és Poroszország között azon irányban, hogy közölök ki a németebb és kit illet a németországi haegemonia. Ennek következése előbb utóbb csak az lehetett volna, hogy az egyiknek a másikba bele kellett volna olvadni. Es ha már most megfontoljuk Ausztriának állását, históriáját és status férfiai által évszázadokon át követett politikáját, be kell vallanunk, mikép a nagy Németország népeinek sympathiái sokkal inkább gravitálnak Poroszország felé, mint Ausztria felé. És ha meggondoljuk ezen felül, hogy Poroszországnak Ausztria felett még azon előnye is van, mikép a porosz összállam Poseunek kivételével — a melytől, ha jövőjét kellően felfogja, minélelöbb szabadulni kell igyekeznie — már is tökéletesen német; mig hogy a Habsburg lotharingiai monarchia németté váljék, a legszerencsésebb esetben is még századok kívántatnak: nem lehet kétség abban, hogy Ausztria Poroszországot ezen haegemonia utáni versenyben nemcsak, hogy sehol meg nem elözendheti, de még utói sem érheti. És ha most már ekkép sem az osztrák, sem a német alaprai fektetés az összálladalomnak nem lehetséges: ha pedig lehetséges volna, az uralkodó dynastiára csak vészthozó lenne: sokkal hívebb alattvalónak tartom én azon tanácsost, ki fejedelme számára fenn akarja tartani szt. István azon koronáját, melynek alapja rendithetlen, s a melyhez semmiféle más dyr.astia vagy nemzet semmiféle jogot vagy igényt nem tarthat, mint azon tanácsost, ki szent Istvánnak eme trónja helyett az osztrák összállamot, mely Németország felé hajló lejtős alapon nyugodván, görbén áll, és melynek alapján nemcsak a német egység, de még a poroszországi százados politika is ránczigál. És minthogy én e szerint az összállamot hazámra és fejedelmemre nézve lehetetlennek és veszélyesnek tartom, a hozzánk átküldött alsóházi fölirat pedig hazánk önállását és függetlenségi jogát kellő irányban terjeszti Ö Felsége elébe: én azt egész kiterjedésében pártolom. Gróf Ráday László: A nemzetnek hosszú és fájdalmas hallgatása után, első országos fölszólalása azon tárgy, melyhez szólni szándokom, s midőn ezt teszem, magasztos érzelmek töltik meg keblemet, mert egy felöl a hála-érzet támadt fel lelkemben a magyarok Istenéhez, ki megsokalva nemzetem szenvedését, megengedé, hogy a nemzet, mely ezer éves alkotmányát hosszú századok során keresztül, oly magasztos lelkesedéssel védte, újra összegyűlhetett, az ősi szent alkotmányjogilag soha, de tényleg feldúlt sánczait, mint alkotmányos élete föltételét helyre állítandó, — érzem másfelől a felelősség óriási terhét rám nehezedni azon pillanatban, midőn ily nagyszerű munkához parányi erőmmel hozzájárulni merészkedem; érzem Főrendi naplő.