Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

64 VI. ülés. 1361. június 18-án. A törvényesség, a tiszta merő törvényesség azon ezél, melyre minden törekvések irányozvák, azon tér, melyen minden létező bonyodalmainknak megoldása lehetségesnek tartatik. Én is a leghatározottabban hódolok ezen elvnek, s áthatva annak az alkotmányos viszonyokbani egyedül üdvözítő igazságától, ezen elvet a magaménak is vallom, és — bár kivel vetélkedve — minden következéseivel elfogadom. De épen mivel ezen elvnek vagyok hive, és azért megfelejtkezni nem tudok arról, mily lényeges tényező szintén ezredéves alkotmányunkban a korona, s mily hathatós támasza nemzetiségünknek a törvényes alapokra visszaállított királyi trón; teendőink egyik legsürgösb, leglényegesb feladatának a királyiszék törvényszerű müködhetésének akkénti előkészítését tartom, hogy abban ismét nemzeti jogainkvédőjét, bel- és külveszélyek elleni paizsunkat, s alkotmányunk élő biztositékát szemlélhessük. Mi az, mi erre kívántatik? — minden magyar tudja. Tudja mindenki széles e hazában, mit követelhet a nemzet királyától, s mit tartozik ez a nemzetnek teljesíteni és fogadni, hogy első nagy királyunk szent koronájával meg legyen közte s a nemzet közt pecsételve azon frigy,mely a kölcsönös jogok gyakorlatát s kötelességek teljesítését eg) másnak biztosítja. S ebben áll előnyünk Európának legtöbb nemzetei előtt. Mi nem rögtönzött chartákból, nem elvont államtanokból, nem önkényszülte nyilt parancsokból, s ephemer kormányrendeletekből, mi ezredéves törvényekből, vérrel szerzett, s szabad akaraton épült ünnepélyes szerződésekből és egy egész nemzetnek öntudatából s osztatlan közakaratjából merítjük igényeinket, garantiáinkat, s kivánalminkat. ^ Midőn tehát az uralkodó minket azon szent cselek vénynek, végbevitelére hiv fel, melylyel 0 ezen országnak törvényszerű királya leend; széjjel kell tekintenünk alkotmányos intézményeinken, országos jogainkon és törvényeinken; birja-e a nemzet ezeket maguk épségében s egész mivoltukban? mi és mennyi hiányzik azokból ? miként lehessen azokat visszaszerezni? s miféle biztosítékokra van szükségünk, hogy azokban jövőre csonkítást többé tapasztalni ne kénytelenittessünk. Alkotmányos életünknek több mint nyolcz százados kora alatt, alig volt valaha időpont, melyben a magyar nép legdrágább nemzeti kincseiben nagyobb ürt és fogyatkozásokat tapasztalhatott volna, mint épen most. Az ország területi egysége még mindig nincs helyreállítva, — a társ-országok, melyekkel századokon keresztül, minden bal- és jó szerencsét testvériesen megosztottunk, tőlünk el vannak szakítva, közigazgatási, és törvénykezési intézményeink törvényszerű szabad működéseikben, idegen szabályok és rendeletek által korlátolvák és zsibbasztvák; — ősi törvényeink egy része önkénytesen hatáson kivül van helyhezve, és kényszeritett idegen törvényekkel felcserélve, törvénytelen adók s adózások súlyosan nehezednek gazdagra s szegényre; — más törvényeket, melyeknek hatályát egyoldalúlag felfüggeszteni a törvényhozás egyik része sincs jogosítva, egészben mellőzve és függőben tartva látjuk, — s végre oly szándokról értesülünk, mely szerint nemzeti jogainknak leglényegesebb része, s egyszersmind alkotmányunk legfőbb biztositéka, a nemzet vagyona és vére feletti rendelkezés, maga törvényes teréről elvonatni, s más idegen elemekkel megosztatni, vagy inkább maga törvényes mivoltából egészen kiforgattatni czéloztatik. Sok gyászos időket jegyzett fel a történész honi történelmünk lapjain, midőn a nemzet magát lényeges jogaiban megtámadva, s legszentebb érdekeiben érzékenyen sértve érezte; de nem volt soha a mostanihoz hasonló, midőn a nemzeti testén ejtett sebek, annak legbensőbb életvelejeig hatottak, s agyógyszer, mely nyujtatik, annak teljes elsorvasztásával fenyeget. Nem lehet tehát senki, ki a magyar nevet megérdemlem akarja, ki mindenekelőtt ezen sérelmek tökéletes orvoslását sürgetni mellőzhetlen hazafiúi kötelességének ne ismerné, s a teljes törvényességnek helyreállítását sóvár vágj ai legfőbb tárgyának lenni nyíltan, s határozottan be nem vallaná. Mondám a törvényesség helyreállítását; azaz mindannak — mit a nemzet képviselői a koronás király szentesítésével törvény-erőre emeltek — elismerését, hatálybalépését és foganatosítását mindaddig mig azt a törvényhozás megnem változtatja, vagy meg nem szünteti; — mert a törvényesség azon varázserővel biró egyedüli biztos alap, melyen valamint a trón rendületlenül fennáll, ugy a nemzeti jogok, és szabadságok is féktelen szabadosság és zsarnoki önkény ellen egyiránt biztosítva vannak. Azonban oly tetemes rázkódtatások után, milyeneken az európai continens szinte minden államai ezelőtt 13 évvel keresztülmentek, s azóta különösen minálunk — követett eljárás oly mélyen beható változásokat idéztek köz- és magánviszonyokban elő, hogy a törvényességre való visszatérés nem egy pereznek lehet müve, hanem következéseire és visszahatásaira nézve komoly és higgadt megfontolást igényel; mert a merev alaki törvényességre való rögtöni törekvés könnyen a valódi szabadságot, és lényeges érdekeket koczkáztathatja. És bármily élénken kívánom tehát én is, hogy törvényeink egytől-egyig tiszteletben tartva és foganatosítva legyenek, mégis, ha a törvényhozásnak másik tényezője, a királyi trón egy vagy más törvényre nézve alkotmányos utón a maga aggodalmait s figyelmeztetéseit elöterjesztendi, ezeknek megfontolását, és tekintetbevételét ez-n törvények megelőző foganatosításától mellözhetlenül feltételezni azért nem akarnám, mert ez természetszerűen a megbirálás elfogulatlanságát s a bonyodalom megoldását nem segiti elő; mert oly rendkívüli viszonyok közt, milyenekben a leélt események után létezünk, a rendes eljárásnak mértékét utolsó következésekig mindenben alkalmazni nem lehet; és mert a puszta alaki törvényszerűségnek állhatatos sürgetése, a kétségtelen hajlam kétségtelen létezése mellett is a bonyodalmak oly tömkelegébe so-