Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés. 1861. június 18-án. 65 dorhatja a kölcsönösen alkudozó feleket, melyből a növekedő kestrüség, a szükséges bizalom hiánya s a mind inkább terjedő reménytelenség mellett, szellemi eszközökkel kibontakozni alig-alig lehet. Őseinknek bőlcsesége a nemzet sarkalatos jogait és szabadságait szilárdabb alapokra fektette, semhogy azoknak élvezete, és gyakorlata egy bizonyos formához lenne elválasztathatlanúl kötve. A magyar kormányzat más alakkal bir. dicső nemzeti királyaink uralma alatt, mással azon századok alatt, midőn a nemzet királyait egy részben más nemzetek uralkodó családaiból választá, s ismét mással, mióta magát szabad akaratból a mostani felséges uralkodó ház törvényes uralma alá adá; melyekben a nemzet magát boldognak, nagynak és tiszteltnek érezte. . A miket elődeink a mostani uralkodóházzal 1723-ban megújított ünnepélyes szerződés keletkezésében maguknak bölcs előrelátással lekötöttek, mit azóta 4. koronás király ünnepélyes esküvel a nemzetnek fogadott, s a mit a lemultakhoz hasonló viszonyok által okult elődjeink 1790-ben tisztán határozottan és félreérthetlenül maguknak, és utódjaiknak törvény ált 1 biztosítottak, — ezek képezik szerintem a ma gyár alkotmányos léteinek életfeltételeit, s azon véghatárt, melyen sem innen, sem túl a nemzet megnyugvását, biztonságát, s megelégedését nem találhatja. Ha mi lényegben ezekhez szilárdul ragaszkodunk, — megadjuk egyszersmind a királyi tróunak mi ezt illeti, hogy biztos, fényes, és hatalmas legyen, s megadjuk a többi testvérországok népeinek, melyek velünk egy uralkodónak hódolnak, a mivel a köztünk és köztük fennálló viszonynak tartozunk. Kérjük, sürgessük és követeljük tehát határozottan mindazt, mi Magyarországot törvényei szerint és alko'mánya szellemében illeti, hogy ország, még pedig szabad ós alkotmányos ország maradhasson, és alárendelt tartománynyá ne törpüljön. De viszont várjuk be nyugodtan a koronának erre adandó, magyar tanácsosai által sugallott válaszát. Vessük aztán ezeket amazokkal mérlegbe, s fontoljuk majd meg higgadtan, egyrészről mit kivan a nemzet joga és érdeke, s mit követel az elévülhetlen törvényesség és igazság, s másrészről mit javasol a méltányosság, mit tanácsol netalán az idő és körülményekkeli megalkuvás hasznossága és szüksége.— Szerintem mindenre készeknek fog a fejedelem minket találni, mi birodalmának valódi érdekében a nemzet becsületével, és független fennállása biztonságával megegyeztethetö; — de soha és semmiféle körülmények között olyanra, mi ezt megsemmi-itené, és mi törvényszerű függetlenségünket holmi álmodott birodalmi egység eszméjének feláldozná. Legyen tehát jelszavunk a törvényesség kivívása; törvényesség lényegben és alakban. — Legyü k szívósak és kitartók a létegre, t- i. mindarra nézve, mit az ország becsülete és. független fennállása megkíván, de legyünk ruganyosak, békülékenyek, és kiegyenlítők az alakra és mindarra nézve, miben a körülmények ellentállhatlan hatalma, a kornak elutasithatlan követelése, s a változott világkörülmények engedékenységre intenek ; hogy majdan a hazának sáfárkodásunkról számolva, ne csak egy alaki törvényességében megvédett, hanem egyszersmind minden irányban kibékített, szellemi és anyagi érdekeiben gyarapodott, és mind azon országokkal és népekkel, kikkeli elválhatatlan együttlétünket apáink szinte másfél század előtt megmásol hatatlanul törvényesen megállapították, a legméltányosb testvéri viszonyban élő nemzettől lakott Magyarországra utalhassunk. (Helyeslés.) Tarnóczy Kázmér, barsi főispán : Méltóságos főrendek ! A ház asztalára letett alsóházi felirat annyira kifejti köz- magyar-szempontból a most tárgyalás alatt levő közjogi kérdést, hogy ahhoz hozzá szólni több mint fölösleges, s ha ezt teszi valaki, tarthat tőle, hogy ugy jár, mint ki Pestnek utczáit, midőn szépen világit a nap, gyenge szövétnekkel akarná illustrálni. Nem akarok tehát a tárgy hosszas fejtegetésébe, világításába bocsátkozni, hanem fordítom világításomat arra felé, hol az szándékosan elfojtatik, t. i. a lajthántiiliakra, kikkel mint Békésmegye főispánja mondotta, farkasszemet kell néznünk. Igaz, hogy az ö argumentumaik már sokak által megezáfoltattak, de igaz másrészről az is, hogy ük argumentumaik ismétlésében fáradhatlanok; s minthogy azok, kik nem olvassák a feleleteket, a dolgok valódi állásáról alig birnak tiszta tudomással; azok pedig, kik nem igen képesek, vagy nem akarnak minket megérteni, mit ugy is csak hosszú gondolkodás szülhet, let-többnyire annak hisznek, ki többször mondja el ugyanazon dolgot : szükségesnek látom, az ismétlés veszélyének daczára is, némelyeket fölemlíteni. Szomszéd nemzetek közt más viszony nem lehet, mint közjogi államkapcsolat. Ilyen kapcsolat köztünk s az austriai tartományok közt, mint ez a mit. főrendek tudomására van, nem létezik; mert ha léteznék, ugy a lajíhántuliak akár a corpus jurisból, akár a béc.-i archívumokból már kikeresték volna; de minthogy olyasra sehol sem akadnak, ezért mindig ugyanazon egyre provocálnak, t. i. a sanctio pragmaticára, pedig ez nem oly szerződés, mely köztünk és közöttük, hanem olyan, mely köztünk s az uralkodó ház közt köttetett. Nem akarok a sanctio pragmatica elemezésébe bocsátkozni, mert ezt nálam sokkal nagyobb tehetségű férfiú tette, és pedig oly eredménynyel, hogy egész Európa meggyőződött nézeteiről; csak igen furcsának kell találnom azt, hogy midőn mi, kik latinul tudunk, átlátjuk, hogy az 1723. 1., 2. és 3. t. czikkelyekben, — mi nálunk a sanctio pragmatica, — real-unio kifejezve nincs, sőt épen ellenkezőleg, ha van biztosítás az iránt, hogy ne létezhessék, e biztosítás épen ama t. czikkelyekben foglaltatik : a lajthántuliak még is, pedig ők kevesebbet tudnak latinul, mindig azt állítják, hogy de bizony benne van azon törvényFőrendi napló.