Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-6
56 VI. ülés. 1861. június 18-án. sággal szólni a tárgyhoz, mint valamely mathematicai probléma feloldásához, mert máskép könnyen állithatnék fél hamis hypothesiseket, hol a hibás praemissákból okvetlenül hibás resultatumok szülemlenének. — Azért nem is akarom én föllebbenteni a múltnak fátyolát, nem akarom én felszaggatni a sajgó sebeket, mert ez elkeseredést, az elkeseredés pedig szenvedélyt idézne elö, melyet én minden áron kerülni fogok. De ha mellőzve, megoldandó kérdéseink közjogi oldalát, melyekre én később visszatérni fogok, jelen helyzetünket tekintem és azon politikát, mely irányunkban gyakoroltatni szerveztetik, és mely nem más, mint a centralisatiónak egy ugy nevezett alkotmányos utón a német elem főbbségére irányzott politicája : akkor én, bármely higgadt,-ággal, bár minő hideg vérrel állitsam is fel a praemissákat, más resultatumra nem jöhetek, mint arra, hogy 28 a 7-ben nem megy; mi annyit tesz, hogy azon status-férfiak, kik azt hiszik, hogy az ausztriai birodalomnak 28 millió különajku népe a 7 millió németbe olvadjon, már csak a számtan elvitathatatlan szabályainál fogva is csalódnak. (Tetszés.) De csalódnak ők még akkor is, ha azon reményben ringatják magukat, hogy ezáltal a külföldi német elem sympathiáját elnyervén, ők a nagy, de eldarabolt Németországnak szövetségében helyeztethetik az ausztriai birodalom támaszát. Engedjék meg, méltóságos főrendek, hogy én állitásom igazolására egy rövid futólagos pillantást vessek a lefolyt legközelebbi 120. év történetére. Tekintsük mi ezen időszak kezdetéül, porosz Frigyes korszakát, kit a történetírók nagynak neveznek, és talán részint azért is, mivel birodalmát a minden oldalról elhagyatott császárné rovására nagyobbította, és kinél nem hiányzott az akarat ennek többi tartományait is, mint bonne prise-t elfoglalni, ha csak egy nemzetnek, mely ha vele bánni tudnak, mindig minden áldozatra kész, hires négy szava Európán át füleibe nem harsog, ha csak a magyar hadak ellenállhatatlan akadályt nem gördítenek tervei kivitelének eleibe; tekintsük mi ezen időszak közepét, midőn Ferencz császár a közte, és a német fejedelmek közt fennforgó egyenetlenségek miatt, házának kedvencz eszméjétől, a római német császári koronától megválni kényszerült, midőn Bajorhon, Würtemberg, Darmstadt és több déli német fejedelmek, kik különben még Ausztriának legjobb barátjai, az ugy nevezett rajnai szövetséget kötötték, me ynek protectorául Ausztria kérlelbetlen ellenségét I. Napóleont választották meg ; tekintsük mi az ujabb eseményeket, a krimiai, az olasz háborút, süt napitörténetünket is, hol még csak alárendelt kérdésekben sem tud Ausztria a többi német fejedelmekkel egyetértésre vergődni, ugy látni fogjuk, hogy Ausztria nemcsak, hogy nem támaszkodhatott a külföldi német elemre, hanem ennél, ha csak érdeke az övével azonos nem volt, válságos időkben rendszeresen ellenséges indulattal találkozott (Helyes.) Tisztelem én is mélt. főrendek, mint bárki más, a német elemet, elismerem én is, mily magas fokán a czivilizationak áll e nemzet, mily roppant tudományossággal bir; ez azonban nem hátráltathat, hogy részrehajlás nélkül ki ne mondjam meggyőződésemet, miszerint nem benne, hanem abban találandja az ausztriai birodalom fötámaszát, ha nemcsak az örökös tartományoknak ad szabadságokat, hanem Magyar honnak is megadja törvényeiben gyökrrezett követeléseit, mit hajókor teljesít, nincs hatalom, mely rajta diadalmaskodni tudna. — Valamint mi azonban semmi nemzetiségnek bitorlott suprematiáját soha el nem ismerhetjük, ugy szükségesnek látom ez alkalommal a sok, ellenünk alaptalanul felhozott vádak irányában újonnan e házban is kijelenteni, miszerint mi sem akarunk senkin semmiféle fensőbbségét gyakorolni, hanem óhajtjuk, hogy valamennyi, a magyar koronához tartozó nemzetiségek a legtágasb körben kifejlődjenek, — óhajtjuk, hogy az örökös német és szláv tartományok is minden kitelhető alkotmányos szabadságot élvezzenek, meg levén győződve, hogy csak akkor lesznek jó szomszédjaink, és hü frigyeseink, mivel csak a szabad nem irigyli másnak a szabadságát, csak a szabad ember a szabadságnak barátja. (Ugy van!) A mi megoldandó közjogi kérdéseinket illeti, ugy én ezekre nézve a megnyitó beszéd által nem érezhetem magamat megnyugtatva, mivel benne egy oly diplomára történik hivatkozás, mely felfüggeszti azon évnek törvényeit, melyeket az egész nemzet egy szívvel és lélekkel politicai életének kiindulási pontjául kitűzött azért, mivel bennök minden szellemi és anyagi szükségletei foglalvák, mivel általuk az addig minden politicai jogokat nélkülöző különféle néposztályok először vétetnek fel az alkotmány sánczai közé, mivel végre a magyar ember alkotmáiryossága a b c-jének tekinti, hogy oly törvényeknek, melyeket az országgyűlésen a nemzet képviselői hoztak, és a törvényesen koronázott fejedelem megerősített, szenteknek kell lenni mind addig, mig azokat az országgyűlés maga a fejedelemmel együtt meg nem változtatja. (Helyes.) Ha mi eszigorií törvényesség teréről le nem lépünk, ugy igénytelen nézetem szerint mégis határozhatjuk az örökös tartományokhozi viszonyunkat, mivel erre szintén megvannak az ismert 1715, a 741.és 790-i törvények, melyekre az előttem fekvő felirat oly szabatosan hivatkozik, melyek ótalma alatt mi az örökös tartományokkal három századon túl kölcsönös egyetértésben meg tudtunk lenni,mely 7 ek Magyarország önálló függetlenségét biztositják és melyeknek az 1848-i törvények nem más, mint természetes practicus kifolyásuk, (Ugy van !) En mind ez okoknál fogva, melyek oly remekül vannak a képviselőháznak velünk közlött feliratában kifejtve, azt mind lényegére mind formájára nézve pártolom, és szóról szóra magamévá teszem. (Helyeslés.) Báró Majthényi László, honthi főispán : Irigylem mélt. gróf Erdődy Sándortól, hogy midőn semmi ujat sem vélt mondhatni, annyi ujat és még több érdekest mondott. Én ily illusióban magamat rin-
