Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

VI. ülés. 1861. június 18 án. 55 Ezen eljáráson sokan csodálkoznak — én nem, — mivel ez is tökéletesen magyarázható a Schmerling-féle arcanurn duplicatum eszméjével t. i. ezen eljárás is, absolut kormányzás, némi alkotmányos formákkal. (Derültség!) Méltóságos főrendek! Főteendőnk törvényes állásunk tettleges helyreállítása, azután pedig a koronázás. Szükséges tehát, hogy Ö Felsége V. Ferdinánd királyunk, a koronáról, ö fensége Ferencz Károly főherczeg pedig trónöröködési jogáról törvényesen mondjanak le. Szükséges továbbá országgyűlésünk kiegészítése, a melyet Erdélyben és Fiúméban egyenesen a bécsi kormány hátráltat; hiszen Királyhágóntúli bonfiaink várva várják az 1848-ban törvényesen kimondott uniónak életbeléptét, és a román hazánkfiai sem kételkedhetnek többé azon, hogy némely törvényeinket megváltoztatván, e hazának minden ajkú honfia, legyen az román tót, szerb, német, legyen annak vallása keresztény vagy héber, ezentúl tökéletes jogegyenlőséggel birand és még sincsenek jelen az erdélyi képviselők, miért? mivel eljövetelök megtiltatott. Fiume csodálatos állhatatossággal tanúsítja, hogy Magyarországgal a régi törvényes viszonyokat visszakívánja, lehetetlen, hogy e polgári erénye az áltatok óhajtott jutalom nélkül maradjon, mihelyt a bécsi kormány azoknak idejövetelét nem gátolandja. A horvát kérdés egészen más. Méltóságos főrendek! A horvát nemzet Szt. László királyunk uralkodása alatt egyesült szabad akarattal a magyar koronával, ennek következtében Horvátország mindig külön országnak tekintetett törvényeink által is; a többieket elhallgatván, felhozom II. Ulászló I. decretumának 1-ső articulusát, hol ezt olvassuk : — „Quod Regia Majestas Regnum Ungariae, curn caeteris Regnis, scilicet Dalmatiae, Croatiae, Slavoniae et partibus Transsylvaniáé, ac provinciis sibi subjectis e t c. e t c. conservabit in antiquis juribus'-' e t c. Kérdem, ki nem látja itt a külömbséget, a „Regnum" Horvátország, és „Provinciis" közt. Ezen viszony a két testvér nemzet boldogságára fennállott hét századon át. A latin mint diplomatiai nyelvnek törvénycink általi megszüntetése, és a magyarnak annak helyébe helyeztetése a Drávántúl ingerültséget okozott, ezt az osztrák kormány annyira táplálta, hogy a hét százados barátság és testvériség 1848-ban látszólag megszűnvén, azt a rövidlátású osztrák államférfiak tökéletesen megszűntnek tekintették, mind az által midőn meghívták a horvátokat a Reichsrathba, ezek a szives meghívást a bécsi lakomára el nem fogadták. A geographiai fekvésünkön alakuló közös érdekek most is léteznek, és azért a hétszázados viszony most is szükséges mind a két nemzetnek; azon kell lennünk, hogy jelen országgyűlésünk koronázandó közös királyunk által szentesítendő új törvényekkel Horváth,-Dalmát- és Tótországok törvényes állásukat „uti Regna" biztositsa, ezt óhajtja minden jó hazafi Dráván innen és Dráván túl, mivel ez által mind mi magyarok, mind azon nemzetek örökre biztositva leendnek az osztrák államférfiak törvénytelen ármányai ellen. (Tetszés.) Engedelmet kérek, még csak egy pár szóval figyelmöket a németekre vonni. . Honunk azon részében,melyet lakom, a köznép minden embert wällisch-nak nevez, aki narancsokat, fügéket, s ilyesmit árúi, noha ezen kiskereskedők távol sem mind wällisch ok, azaz olaszok, ily értelemben mi magyarok századok óta mind azon osztrák hivatalnokokat németeknek nevezzük, kik törvénytelenül alkotmányos állásunkat tönkre tenni igyekeznek, ezek pedig távol sem mind németek, sőt (főkép az utolsó években) mindenféle külföldiek, osztrákok, csehek, kránerek és — fájdalom, ezeknél még roszabb — magyarok is voltak, ezeket gyűlöli a magyar, német név alatt. Azon német nemzetet, mely századok óta Göttingen és Lipcsében a tudományok minden ágait sikerrel műveli, melynek művészei Dürer és Holbeintól fogva mai napig Münchenben és Düsseldorfban virágoznak, azon német nemzetet, a mely alkotmányos érettségét tanúsítja, Bajor, Würtemberg, akis Hessen országokban, szerencsétlen Schleswig Holsteinban (melynek szomorú sorsa nagyon hasonlít a mienkhez) méltóságos főrendek, ezen németeket — a nemzetek egyik nagy csillagát, - szereti, tiszteli, becsüli a magyar, ezen németekre kimondom szivemből, szokásuk szerint a hochl-ot, azon alnémetekre pedig, ha magyar születésűek is, — fogadatlan prókátori eljárásukért, és meg nem hívott vendégi szerepűkért, kimondom a német egyetemekben divatos pereat-ot. Méltóságos Főrendek! Nagyméltóságú elnök ! Ha szónoki tehetséggel bírnék, a keveset a mit mondottam, rövidebben is elmondhattam volna, t. í. azt, a mi szükséges arra, hogy e jelen országgyűlésünk a nemzet törvényes kívánságainak és korszakunk igényeinek jó törvények hozatalával hivatásának megfelelhessen ; mihez három szükséges : először koronázás, másodszor koronázás, harmadszor minél előbb koronázás; azért a nagy hazánkfia megcsonkított remek müve javaslatából készült feliratot pártolom. (Zajos tetszés.) Gróf Zsigray Fülöp : Hol szent a czél, szent az eszköz, ott lehetetlen, hogy egy nemzet működését siker ne koronázza. A történelem csaknem minden lapja bizonyitja ezt, azért erős volt mindég hitem, ós most is az hogy a mi törekvéseink is elvégre diadalmaskodni fognak. Mert lehet-e szentebb czél, mint a törvény, mely által mi ezt elérni akarjuk? Hogy azonban e tekintetben a boldogitó bécsi status-férfiak irányában, nézetemet kifejthessem, kötelességemnek tartom oly modorban, és mindenek előtt oly higgadt-