Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-6

54 VI. ülés. 1861. június 18-án. is, régen nyugodtabb helyen leend. Ezen szomorú évekről csupán azt akarom emliteni, miszerint a bécsi minisztériumnak 1848-ban septemberben kibocsátott s szentesitett 1848. törvényeinket feldúló Staatsschriftje, ugy szintén Jellasich bánnak, a horvát-és osztrák sereggeli berohanása megelőzték a pákozdi ütközetet, és hogy a márczius 4-ki a pragmatica sanctiót megsemmisítő birodalmi alkotmánynak kihirdetése megelőzte az áprilisi határozatokat Debreczenben 1849-ben. Ezek tagadhatlan tények - - s ezek alapján fogja megítélni a történelem, még a legkésőbbi utókorban is, forradalmunkat. Áttérek az úgynevezett october 20-ki diplomára — méltóságos főrendek! ennek tartalma jó is, rósz is — a mi benne jó azt Ö Felségének Ferencz József császárnak tulajdonítom -- a mi benne rósz, azt az osztrák államférfiaknak. (Tetszés.) Vizsgáljuk meg mi benne a jó, mi a rósz. Jó a pragmatica sanatióra való hivatkozás, jó azért, mivel Ö Felsége azzal kijelenti, hogy magyar királylyá kíván koronáztatni s így császári szavát adá a nemzetnek minden jog ii, minden törvényei megtartására, hiszen e nélkül magyar királyt koronázni nem lehet; koronázott király nélkül pedig, a pragmatica sanctió értelmében, kormányozni lehetetlen. (Helyes.) Rósz e diplomában az, a mi Ö Felségének ezen törvényes alkotmányos akaratát megsemmisíteni igyekszik, t. i. a Reichsrath alakítása, mivel ez által mi magyarok ezredéves független állásunktól és alkotmányunktól megfosztatnánk; mi legyen oka annak, hogy az osztrák államférfiak azon perezben, mikor Ö Felsége népeivel ki akar békülni, ilyen ellenkező eszmezavart terjesztettek a világ elébe, mindjárt megmondom, méltóságos főrendek! A sötét középkorban fejőket sokan törték a bölcsek köve, az élet-elixir, a perpetuum mobile föltalálásával — mi sikerrel? tudva van - ezen ábrándokat mosolylyal érinti a jelenkor. Az osztrák államférfiak utolsó időkben azon törék fejőket: „hogy lehessen absolut kormányozni némi alkotmányos formákkal", a jelenkornak bécsi politikai alchimistái ezen arcanum düplicatuma rejlik a 20-ki diplomában, és ezt is nevetve fogja emliteni az utókor. (Derültség!) Hogy az october 20-ki diploma jövendőjéről nem csalatkozom, már most is bebizonyítja a Bécsben egyesült Reichsrath, hiszen annak érdemes tagjai az utolsó napokig nem tudták, váljon ezen guttapercha — természetű Schmerling-féle arcanum duplieatum, szűkebb avagy teljes Reichsrath-e, mig tudni illik meg nem mondta nekik a k. k. Praesident; — ez is uj parlamentáris találmány, — hogy szűkebb, a ki a körülményekhez képest majd ellenkezőt is mondhat nékik, a mi az ismeretes : ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhesre emlékeztet. A magyar jól ismeri a törvény és pátens közti különbséget; az october 20-ki, február 26-ki sat. mindannyi pátensek — a ki adta, inye szerint el is veheti; ím ezért nem kell a magyarnak octroyirozás! Az october 20-ki diplomának még egy jó oldalát elfe'ejtém emliteni, t. i. hogy annak rósz része kivihetlen, kérdem: lehet-e phisicai erőszakkal nemzetet arra kényszeríteni, hogy szabadon válaszszon a Reichsrathba? lesz-e e nagy világon ember, a ki kényszeritett választást alkotmányosnak tartana? Meglehet azonban, hogy az osztrák államférfiak, az augsburgi osztrák Moniteur segítségével, megkisértendik a világot azzal ámítani, hogy kényszeritett választások szabadok, hiszen ilyes eljárást mi már értünk. Emlékeztetem a méltóságos főrendeket, az úgynevezett önkénytes nemzeti kölcsönre, melyről azt mondhatom, hogy én is szabadon járultam hozzá, mihelyt az akkori cs. k. szolgabíró azzal szólított fel, hogy nekem az adómnak ötszörös összegét aláirnom kell, — risuin teneatis amiéi I!! (Derültség.) Sok ábrándokon ment már keresztül az osztrák minisztérium. E hon lakosai elégedetlenségét, néhány rósz akaratú ó conservativek izgatásainak tulajdonították. Lord Palmerston rövid kiléptet a minisztériumból 1852-ben falragaszokkal tették közhírré Bécsben, mintha a lipcsei ütközetet megnyerték volna, még egyszer azzal ámítván magukat, hogy a jövő angol minisztériumok nem az angol hanem az osztrák államférfiak álmodozott egyes osztrákbirodalmi érdekeit védencük. III. Napóleont deczember másodikán, mint az absolutismus — azaz: a rendnek — Messiását magasztalták, azóta pedig minden forradalom kútfejének híresztelik. Azt hiszik, hogy a velenczeiek — egj p&r nobilit kivévén — szenvedélyesen szeretik az osztrák atyai kormányt. Mostanában pedig Bécsben politikai ábrándjaikban Cavour halálának örülnek. Ilyes ámításokban éltek és élnek még most is amaz érdemes urak, csak az egyet még magukkal sem tudják elhitetni, t. i. hogy erszényök tömve tele — mikor üres! — s megvallom, hogy az osztrák pénzügyministernél, kit inkább államkölcsön-ügyminiszterének lehetne nevezni, szerencsétlenebb embert a világon Tantalus és Sysiphus idejétől fogva nem képzelhetni, kinek tárczáját tölteni senki sem segiti, még a kereskedelmi miniszter sem, ellenben valamennyi miniszter társai kedvök szerint háborittatlanul nyúlnak belé ürítésére. Ennek oka szembetűnő, t. i. rósz kül- és rósz bei-politika. A hires franczia pénzügyminiszter báró Louis, az öt megtámadó Perrier Kázmérnak ezt monda a kamarában : „faites moi de la bonne politique et je vous ferai de bonnes finances." Egyébiránt, méltóságos főrendek, az üres osztrák állampénztáron én nem igen búsulok, hiszen ez a bécsi systemának „mementó mori'ja, mi magyaroknak pedig „Labarum", melyen irva van: ,in hoc signo vinees." (Tetszés.) Méltóságos főrendek! A bukó absolut kormány, országgyűlésünk működése alatt, vitéz katonáit nem zuávok és turcusok ellen használja, hanem csendes honpolgárok ellen, kik távol sem fegyverrel, hanem törvénykönyvünkkel védik törvénytelenül ürített és megüritendő erszényöket.