Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-5
44 V. ülés. 1861. június 17-én. szagnak igazságtalan alárendeltségében akarja feltalálni erejének és külföldi tekintélyének alapját — a nemzetnek engesztelhetlen ellenszenvét fogja előidézni, a királyi szóba fektetett hitet, a monarchia-érzületet fogja aláásni, és a birodalom alapját ingatja meg. És ha a függőben levő nagy európai kérdéseknek megoldása alatt a kikerülhetlen catastropha fellobbanna, és az államnak, mely ilyen törekvésekhez konokul ragaszkodik, nyers ereje megtörnék — pedig mulandó az ég alatt minden — akkor nincs többé kapocs, mely rángatózó képeit egybetartani képes lehetne. Valósulhatnak az igaz szavak, hogy: Nihilmortalium tam instabilé et fluxum quam facilitate novaque vi nixa; az ily politika tehát tartós uralomnak kezese, a bizalomnak forrása soha sem lehet. Rendkívüli a mijeién állásunk; de épen ilyen körülmények közt méltánylom azon óvatosságot, mely rendkívüli eszközök használatát elkerüli; mert ezek csak a bonyodalmakat nevelhetnék, anélkül, hogy bajainkon segíthetnének. Ha azon fegyverrel mit alkotmányunk ád, élni nem akarnánk, alkotmányunkat sem akarhatjuk. Czélunk pedig nem lehet más mint hogy hazánkfiának szavaival: „Magyarország, Magyarország maradjon és függetlenségünk sértetlenül helyre állittassék." Az 1741: 4. t. ez. szerint a trónnak megfelelő törvényes főhatalom a koronázás által van föltételezve, ezen föltételeknek teljesítése nélkül a trón és trónbeszéd nem képzelhető, és azért a stereotyp válasz sem lenne maga helyén. A felírás, melyben ezen érzelmeknek nyomatékot akarunk adni, az ország jogos igényeinek előterjesztése, ez által az országot is akarjuk megnyugtatni, hogy az ö érdekében, és az adónak erőszakos behajtása által rajta elkövetett méltatlanság ellen felszólalva, védelmére keltünk és a tényleges hatalom előtt hangoztatjuk a jogszerűség szavát; hangoztatjuk őszintén, a törvényes tért kimutatva; melytől eltérni a fejedelemnek és a nemzetnek egy iránt nem lehet. Ezen érzelmeket az előttünk fekvő felírás magában foglalja, ahoz tehát véleményemmel hozzájárulok. Meglehet, annak sem lesz kívánt eredménye, hogy ború szállhat ismét hazánk alkotmányos egére, de mi akkor azt tartva: hogy ki iga z ságát keresi, az jogait nem koczkáztatja, mert Isten nevében szól, bátran elmondhatjuk : Mi rajtunk nem múlt hogy a béke helyre ne álljon. Még néhány szót akarok csak mondani, és azok után nem élek többé vissza a felsőház türelmével. Mi nem képezünk pártot, nem dicsekszünk önérdekből, de szent meggyőződés vezérli lépteinket, midőn történelmi hivatásunkban eljárunk. Az által mi arra vagyunk utalva, hogy a világnak ezen részén mint egy önálló, népies intézményekre alapuló, népszerű ország álljunk fel, mely szomszédainak barátja, és nemzetiségünknek kezese, hitelünknek részese lehessen; mely őket alkotmányos lépteikben támogassa és alárendeltetés ellen oltalmazza ; mely határain túl is mindig megnyugtató, soha fenyegető vagy terjeszkedő politikát ne kövessen; ekkép a valódi, mert önzéstelen, ne pedig a színlelt egyensúly tényezője legyen. Ezen pályára teremtett a gondviselés, melynek végzéseiben feltűnően és mindig rövidebb szünetek után lép fel nemzetünk képében a nemesis, az ujabb mint a régibb időknek eseményei közt. Emlékezzünk vissza történelmünkre, a vezérek korszakára, a tatárjárásra, az ozmánok pusztítására, a vallás-szabadsági harezok idejére, Mária Therezia küzdelmeire, a nagy franczia háborúra, a júliusi forradalom következményeire, az 1848. 1859. évekre, és a jelen válságos pillanatokra. Mindezen események alatt a megállapodásra nézve Magyarországnak és népeinek magatartása, melyeknek jogszerű, érzelmein anny' botor támadás tört már meg nemcsak azon államra nézve, melyet képeztek, vagy melynek súlypontja voltak, de Európára nézve is jelentőséggel bírt. Képzelhetünk-e tehát nagyobb politikai tévedést, mint a teljhatalom apostolaiét, kik a helyett hogy e tényezőt a nagy kérdések megoldásában szövetségessé megnyerni igyekeznének, azt ignorálni annak erkölcsi erejét tétlenségre kárhoztatni akarják? De minket, kik alkotmányos állásunkkal nemzeti életünket szorosan egybeforrva tudjuk, azon remény éltet: hogy a meddig a világbékének megszilárdítására törekszünk, a jogegyenlőséghez hivek maradunk és a jogviszonyok stabilitását rendületlenül támogatjuk — egy oly eszmét képviselünk, mely elvégre barátságunkat a szomszéd népekre nézve keresetté tenni, és az a miért lelkesülünk és elérni óhajtunk, azoknak osztatlan helyeslését megnyerni fogja. Azért maradjunk hivek ősi alkotmányunkhoz, mely történelmi hivatásunknak útmutatója; ha sikerülend azt sértetlenül helyre állítani és biztosítani — akkor megtettük kötelességünket, és megszereztük annyi fájdalomra a méltó enyhületet. (Helyeslés.) Báró Prónay Gábor: Azon 12 gyászos év eltelte után, melyek az önkény uralma alatt a theoriák és improvisatiók szüleményei lettek, beállt azon komoly pillanat, azon válságos idő, midőn az országgyűlés egybe jővén, a nemzet összes akaratát s érzelmét nyilváníthatja; a dolgok ilyeténi állásánál fogva nézetem szerint szükséges, hogy a múlt, a jelen s jövő időt szemügyre vegj'ük ; engedjék tehát a méltóságos főrendek, hogy midőn a múlt időről szólni akarok, ezt bővebben fejtegethessem, fejtegethessem pedig azért, mert az elmúlt idők dicsőségéül az ős korszakból kell, hogy a jelenre bölcseséget merítsünk. Ámult időből ered országunk fény korszaka, értem a dicső Mátyás király ős korszakát, mely a magyar történelemnek fénypontját képezi, midőn az ármány és fondorkodás a trón körül elnémult s csupán a tiszta igazság vezércsillaga tündöklött s világlott körülötte.
