Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

V. ülés. 1861. június 17-én. SS kellékeivel fölruházott törvényen alapszik. Értem az 1847—1848-ki pozsonyi hongyülésnek 7-ik czikkét és az erdélyi 1848-iki országgyűlésnek ezzel szoros kapcsolatban álló első czikkét. A pozsonyi 7-ik törvényczikk, mely az apostoli fejedelemtől törvényes módon összehívott hongyülésen hozatván, és a nemzet akaratához hozzájáruló királyi helybenhagyás és megerősítés által szintesitetvén, kötelező ereje iránt kétkedni nem hagy, Erdélynek Magyarországgal egy kormányzó alatti teljes egyesültét és a két testvérhon érdekeinek a közelebb tartott országgyűlésen képviseltetésétsikeresiteni szándékozván meghatározza, kik és mily számmal hivassanak meg, bírjanak üléssel és szavazattal Erdély részéről a magyar országgyűlésen (1 — 3. §.) s kötelességévé teszi a felelős minisztériumnak, hogy az erdélyi hová-hamarább összeülendő országgyűléssel értekezvén, az egyesülés végrehajtására szükséges lépéseket megtegye (4-ik §); továbbá elfogadván Erdélynek a teljes egyesülést nem akadályozó törvényeit és szabadságait (5-ik §.) kimondja, hogy a képviseltetés iránti fenebbi rendelkezés Erdély hováhamarább öszszehivandó országgyűlésének megegyezésétől föltételeztetik, és csak a közelebbi magyar hongyülésre terjed, azontúl pedig az erdélyi érdekek képviseltetésének elrendezése azon egyesült törvényhozás föladata leend. (6-ik §.) Megfelelöleg ezen magyarországi törvénynek, alkotta az 1848-ki május 5-kén kelt legfelsőbb leirat által május 29-re egybehívott erdélyi országgyűlés, május 30-án tartott országos ülésében első törvényczikkét, mely hivatkozván a rokonérzettel fogadott pozsonyi 7-ik törvényczikkelyre, kimondja, miszerint Erdélynek Magyarhonnal egygyé alakulását a pragmatica sanctidban megszentesitett birodalmi kapcsolatnak épségben tartása mellett teljes kiterjedésében magáévá teszi, egy országos bizottmányt nevez ki a teljes, egyéalakulás előkészítésére, s a közigazgatás és igazságszolgáltatás folyama és személyzeti szerkezetének további rendezésig jelen helyzetébeni megtartása és az udvari kancellária megszüntetése iránt intézkedik. Erdélynek Magyarhonnal az idézett két törvényben kimondott egyesülése, és a magyar országgyűlésen képviseltetése foganatba is vétetett, a mondottam törvények érvényességéről kétség nem forogván fenn. Mert valamint a pozsonyi 7-ik törvényczikk a törvényesség minden kellékeivel dicsekedhetik, ugy az erdélyi első törvényczikk is a törvényes fejedelemtől összehívott és törvényesen megalakult erdélyi országgyűlésen nemcsak a magyar és székely, hanem a szász nemzetbeli és román eredetű országgyűlési tagok jelenlétében és hozzájárulásával minden ellenmondás nélkül alkottatott május 30 án a királyi megerősítés megnyerése végett, a királyi teljhatalmú biztos báró Puchner, katonai főparancsnok utján legfelsőbb helyre tüstént fölterjesztetvén; melyben is 1848-ki Julius 10-én részesülvén a fejedelmi aláírás, és a kellő ellenjegyzés melleit kelt királyi leirat a június 19-én tartott országos ülésben fölolvastatott, honnan ismét az ujabb elfogadott s kihirdetett törvényczikk egy, a szokásos aláírásokkal és nemzeti pecsétekkel ellátott okmányban Ö Felségének a királyi szentesítés megnyerése végett fölterjesztetett; Julius 11-én Innsbrukban meg lön szeníesitve, és ünnepélyes diplomaszerü formában leérkezvén, a Julius 18-kiországos ülésben már mint megszentesitett törvény kihirdettetett. Minek megtörténte után ugyanaz napon az 1848-ki erdélyi országgyűlés teljhatalmú királyi biztos báró Puchner által azon kijelentéssel, hogy Erdélyországnak ez vala utolsó külön országgyűlése, berekesztetett. Hogy pedig a június 10-ki királyi megerősítés által törvényes erőt nyert ezen határzat értelmében a Julius 2-ra Pestre összehívott magyar hongyülésen Erdély is képviselve lehessen, s e végre a követválasztások maga idejében megtörténhessenek, a felséges fejedelem egy, június 10-én kelt legfelsőbb leiratban a követválasztás módjáról alkotandó törvényjavaslat királyi szentesítéssel való ellátására Magyarhon nádorát és királyi helytartóját, kinek hatósága Erdélyre már május 29-én fejedelmileg kitérjesztetett, hatalmazta föl; ki is június 19-én kelt helytartói leiratával a választási törvényczikket megerősítette és megszentesitette, egyszersmind nyilvánítván, hogy „az egyesülésnek a király és nemzet közös akaratával lett kimondása után a törvényhozói hatalom csakis az egyesült haza országgyűlésén gyakoroltathatik." Fölemlítem eddig azon törvényeket, melyeknek alapján a nemzet ezen országgyűlésnek Erdély meghivatása általi kiegészítését kívánja és követeli. De mivel ezen törvényes határozatok érvényessége ellen több ellenvetés emelkedik, legyen már most szabad ezeknek méltánylására áttérni. Ezen ellenvetések az idézett törvényeknek 1) részint alkottatási módjára, 2) részint kihirdettetésére, 3) részint pedig most már állítólag megszűnt kötelező erejére vonatkoznak. 1) Az első tekintetben vádolják a kolosvári törvényt az ez évi szebeni gyűlésen jelenvolt románok, hogy, miután a román nemzet Balázsfalván 1848-ki pünkösdim közepén tartott gyűlésében magát önálló és Erdélynek egyik kiegészítő részét tevő nemzetnek nyilatkoztatván, méltán követelte, miszerint róluk nélkülök semmi se történjék, az erdélyi országgyűlés pedig mindamellett ezen követelését visszautasítván, meg nem engedte, hogy a románok az országgyűlésen a többi nemzetek mellett helyet foglaljalak, róluk nélkülök hozatván az uniotörvény : az érvényesnek el nem ismertethetik. Ezen ellenvetés alaposságának megítélése, e két kérdésnek megoldásától függ : 1. Volt-e a balázsfalvi népgyűlésnek joga azon uj közjogi viszonyokat megalapító határozatot hozni? és 2. mondhatják-e a románok, hogy az unío-törvény „róluk nélkülök" hozatott? Az első kérdésre tagadólag felelek, mert egy nemzetiségnek, vagy bármily néposztálynak köz9 Főrendi napló.