Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-5
32 V. ülés 1861. június 17-én. újra beoltani, a kormány s nemzetközti megzavart viszonyokat rendezni, a meglazult kötelékeket szorosabbá fűzni, a kormány- s nemzet-jog körét újra határozottan körülírni, és félreérthetlenül kifejezni, s az annyira száműzött kölcsönös bizalmat s egyetértést helyreállitván, nemcsak e hont megnyugtatni, hanem az ezer veszedelmektől fenyegetett összes birodalomnak a fejedelem bölcsesége nyújtotta szabadabb institutiok alapján átalakulását, mindenkor megőrzött nemzeti önállásunk föntartása mellett elősegíteni. De ha a birodalomnak és kedves hazánknak államjogi s közjogi viszonj'ai igénybe veszik ezen országgyűlésnek rendező gondoskodását, nem kevésbbé teszik ezt az állampolgároknak magánerdekei; — melyeknek biztosítására, védelmére a magánjogi ezen bizonytalanságoknak megszüntetése, a polgári-, váltó-, büntető-törvénykezésnek törvényhozói úton való elintézése, e hon legégetőbb szükségei közé tartozik. Mennyire legyen ez szükséges? maga azon ellenmondás, maguk azon eltérő, sőt ellenes nézetek is elegendőképen tanúsítják, melyek köz vagy magánjogi téren érvényes törvényeink iránt egy részről a kormány és nemzet és másrészről a magyar nemzet és társnemzetei között léteznek. Fölséges apostoli fejedelmünk ugyan népei boldogságát eszközleni kívánván, a nemzetnek alkotmányos életünk visszaállítása utáni jogos kivaaiságát meghallgatá, s 1860-ki oct. 20-án honunk constitutionalis szervezetét újra ünnepélyesen elismeré, az alkotmánynak újra életbeléptetését elhatárzá, előkészité. Az alkotmány hangzott ki a fejedelmi szózatból, s az alkotmány szó hangzott vissza az uj reményekre kelt minden honfi kebelben. De fájdalom! e inai napig majdnem csak is ezen egy szóban egyezik meg az államélet alkotmányos két fötényezöje egymással : a kormány s a nemzet. Mily alapon, és mily kiterjedésben lehetett és kellett az alkotmányos életnek visszaállíttatni? mi szándékoltatott helyreállíttatni, rni nem ? mi állott valóban helyre jogilag, mi tényleg, jóllehet egy vagy más részről el nem ismerve? — Mi áll az 1847-ki jogállapotból? mi az 1848-ki törvényekből? mi az 1848 és 1849-ik évre következett korszakból, mely ugyan az alkotmányos életnek tökéletes negátiója volt, de még is az 1848-ki törvényhozásnak sok vívmányait megtartá, tovább fejleszté, és megérlelé, (tanúskodjék erről az ősiség kérdése, az úrbéri tartozások eltörlése, a földtehermentesités, közteherhordozás stb.) s igy bevégzett tényeket állított elő, melyeknek életben létét, sőt talán némelyiknek életrevalóságát tagadni nem lehet; melyeket, ha ezen magánérdekeket megsérteni, s ennek káros visszahatását a közjóra előidézni nem akarjuk, ignorálnunk nem szabad? mi áll mindezekből? mi essék el? mi maradjon meg? mi álljon melléjök, vagy helyökbe? ez iránt mennyire eltérők a nézetek, meggyőződések és politikai hitvallomások, mindnyájan tudjuk, kik az oct. 20-ki legfelsőbb oklevélre következett kormányi nyilatkozatokat és intézkedéseket, az uj alkotmányos életre ébredt haza törvényhatóságainak működését, fölterjesztéseit, határozatait, a társnemzeteknek egyesektől vagy nemzetgyűlésektől formulázott követeléseit, s különösen a magánjogra nézve az országbírói értekezlet munkálkodását figyelemmel kisértük. így tehát egy nagy ellentét áll fönn, melynek megszüntetése a kormány és nemzet érdekében annál szükségesebb, minél bizonyosabb, hogy az alkotmány iránti hűségnek, a törvények iránti engedelmességnek s ezáltal a közös érdekeknek, a haza javának biztosítása parancsolólag megkívánja, hogy kormányt s nemzetet egy iránt kötelező érvényes törvényeink iránt egy nézet uralkodjék mindenütt, a kormány és nemzetnél, ugyan azon egy kegyeletes ragaszkodással, ugyan azon egy lelkesültséggel buzogjon minden honfikebel hazai alkotmáuyos intézményeink iránt. Egy nagy ellentét, egy nagy nézetkülönbség áll fönn, mely annál károsabb következésü lehet, mivel nem merő theoriák körül forog, hanem egy felizgatott nemzetélet legmelegebb érzeteit lángra költöleg érinti. S épen ezen támadható következések állnak szemeink előtt, midőn e nézetkülönbség megszüntetését, birodalmi, dynasticus, és nemzeti postulatumnak állítjuk. Megszüntetni pedig ezen nézetkülönbséget a jelen országgyűlésnek föladata. Mely föladat minél fontosabb és életbevágóbb, minél inkább függ tőle a kölcsönös bizalom szilárdsága, a haza fölvirágzása, és a népek boldogsága, annálinkább kívánatos, annálinkább szükséges, „hogy ezen országgyűlés ugy álljon mindenkinek szemei előtt, mint a melynek törvényes egész volta törvényhozói képessége, törvényeiben kötelező ereje ellen" alapos kifogás ne tétethessék." Már pedig tekintsünk körül, hallgassuk meg az eziránt kijelentett nézeteket, a higgadt mérséklettel szintúgy, mint a kedélyek zajos kitörései mellett nyilvánult meggyőződéseket, s tapasztalni fogjuk, hogy egy oly országgyűlést, melyre mind azok, kiknek az 1848-ki magyarhoni és erdélyi törvények értelmében meghivatniok kellene, meghivatva nincsenek, csonkának tekint a nemzet; — egésznek, törvényhozói képességgel bírónak, törvényeiben a trónra s nemzetre nézve kötelezőnek el nem ismer, nem olyannak, mely magasztos föladatát megoldhassa, az annyira óhajtott egyetértést s bizalmat helyreállíthassa, mely a nemzetet s kormányt oda állítsa, hol azok oly belerőt kifejteni, s szükségesetében kifelé forditani képesek legyenek, mely a mindenünnen tornyosuló veszedelmeket elhárítsa, a birodalomnak, trónnak és nemzetnek fenyegetett jövőjét biztosítsa. Mely átalános, az ország lakóitól honszerte hangoztatott, az ország törvényhatóságaitól ünnepélyesen kifejezett meggyőződés, ha merő előitélet volna is, ily nehéz időkben, milyeket élünk, a kívülről fenyegető veszedelmekkel és az országban bent mutatkozó ingerültséggel szemközt a kormánynak teljes figyelmét olyannyira igénybe venné, hogy azt merően ignorálni tanácsos semmikép sem volna. De annál kevésbbé lehet ezt tenni, miután azon meggyőződés egy, a törvényesség minden külső
