Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-5

V. ülés. 1861. június 17-én. 31 mentaris gyakorlottságra nézve ujoncz vagyok a téren, melyre léptem. Ha tehát mindamellett azon általam igen tisztelt férfiak sorába beállani bátor vagyok, kik ezen, országunk és nemzetünk jövőjére nézve nagy fontosságúvá válható tanácskozásban az elsők szóknak : ezt nem enszemélyen szerénytelen túlbecslésének, hanem azon viszonynak méltóztassék tulajdonitni, melyben mint Erdély püspöke ezen tanácskozás egyik főbb tárgyához állok, — azon kötelezettségnek, melylyel főpásztori működésem színhelyét képező második hazám lakosai, ezek közt különösen tulajdon híveimnek előttem is gyakran kifejtett kívánságai és jogos követelései iránt tartozom. (Halljuk!) A tárgy, melyet érintek, s melyhez tüzetesen szólani akarok : Erdélynek viszonya Magyarországhoz; Erdélynek nem annyira uniója Magyarországgal, mert hiszen, ez jogilag és tettleg bevégzett tényként áll előttünk, — mint inkább jelen tettleges állásából való kiemelése, — Erdélynek visszacsatlása azon honhoz, -melynek a magyar alkotmányos élet bölcsökorától kezdve egész a tizenhatodik századnak majdnem közepéig a. legdiesöbb magyar századok hosszú során keresztül és ismét a legújabb korszakban bárha csak rövid ideig kiegészítő része, jó és balsorsának osztályosa volt, - Erdélynek a magyar törvényes kormány alá való közvetlen visszahelyezése s következőleg ezen országgyűlésre is haladéktalan meghivatása, az által pedig, valamint a -többi eddig meg nem hivott szent korona-részeknek is meghívása által, ezen országgyűlésnek törvényes kiegészítése. (Helyeslés.) Nem ismerem én ugyan félre mind azon tárgyaknak nagy fontosságát, melyek e napokban a magas háznak különös figyelmét igénybe veendik; hiszem, ezek életkérdései nemzetünknek, melyektől honunk jövője függ ; de midőn én a méltóságos főrendekkel együtt méltánylani tudom azoknak nagy jelentőségét, szeretem hinni, hogy a méltóságos főrendek is velem együtt elismerendik az erdélyi kérdés kiváló fontosságát, sőt beltermészeténél s ezen országgyűléshez való viszonyánál fogva tárgyaltatási elsőbbségét, előbbrevalóságát is. (Ugy van!) Ugyanis : valamint kétségbe hozni nem lehet az egész alkotmányos életünkön keresztül vonuló „semmit rólunk nélkülünk" elvnek valóságát, úgyszintén kétségtelen, hogy a meg nem hivott Erdély nélkül, mint egy itt megjelenni, ülni, tanácskozni, törvényt hozni, ön maga és az egész ország ügyei iránt intézkedni, feljogosított ország- és nemzetrész nélkül nincs kellően alakult, nincs törvényhozói képességgel bíró országgyűlés; hogy tehát ezen országgyűlés feladatában kellően eljárhasson, hogy nagy fontosságú tárgyalásait kellően végezhesse, kell, hogy először törvényesen kiegészített országgyűléssé válni igyekezzék s ez iránt a részéről szükséges lépéseket haladéktalanul meg is tegye. — Tartozik ezzel önmagának; de tartozik a meg nem hivott Erdélynek is, mert a „semmit rólunk nélkülünk" elv nemcsak a kormányt kötelezi a nemzet iránt, hanem az itt megjelent nemzetrészt is az ide meg nem hivott,-de megjelenni jogo• sült nemzetrész iránt. Minek, miután a dolog természeténél fogva minden egyéb országgyűlési teendőket megelőzni, és az országgyűlésnek első, tudniillik igazolási eljárásával szoros kapcsolatban történni kelletik, én s velem nem kevesen óhajtották volna,hogy eziránt a kellő lépésekmár az eddig együtt töltött számos heteknekkezdeténmegtétettek volna, melyeknek következtében a fölséges Fejedelemnek igazságszeretetétöl talán már mégis nyertük volna, hogy Erdély hozzájárulásával mondathatott volna mind az, mit az országgyűlés e válságos időkörülmények közt mondani, és orvoslás végett legfelsőbb hebyre terjeszteni szükségesnek lát. Magyarhonnak pana.szai, Erdély panaszai is. Magyarhon sérelmei, Erdély sérelmei is; Magyarhon kívánságai s követelései. Erdély kívánságai, s követelései is; méltán kivánhatá tehát Erdély, hogy azon hangok, melyek a Duna és Tisza mentéből emelkednek, viszhangzottak volna már eddig is ezen országgyűlés kebelében Erdély minden bérczeiröl, minden völgyeiről, s mint az egész ország az összes nemzet szava fölhatván fölséges Fejedelmünk elejébe, hathatósabban eszközölték volna a közös bajoknak elkerülhetlen orvoslását. Pedig ez annál inkább kívánatosnak mutatkozott, mennyivel bizonyosabb, hogy ezen kérdésnek oldatlan hagyása nem holnapról holnapra, hanem hétről hétre, sőt napról napra inkább izgatottabbá teszi Erdélyben a kedélyeket, bonyolultabbá a viszonyokat, nehezebbé az állást, bizonytalanabbá a megkisérlendő kiegyenlítésnek óhajtott sikerét. Mit tekintve, el sem mulasztani ez irányban már előértekezleti találkozásunkkor a méltóságos főrendek figyelmét különösen felkérni. De miután magasabb nézetek, és nagy fontosságú okok a magas házat az ily lépéstől eddig visszatartoztaták, én a méltóságos főrendek ezen eljárásában megnyugodván, de az imént említett tényt az Erdélyben e tárgyalás-halasztás miatt időről időre kifejezett aggodalmak átellenében egyszerűen constatirozván, fölhasználom a mostani nyílt legelső alkalmat arra, hogy a dolog érdeméhez tüzetesen szóljak. Mit, midőn tenni kívánok, nem tévesztem el szem elől azon meggyőződésemet, hogy a tárgy érdeme iránt a méltóságos gyülekezet kebelében alig merülend föl nézetkülönbség, s hogy épen azért nem annyira a méltóságos főrendek capacitálására kell intéznem szavaimat, mint inkább azon indokok előállítására, melyek a magas kormányt rábírják, hogy azt, mi egyedül tőle függ, mit egyedül nála és általa lehet elérni, megtévén, ezen országgyűlést valamint a többi szent korona-részeknek, ugy Erdélynek is haladéktalan meghívása által kiegészítse. Igenis, én az országgyűlésnek ezen haladéktalan kiegészítését a trón, kormány és nemzet érdekében egyiránt szükségesnek s elkerülhetlennek tartom már csak azon nagy föladatnál fogva is, mely ezen országgyűlésnek jutott. Ha volt valaha nagy fontosságú s mivel a jövő eshetőségek szemeink előtt tisztán nem állnak, most még szinte megmérhetlen horderejű s mondhatni, európai jelentőségű föladata egy országgyűlésnek, van mindenesetre ennek, — melynek osztályrészül juta a nemzet alkotmányos életét a honnak földjére