Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-3

10 IH. ülés 1861. ápril 16-án. Ragályi Károly tornai főispán: Bocsánatot kérek. Exeellentiád nyilatkozatát hallgatva elfogadni a méltóságos főrendek részéről annyi volna, mint egyrészről nem csak a meghívást puszta formaságnak tekinteni, hanem másrészről megnyugodni abban is, hogy eszerint a meg nem hivás a meghívónak akkint jogában áll, hogy tőle feltételeztessók valakire nézve — kinek atörvény születési jogánál fogva amegjelenhetést megadta — hogy megjelenhessék-e vagy nem. Ez messze vezetne. Én is szeretem az ősi gyakorlatot, s ezt csaknem törvényszentségének erejére kívánnám hazánkban emeltetni, mert tudjuk, hogy 800 év óta ez tartotta fenn hazánkat. De ezen gyakorlat soha példát nem mutatott fel arra, hogy a meg nem hivás által megfosztatott volna valaki azon jogtól, miszerint, ha a születés megadta neki azon jogot, hogy tagja legyen a méltőságoä förendü táblának, mégis — csak egyedül azért, hogy nem tetszett öt meghívni a kormát^ élén álló férfiaknak — részt ne vehessen az országgyűlésem legszebb jogának gyakorlatában. Ha ily határozatlan magyarázatot adnánk a meghívásnak, mi következnék abból ? az, hogy mindazon mágnások, kiknek nézeteik vagy viseletük nem kedves a kormány előtt, meg nem hivatnának. Hova vezetne ez? oda s oly sérelmekre, hogy feljajdulást idézne elő, és ahelyett hogy a bizalmat megszilárdítaná, a mely ugy is nem igen erős lábon áll, azt inkább elásná. Azt tartom, ha erről jelenben szólani akarunk, nem mondhatjuk, hogy csupán formaság a meghívás; de pusztán a meghívástól függeszteni fel azt, hogy van-e joga valakinek megjelenni vagy nincs, nem szeretném azért sem, mert félnék a káros következésektől, c-s azon eljárásoktól, melyekre majd a jövő országgyűlésen az akkori kormányon lehető férfiak ily előzmények után indíttathatnának. Legüdvösebb lenne tehát, maradjunk amellett, mit az igazoló bizottmány előterjesztett; hogy tudniillik azok, a kik nincsenek meghiva, hivattathassanak meg; s miután excellentiád fölkéretett általunk ezen meghivatásnak mielőbb leendő eszközlésére, tegyük sajátunkká a bizottmány véleményét, s további határozatba ne ereszkedjünk. (Helyeslés.) • Gróf Andrássy György, főpohárnok és sárosmegyei főispán : Ö méltósága Ragályi, tornamegyei főispán véleményéhez egészen jurulok, és azt tartom, miszerint elég lesz, ha elfogadjuk azt, mit az igazoló bizottmány javaslott. Az indoklásra nézve időn kivüli discussiót nem szeretnék ugyan fölhini, de mégsem tudok abban megnyugodni, mert valamint egyrészről, ha elfogadjuk azt, mi előadatott, akkor mindenki maga szerétől megjelenhetik az országgyűlésen, mi ép ugy nagyon messze vezethetne, mintha más részről a regálisokat pusztán formáknak tekintenök. Hogy a regálisok kiosztása önkényileg nem gyakoroltathatik, az onnan is kitetszik, hogy — mint közönségesen tudva van — a megyék mindig beadták a meghívandó mágnások lajstromát, mely felküldetett a cancelláriához és aszerint adattak ki a meghivó-levelek. A garantia az volt — mint közönségesen tudjuk — hogy az azelőtti időben annak, ki regálist nem nyert, és kinek joga lett volna azt megkapni, bizonyos útja módja volt azt magának kieszközölni. Gróf Cziráky János, fehérmegyei főispán : Részemről nem szólalnék fel másodszor, ha elnök ö excellentiája által nem történt volna átalános észrevétel, más részről pedig most sárosmegye főispánja s főpohárnok mester ő nmsága nem szólalt volna föl. Én azon thesist tartom elvitázhatlannak, hogy a törvényhozásbani személyes részvehetés oly jog, melyet születés nyújt, és melyet, valamint ha egyszer megnyertünk, a fejedelem másodszor meg nem adhat, ugy, azt soha tőlünk meg nem tagadhatja. Ezen meggyőződésből kiindulva azt tartom, hogy midőn teljeskoruságomat elértem, akár meg vagyok hiva, akár nem, törvényes fölszólalási jogomat senki el nem veheti; de van jogom egyszersmind követelni, — ha nem tiszteltettem meg meghívó levéllel, — eziránt, kérdést tenni, s az igen tisztelt elnököt vagy tagokat fölkérni, miszerint nekem felsőbb helyen ezen meghívólevélnek kiadatását, mely jogom gyakorlatára mintegy szükséges complementum gyanánt szolgál — eszközöljék. Ha mi azon elvet állitanók föl, hogy annak, kit születés törvényhozótaggá tesz, és ki talán az előbbi országgyűléseken is résztvett, mindaddig, míg meg nem hivatik, szólnia nem lehet, akkor én ebben sohasem tudnék megnyugodni, mert ez a táblának függetlenségét ásná alá. Gróf Erdödy Sándor : Én a királyi meghívólevélnek nem adom azon tulajdonságot, hogy az nekem bármi jogot nyújthatna. A megjelen hetes i jogra, mint született, mágnások, a gyakorlat által jogosítva vagyunk. Én azt csak ugy tekintem, mint Ő Felségének koronázott királyunknak egyik kötelességét; mért csakugyan kötelessége bennünket meghíni, nem pedig, hogy azáltal nekünk jogot adna. Ha tehát azon esetben volnék hogy meg nem hivattam volna, kötelességemnek tartanám születésemnél fogva megjelenni; de egyszersmind azt is, hogy O Felségét kicsinyben, nagyban a törvényekre figyelmeztessem, s megkérjem, hogy kötelességének eleget tegyen, s engem hívjon meg. Ezen okból előttem szólóval tökéletesen egyet értek arra nézve, miszerint gróf Eszterházy István jogosítva van, itt szólani. Id. gróf Eszterházy Mihály: Én itt szorosan a törvényhez ragaszkodom, mely tisztán kimondja, hogy „sua majestas sacratissima tenetur non singulos, sed omnes magnates addiaetam convocare." Ö Felségének kötelessége bennünket meghívni, nekünk pedig jogunk van megjelenni. Különben sem kell most a dolgot oly szorosan venni, mert átalában mankón járunk; így a főispánok állapota sincs a szükséges kellékekkel ellátva, s azért itt mégis helyett foglalnak; sőt mi hálával is tartozunk nekik, hogy hivataluk elvállalása által a megyék szervezését lehetségessé tették. A mi pedig az 1848-iki főispánok elmozdittatását illeti, nem