Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
134 VIII. ülés. 1861. június 20-án. tatásokkal járó accisák, s a pálinkafőzés néhány tehetősb bérlök üzérkedésévé vált. Vidékünkre a vasúti hálózatnak terve nem terjeszkedvén, a gyors és olcsó közlekedési vonaloktól távol, a fogyasztók roppant tömege ezen oly üdvös találmány jótéteményének élvezhetésétöl egészen ki van zárva. S mindezen leverő tünemények közepette egyszerre eszükbe jutott az osztrák államférfiaknak vidékünkkel elhitetni akarni, hogy valóban gazdag, mert kérlelhetlen teljhatalmuk érzetében parancsolólag kijelentették, hogy Trencsénmegye is országosan elismert szegénysége daczára az úgynevezett önkéntes államkölcsönben, és pedig a kivetett adóhoz mért arányban résztvegyen, holott az ottani birtokosok túlnyomó száma azt sem tudta, hogy fog az adóexecutió elhárítása végett tűrhető feltételek mellett pénzt kölcsönözhetni, nemhogy képesnek érezhette volna magát az államkölcsönhöz nevezetes összegekkel járulni. S ezen erőszakos eljárásból mi következett ? A magánosok méginkább elnyomorodtak; a községek pedig közjavadalmaiktól, nyert felhatalmuzásnálfogva megválva, amint átlátták, hogy ezen áldozat sem vezet czélra, érzékeny veszteséggel sok helyütt a közös legelőnek rövid utón kihasított legjobb darabjai elzálogosításával, a reájuk rótt kötelezettségeken minden áron túladni k/nyteleníttettek, — s csak ugy történhetett, hogy eféle üzérkedésekre vállalkozók a magánosoktól s községektől magas praemiumokkal átvett papírokat jóval a névszerinti értéken alól adhatták el, s mégis tetemesen nyertek. (Tetszés.) S midőn a sokszor említett Trencsénmegye, természettől mostoha sorsa által a kölcsön előtti epochában is gyakori s megújuló ínséggel látogattatva, az elősoroltak folytán végső szegénységbe sülyesztetett : a jelenleg is fölmerült éhínség borzalmas következményeinek elhárítására czélzó emberbaráti törekvéseket, az adónak katonai eröveli végrehajtása kiséri. Ezeket tehát annak indokolására kívántam felhozni, mikép elmellőzhetlennek tartom, hogy a törvényhozás a vagyonúkban oly aggasztó mértékben sülyedt felvidéki testvéreink anyagi helyzetének javítására is sikeres gondoskodását majdan kitérjeszsze, mert tagadhatlan az, hogy a folytonos élte fenntartásáért küzdő családapa bizonyosan keveset bíbelődhetik gyermekei nevelésével; nevelés nélkül pedig a nemzeti. ségi igényeknek legméltányosabb kielégítése is a nagytömegre nézve felette csekély hatással leend. Ha pedig a felvidéki nép a törvényhozásnak mindenképeni gondoskodását megérdemli, ennek okadatolására bátor vagyok a hazai ügyeket illető józan felfogását néhány adattal ismertetni. Mindjárt az 184 7 / 8-ki törvények szentesítése után találkoztak olyanok, kik a néppel elhitetni akarták, hogy a császár a robotot már régen kívánta eltörölni, de hogy a magyar urak ebbeli atyáskodó szándékainak életbeléptetését akadályozták; — mire a népből egy történetesen volt cameralis jobbágy igen helyesen válaszolt : „hiszen én királyi jobbágy voltam s tőlem az illető tiszttartó a teljes robotot ekkoráig épen ugy követelte, mint bármely más magános földesúr." (Elénk tetszés.) Azzal vádoltak bennünket, hogy a tótnyelvet egészen elnyomni törekszünk; — mire a népnek egyik értelmesb tagja, zsebéből osztrák és magyar bankjegyet húzván ki, megjegyezte : „hiszen az osztrák bankó tartalma egyedül német, a magyaron pedig az érték tótul is ki van téve." Midőn multévi deczember hóban, főispáni működésem megkezdésekor számos felvidéki testve' reink is a székvárosban megjelentek, egyik községi képviselő helyzetünket magyarázván, igen jellemzőleg ugy nyilatkozott : „ne bántalmazzuk az idegen tisztviselőket, mert ők csak kenyérkereset végett jöttek vagy küldettek hozzánk, de takarodjanak ki minélelöbb honunkból, és pedig ugy, hogy soha többé vissza ne térjenek, mert amióta felettünk uralkodnak, a föld is minden áldását megtagadja tőlünk." (Tetszés.) A fölhozottak szolgáljanak erős hitem igazolásául, hogy józan fogalmakkal biró tót ajkú testvéreink, hacsak bujtogató ármány alapos reményeimet ki nem jáíszandja, nem fognak akkor, amidőn a magyar haza a visszaszerzendő közös alkotmányos házban kényelmes lakással önként megkínálja őket félszeg fellépés által oda hatni, hogy a testvéries élvezetnek szánt közös kincsnek visszaszerzése meghiúsuljon. (Tetszés.) Csak kevés türelemért esedezem még, hogy magára az előttünk fekvő tárgyra némely általános észrevételeket tehessek. (Halljuk!) A bécsi centralismus imádói tervüknek mindent feláldozni készek. A centralisátio ugyan magának az emberi testnek organismusán alapszik, de hogy egészséges következményeket teremtsen, mindenekfelett szükséges, hogy a sziv helyén legyen, s hogy a testnek külön tagjai homogenitással bírjanak. Én is egyrészben centralista vagyok, de csak magyar értelemben, t i. engedtessék a magyar alkotmányos organismus minden egyes tagjainak a legszabadabb önmozgás, hogy az eként születendő közmegelégedésnek fénysugarai alkotmányos királyunkban pontosuljanak össze s akkor lehet koronás királyunk nagy és hatalmas. — Osztrák centralisatiótól irtózom, melynek első aerája kivégzésekkel kezdődött, Lombardiának elvesztésével végződött, s kétezer millióba került. (Ugy van !) Kárhozatosnak kiáltják ki az osztrák államférfiak a dualismust, melyhez mi magyarok oly jogosan ragaszkodunk; de attól vissza nem ijednek, hogy benn országunkban a légcsavartabb dualismust hozzák létre, midőn egyrészt a megyék és törvényhatóságok autonómiáját elismerni látszanak, másrészt pedig a financz, rendőr és zsandár az autonomicus közlegek teljes mellőzésével parancsol, s a törvénytelen adó behajtása ka onai erővel megkísértetik. Ezen megrögzött előítéletük egyik támaszát képezi az alkotmányunk sarkkövét tevő personálisnnio megtagadása. Nincs szándékom ereszben fennálló törvényeinket elősorolni, sem azt különösen felemlíteni, mikép a leghatalmasabb osztrák miniszter herczeg Metternich sem birt polgári joggal Magyaror-
