Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.
Ülésnapok - 1861-8
VIII, ülés. 1861. június 20-án. 133 nemzet, mely alkotmányosan élni tud, minden áldozatra kész, hogy öröklött alkotmányát magának és utódainak épen megtartsa. Pártolom gr. Cziraky Jánost. (Tetszés.) Madocsányi Pál, trencsényi főispán : Érzem erkölcsi kötelezettségem intését, hogy a mlgos főrendek közakaratának érvényesítését észrevételeim fölhozásával ne hátráltassam. A felirás általános pártolásra talált, s én is óhajtom, hogy minélelöbb útnak indittassék, — mert abnormis helyzetünk soká ugy sem tarthat, s a haza érdeke sürgetöleg kívánja, hogy abból mihamarább kivergódjünk. Csak az előttünk fekvő okmányban felemiitett egyik égető kérdéshez kell tüzetesebben szólanom, s erre vonatkozó igénytelen nézeteimé; némileg kiemelnem, — mit, hogy állásomnál fogva tehessek, a méltóságos főrendek kegyes elnézését bátorkodom igénybevenni. (Halljuk !) A történelem tanúsága szerint majdnem minden korszakban merültek föl a népek sorsára döntő befolyást gyakorló oly események, melyeket az alkotmányosságnak ellenei, végenyószettel fenyegető megannyi rémek gyanánt nem iszonyodtak ügyesen felhasználni arra, hogy a nemzeteknek az alkotmányos élet kifejlesztése felé gravitáló ösztönszerű hajlamát elfojtsák s az egyedül üdvhozó alkotmányos élet conaolidatióját lehetlenitsék. Mennyi vér folyt Európában a vallási eszmékért, s a vallásszabadságra! törekvés mily szerencsétlenségnek kiáltatott ki épen azok által, kik az emiatt keletkezett megrázkódtató súrlódásokat sötét czéljaik istápolására használtak fel! — holott most, mint egymástszeretö testvérek, békésen férünk meg egymás mellett s egyetértöleg küzdünk a közügyekért, anélkül hogy a vallásbeli különbség némi tekintetbe vétetnék. A félholdnak Európában terjedni kezdett hatalma általános rémülést idézett elő, s különösen édes hazánkra a leggyászosb epochák egyikét hozta, mert mi nemcsak az ozmánok pusztításainak valánk nyomorttermö évek hosszú során át közvetlen ós szakadatlanul kitéve, — hanem e folytonos öldöklő harczok elleneinknek alkotmányos életünk fejlesztésének rendszeressé fajult gátlására ürügyül is szolgáltak. De ezen rém, rém lenni immár teljesen megszűnt; a fényes porta beteg embernek tekintetik mindenütt, s a hatalmas félhold által leigázott népek közöl, eddigelé öt nemzet szerencsésen önállóságra vergődött. Épen az utolsó törökháboru alatt tört ki az 1789-ki franczia forradalom, sikerült ugyan a szövetkezett hatalmasságoknak a franczia események urává vált óriást ártalmatlanná tenni, s 1815-ben fennhangon hirdettettek azon jelentékeny szavak : „Európa libertati asserta" — de a rendkivüli erömegfeszitésre s lelkesedésre buzdított népeknek akkoriban ígért libertásból vajmi keveset juttatott Ausztria számunkra! — Azonban minden ellentörekvések daczára, az 1789-ki socialis reformok rést tudtak maguknak törni, s mi magyarok büszkén mondhatjuk el, hogy 184 7 / 8-ik évi törvényhozásunk — minden pressio vagy erőszakoltatás nélkül — a törvény előtti egyenlőség kimondásával; a hűbéri viszonyok megszüntetésével; a népképviseletnek a törvényhozásban a municipiumokbani behozásával, s több más korszerű intézkedések szentesítésével, a felvilágosult kor igényeit méltányolta s dicső hivatásának férfiasan megfelelt; — s kérdem, ki merészelné most e vívmányokat kétségbevonni? Hátra van még a nemzetiségek roppant horderejű ügye, mely kevéssel az 184 7 /8-ká országgyűlés szerencsés befejezése után egészen váratlan modorban hozatott előtérbe. Véleményem szerint itt az ideje, hogy ezen rémmel is szembeszálljunk, sez, hiszem, kedvező eredménynyel fog megtörténni, mert méltányosak s igazságosak akarunk és tudunk is lenni. (Ugy van.) Hazánk felvidékét nagyobbrészt tót ajkú testvéreink lakják, s Trencsinmegye tót ajkú hazánkfiainak számát tekintve, a legerősebb megyék egyike, — s amint egyrészt a törvényhozásnak a nemzetiségek igényei iránt már eddig is kijelentett teljesen méltányos nézeteiért őszinte hálámat kifejezni kedves kötelességemnek tartom, ugy másrészt aziránti tántorithatlan hitemet fejezem ki, hogy az ármánykodó bujtogatások alapos kilátásaimat meg nem hiusitandják, tót ajkú testvéreink nem fognak nyúlni túlcsigázott avagy épen hazánk territóriumának eldarabolásával fenyegető követelésekhez, s általán nem fognak föllépni oly modorban, mely a haza alkotmányos önállásának visszaszerzésére irányzott, s mindenekfölött a honfiak szilárd egyetértését igénylő törekvéseinkre zsibbasztólag hathatna. (Tetszés.) Hiszen azok is, kik 1848-ban tévútra vezettettek, a lefolyt sanyarú epochában kiábrándulásukra bö alkalmat leltek. Mivé vált az osztrák államférfiak által oly ünnepélyesen hirdetett Gleichberechtigung! A Felvidéken is a német nyelv hozatott be admimstrationális nyelvül, s ha népünk néha-néha tótnak keresztelt okmányt is látott, abból — mert csehül Íratott — alig értett többet, mint a németből. Idegen tisztviselőkkel árasztattunk el és pedig a legbőségesebben, s az egyenjogúság eszméje gyakorlatilag azon keserű öntudattá fajult, hogy a honunkat ért sanyargatásoknak, a nyomasztó s aránytalanul kivetett földadó, továbbá a bélyeg s fogyasztási adók s különféle czimek alatti procentuátiók súlyos hatásának részesei lettünk. De az elszegényedésre vezető rendszer következményeit a felvidék aránylag még nyomasztóbb mértékben érezte. Életbeléptettetett a dohány-monopólium, s igy nemcsak azok, kik a dohánynyal üzérkedtek, ezen keresetmódjuktól egyszerre elestek, hanem az olcsó dohányhoz szokott nép is ezáltal súlyosan éretett, amennyiben a dohányt azontúl ötszörös áron kényteleníttetett fizetni. A pálinka a felvidéki népnek majdnem egyedüli itala, a moslék pedig a kopár földek mivelésére szorult mezei gazdáknál az egyébként is gyéren gyümölcsöző földmivelésnek nélkülözhetlen segédeszközét képezi. De létrejöttek a borzasztó kuFórendi napló.
