Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

132 VIII. ülés. 1861. június 20-án. Ámbár én is sajnálom, bogy Deák Ferencz, nemcsak országos, hanem európai népszerüségü stáfus-férfiunk, átalánosau elismert remek felirati javaslatában változtatások tétettek, azt gondolom, hogy az itt bevallott elveimhez nem váltam hűtlenné, ha a jelenlegi kérdésnél oda szavazok, hogy a képviselőház feliratát magunkévá téve, az egész ország akaratának ezen épen tökéletes összhangzás által is nyomatékot szerzünk. (Helyes.) Szavazok pedig igy : mert azon valódi testvéries egyetértést, mely jelenleg nemzetemnél létezik, s melynek talán a történetben nem leend gyakorti példája, könnyelműen s nagyon fontos okok nélkül megingatni nem akarnám; mert, ha mindjárt büszke vagyok is hazámfiai érettségére, a kik a múlt év október 20-án kiadott diploma óta, törvényesnek elismert kormány, törvények és az igazság-kiszolgáltatás hiányában élnek, anélkül, hogy kivált a külszinre nézve a legkisebb zavar mutatkoznék, mintha azt akarná bebizonyítani a magyar, hogy ö korlátok nélkül igen, de szabadság nélkül élni nem tud, — megvallom, hogy ezen állapotot megörökiteni nem kívánnám; mert, engem az itt alaposan, tudománynyal és ékesszólással előadattak még inkább meggyőztek, hogy érdekében van a honnak, a Felségnek, az örökös osztrák tartományoknak, de talán magának Európának is, hogy Magyarországban a törvényes állapot tökéletesen helyreállitassék, mit azáltal reménylek elérhetőnek, ha tagadhatlan jogainkat Ö Felségétől minélelöbb követelvén vissza, azoknak minélelöbbi megadását lehetségessé teszszük. — (Helyeslés. Szavazzunk,) Gozsdu Manó, krassói főispán mint jegyző: Még 28 van följegyezve. Elnök : Méltóztassék az illetőket egyenkint fölhini. Ennek következtében a feljegyzettek egyenkint szólittattak fel. Gróf Gyulai Lajos : Én a szólástól elállók. Fogarassy Mihály, scutari válpüspök: Én szívesen elállók. Gróf Zichy Pál Ferencz : Ha az utánam következők is eíállának a szólástól, én is kész vagyok elállani. Madocsányi Pál, trencsényi főispán: Én nem állok el. (Halljuk Gróf Zichy Pál Ferenczet.) Gróf Zichy Pál Ferencz: Elfogulva szólamlok fel, mert érzem parányi tehetségemet az előttem szóiokhoz mérve, és mert felfogom azon ügynek fontosságát is, melyhez szólni akarok. Ugyan azért e parányi tehetségem érzetében előre bocsánatot kérek, hogy a méltóságos ház idejét én is néhány perezre igénybe veszem. Én is azon nézetben vagyok, hogy e nemzet 12 évi kínszenvedései után — midőn most először van alkalma kijelenteni, hogy alkotmányos jogaiból semmit sem engedhet, semmit engedni nem fog ünnepélyesen kijelentse, hogy a hongyülés kiegészítve nem levén, semminemű törvényeket nem hozhat, hozni nem fog; kijelentse, hogy csak repositiót, azaz ősi alkotmányát követeli vissza; követelje, hogy azl848-diki és régibb törvényeink által is szentesi tett önállásunk elismertessék; elismertessék, hogy a magyar birodalom és az osztrák császárság közt más unió nem létezett, nem is létezhetik, mint 1715. 3. t. ez. által kimondott personál-unio. Midőn ezeket kijelenteni óhajtom, egyúttal azt is ki kell jelentenem, hogy ezeknek elismerése azon conditio sine qua non, mely nélkül e nemzet a tényleges hatalommal semminemű érintkezésbe nem bocsátkozhatik; és ennélfogva kívánom, hogy a nemzetnek e nyilatkozata Ferencz József ő Felségének felirati alakban küldessék fel, mert az ö kezeiben van a tényleges hatalom, ö bírja az 1723. 1. t. ez. értelmében az örökösödési jogot, neki áll tehát hatalmában oly helyzetet helyreállítani, melyen a nemzet akaratával találkozhatik, és találkozván a sok törvénytelenségnek véget vethet. (Helyes.) Igaz ugyan, méltóságos ház, hogy három évszázadnak szorgos tanulmányozása, a lefolyt 12 évnek szomorú tapasztalatai és a jelen idő törvénytelen tömkelege — melyből csak a törvénytelen adó zsarnoki behajtását említem fel, mely minden jobb kebelt méltó indignátioval tölt el, kevés reményt nyújtanak arra, hogy Ö Felsége a tévútat elhagyja és az alkotmány áldásdús ösvényére térjen; de mégis táplálhatjuk magunkban azon reményt, hogy az ég kegyelme felvilágositandja öt saját érdekében is, és belátandja, hogy egy nemzet bizalmát — és itt engedelmet kérek, hogy idegen szót használok, de valamint a magyar történetben, ugy a magyar szótárban sem találtam erre megfelelő szót hogy, mondom, egy nemzet bizalmát, melyet a sok Iustizmord által a tróntól eltávolítottak, nem octroyált diadalutazásokkal, sem megparancsolt bandériumok, sem Zwangs-Illuminatiók, sem törvényeinknek csak pro hic et nunc visszaállítása által, hanem csupán őseinktől öröklött sarkalatos törvényeink állandó és tartós tiszteletbentartása által lehet visszaszerezni. Remélem, hogy ö Felsége belátandja, miszerint trónjának legbiztosabb támaszát a népek szeretetében, megelégedésében kell keresnie, nem pedig a szuronyok százezreiben, melyek a roskodozó épületet darabideig fenntarthatják ugyan, de összeromlástól meg nem mentik. Remélem, hogy ő Felsége belátandja, miszerint a magyar alkotmányos felelős miniszterekben jobb és hivebb tanácsadókra talál, mint a minőt az alkotmányos báránybőrbe burkolt absolut reichseinheitlich miniszter ő excellentiájában talált. Azért óhajtom pedig, hogy a nemzetnek e kivánata és követelése Ferencz József Ö Felségéhez felküldessék, hogy ne mondhassák, hogy mi bontottuk el azon átmeneti hidat, mely az álalkotmány ösvényéről az igaz alkotmány áldott útjára vezethette volna Ö Felségét; meg levén győződve a felöl, hogy e