Főrendiházi napló, 1861. I. kötet • 1861. ápril 6-1861. augusztus 22.

Ülésnapok - 1861-8

VIII. ülés 1861. június 20-án. 121 mert láttára szivünk borzad, vérünk elfagy; de meg ne felejtkezzék a kormány soha sem, hogy a vesztőhelyek csak az embert emészthetik el, de nem gondolatát, nem az eszmét, a melyet terjesztett ez el, és mint egy láthatatlan szövétnek, egy letiport nemzet előtt lebeg, és világosságot terjesztvén, ennek útmutatóul szolgál. Az ausztriai kormánynak igen jó tanácsosai lehetne szolgálni — adja meg a magyar nemzetnek az 1848. törvényes alkotmányát csonkittatlanul, csak igy lehet erős, mert a nagy Eugen már azt mondotta, hogy Ausztria erejének főpontja Magyarországon összpontosul; igaz, Ausztria egy időre, ismét lenyomhatja a nemzetet, miiit ez 1849-ben történt, de mit ér vele, azt, hogy jelenleg úgyis végpontján félig áll, de azon esetben sebesen rohanni fog végbomlásának; a magyar nemzet három fegyverrel bir, ezek erő, bátorság, jövendő, azok közöl egyikkel sem bir Ausztria, és ezeket bármennyi szuronyaival le nem nyomhatja. Mélt. F. R.! Én jelenleg a felírásnak helyét nem látván, minthogy felirást csak a törvényes fejedelemhez lehetne intézni, mert a felírás által a tényleges hatalomnak tulajdonithatnánk adhatási vagy nem adhatási jogot, azért mindenesetre határozatra szavaznék, de minthogy látom, hogy a nagyobb rész a fölírást pártolja, ennek folytán én is a tisztelt alsóház fölirását egész terjedelmében elfogadom, pártolom, azon megjegyzéssel, hogy többet igen, de kevesebbet mondani nem lehet. (Helyes.) Gróf Teleki Domokos : Kötelességből szólok, s szívesen mellőztem volna azokat, miket felszólalásom elején mindjárt mondanom kell, de ugyhiszem, helyesebb és nemesebb feladatot választok magamnak, midőn egy igazságtalanul bántott ország oltalmára kelek ; mintha egy, már felszabadított nemzetnek múlt idökbelí panaszait, sérveit igyekezném feleleveníteni. Egy oly ország múltjának oltalmára kell felszólalnom, mely sokképen korlátozott helyzetéből már századok előtt nem egyszer kelt oltalmára a nemzeti, a vallásos és alkotmányos szabadságnak, mely ily szent ügyben nem egyszer nyújtott vitéz és győzelmes segédkezeket a sors által sújtott nagyobb testvérének. Nem tagadom én mélt. főrendek az Erdélyben létező románoknak nagy számát, de hogy ők szám szerint annyian volnának , mint Krassó vármegye igen érdemes főispánja méltóztatott mondani, el nem ismerem. Divat volt az ujabb időkben honunkban, hogy a tetszöleg legpontosabb számitások szerint egy helyen a németek, másutt ismét ugy, amint a magas politikának érdeke hozta magával — más nemzetek száma emeltessék a valónál magasabbra, s elismerem azt is, miszerint a hazának többi nemzetiségei egyszer is másszor is hasonló hibába estek; s igy reménylem , miszerint Krassó vármegye érdemes főispánja nem vádol részrehajlással, ha bátran kimondom, miszerint ha Erdélyben a románok lélekszáma annyira vétetik, miként ö monda — a többi nemzetiségek tagjai egy tetemes részének Erdélyen kivül kellene helyt keresni. Miket az érdemes főispán ur aziránt mondott, miszerint Erdélyben az oláhok többségben vannak, ezt is csak magyarázat mellett ismerhetem el. Sok esetekben mélt. Főrendek a számszerinti többség az anyagi erő felsúlyát se képviseli, annál kevésbbé lehet azt a szellemi felsúly zsinórmértékéül felvenni. — Ily értelemben elismerem én a román nemzet többségét, de ha nem tarthatjuk se jogosnak, se méltányosnak, se törvényesnek a sufrage universel útjára lépni, el kell ismernünk, hogy jelenleg a többi nemzetiségek nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is tetemes felsúlyban vannak. Erdély alkotmánya három egyenjogosult nemzet egyesülésén alapult, nem tekintve a különböző nemzetek számbeli különbségét. A román nemzet külön nemzeti jogokra vágyik , öt hát e tekintetben egy negyedik nemzetjog igényei illetnék. 1848-ki erdélyi és magyarországi törvények a románoknak minden nemzetiségi tekintet nélkül polgári egyenjogúságát biztosítván, hogy ezen intézkedés, vagy a nemzetiségi arány kedvezőbb-e a románokra nézve, könnyű átlátni. A mi mélt. főispán urnak az erdélyi approbatális törvények elleni kikelését illeti, nem kívánok én mélt. Főrendek azon korbeli minden törvényeknek oltalmára kelni, smég mielőtt 48-ban a pesti országgyűlésre jöttem volna, 20 éven át küzdöttem közölök azok ellen, melyeket helyteleneknek, a korszellemmel össze nem férőknek találtam, azonban a mélt. főispán ur által névszeriot idézett törvényekre bátran el merem mondani, miszerint azok már nagyon is régen elavulva voltak, s ép azért nem tartatott szükségesnek névszerinti eltörlésök ; azonban a sokak által oly szívesen ócsárolt 1848-iki törvények erről is gondoskodtak, ugyanis az 1848-iki erdélyi I. törvény első szakasza végszavaiban világosan kimondja, hogy a jogegyenlőséggel ellenkező minden eddigi törvények ezennel eltörültetteknek nyilváníttattak; ha a mélt. ur állítása szerint az oláhok 1848 előtt Erdélyben páriák voltak, ugy páriák voltak nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is általában minden úrbéresek; Ha Erdélyben az oláh nemzet, mint nemzet ki volt zárva az alkotmányból, ugy Magyarországon is ki voltak zárva a tótok és általában minden nemzetiségek, még a magyart is ki nem véve. E tekintetben mélt. Főrendek tökéletes paritás jurium létezett Magyarországban és Erdélyben, mely abból állott, hogy valamint a magyar is ki volt zárva az alkotmány jótékonyságából, ha nem volt nemes, ugy másfelöl az országnak minden nemzetisége, ha nemes volt, az alkotmányban csakúgy részesült, mint bármely magyar; s valósággal a legrégibb idő óta egyedül a székely székeket kivéve, a többi megyei törvényhatóságban százával jelenhetett meg ; valósággal jelent is meg az oláh nemesség a törvényhatóságok közgyűlésén, s 1848 előtt is már volt áros, mely oláh képviselőt küldött az erdélyi országgyűlésre, s hogy itt az erdélyi alkotmánynak, melyre a mélt, ur oly annyira óhajtaná a szabadFőrendi napló. 31