Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-285
304 285. szám. fcása az egyház belső életébe való nem kívánatos beavatkozást jelenthet. Ezt az aggályt azonban eloszlatja a szakasz második bekezdése, amely szerint a bűnvádi eljárás csupán az egyházi hatóság kívánságára indítható meg. Hogy mely egyházi hatóság kívánsága szolgál eljárási előfeltételül, az nyilván az illető egyház jogának szabályai szerint lesz megítélendő. A hivatási kamarák és érdekképviseletek egyre növekvő jelentőségére figyelemmel — amelyre a javaslat indokolása találóan reámutat — helyénvalónak látszik a hivatási kamarák és a fontosabb érdekképviseletek körében tartott választásokra is kiterjeszteni a képviselőválasztások szabályszerűségét biztosító büntetőjogi rendelkezéseket. A hivatási kamarák tekintetében ezt a kiterjesztést a javaslat 8. §-a első bekezdésének 3. pontja tartalmazza. Ami az érdekképviseleti és hivatási szervezeteket illeti, az ezek keretében megtartott választásokra a szakasz első bekezdésének 4 pontja értelmében az említett büntető jogszabályok csak abban az esetben nyernek alkalmazást, ha az illető szervezetet vagy testületet a minisztérium rendelete választási szempontból hivatalos érdekképviseleti vagy elismert hivatási szervezetté nyilvánítja. A 4. pont tehát keretjogszabály, amelynek tartalmát a kibocsátandó kormányrendelet adja meg. A kibocsátandó rendelet eszerint, mint keretjogszabályt kitöltő szabály, büntetőjogi jelleget nyer, annak nemtudása tehát a büntető törvénykönyv 81. §-a értelmében nem mentesíti a tettest a beszámítás alól. VII. A javaslat 9. §-a a kir. bíróságok gyakorlatában sűrűn tapasztalt visszásságot szüntet meg, midőn kimondja, hogy izgatás bűntette és vétsége miatt mellékbüntetésül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának a felfüggesztését is meg kell állapítani. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy a kir. bíróság felfüggessze azoknak a személyeknek a hivatalképességét és politikai jogainak gyakorlását, akik államellenes magatartásukból kitűnő megbízhatatlanságuk folytán az illető jogok gyakorlatára méltatlanoknak bizonyultak. VIII. A javaslat 10. §-a azokat a büntető jogszabályokat, amelyek a hamis tanúzást és a hamis vádat büntetéssel sújtják, kiterjeszti a választási ügyekben, egyházi ügyekben, illetőleg kamarai vagy érdekképviseleti fegyelmi ügyekben elkövetett hamis tanúzásra és hamis vádra. Figyelemmel arra, hogy a szóbanforgó ügyek során nagyjelentőségű kérdések bíráltatnak el, nem lehet elzárkózni annak helyessége elől, hogy az illető hatósági eljárások zavartalansága megfelelő büntető jogszabályok kiterjesztésével is biztosíttassék. Ami a szabályozás részleteit illeti, a javaslat abból indult ki, hogy a büntető törvénykönyv második részének a hamis tanúzásról és a hamis vádról szóló rendelkezései a bűnvádi, kihágási, polgári és fegyelmi ügyek különböző csoportjai szempontjábóleltérő büntetési tételeket állítanak fel és ezek meghatározásánál természetszerűen kizárólag az állami igazságszolgáltatásban, ületőleg fegyelmi eljárásban felmerülő felosztásokat tartják szem előtt. A büntető törvénykönyvben ekként keletkezett kategóriák azonban nem alkalmazhatók minden további útbaigazítás nélkül a választási és az egyházi ügyekre, valamint a kamarai, illetőleg érdekképviseleti fegyelmi ügyekre, amelyekre a javaslat 10. §-a ezeket a büntető jogszaoályokbeli kategóriákat elvben kiterjeszti. Éppen ezért a javaslat részletes szabályozással eldönti, hogy a választási és egyházi ügyekben, illetőleg a kamarai vagy érdekképviseleti fegyelmi ügyben elkövetett hamis tanúzást és hamis vádat milyen állami igazságszolgáltatási, ületve fegyelmi ügyben elkövetett hamis tanúzással, ületőleg hamis váddal kell azonos elbírálás alá venni. A választási, valamint a törvényhatóságok igazoló választmányai által tárgyalt ügyekben elkövetett hamis tanuzátt a 10. §. cLő bekezdése úgy tekinti,
