Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-276
318 276. szám. Az izraelita vallásfelekezet tagjainak közjogi és magánjogi viszonyait érintő korlátozásokkal összefügg az a magára az izraelita vallásfelekezetre is vonatkozó újabb törvényes rendelkezés is, amely megszüntette az izraelita vallásfelekezet képviselőinek felsőházi tagságát (1940 : XXVII. t.-c. 2. §.). 4. Az előadottakból kitűnik, hogy míg az izraelita vallásfelekezet minden tagjának jogállása lényegesen megváltozott, alanyi jogaik mind közjogi, mind magánjogi téren a többi magyar állampolgár hasonló jogainál szűkebbek lettek, sőt több vonatkozásban teljesen megszűntek, addig maga az izraelita vallásfelekezet továbbra is birtokában maradt annak a kiváltságos jogállásnak, amely hazai jogunk szerint a bevett egyházakat illeti meg. Belső elvi ellenmondás van abban, hogy olyan vallásfelekezet élvezze a vallásfelekezetek számára megállapított legelőnyösebb, kiváltságos közjogi állást, amelyhez tartozás egyszersmind jellegzetes és leronthatatlan ismérve annak, hogy az ilyen személyt az állampolgári jogok és a magánjogok tekintetében kevesebb illeti, mint a többi magyar állampolgárt. Ebből a belső elvi ellenmondásból gyakorlati következetlenségek is származnak. Ezek között elég utalni arra, hogy az izraelita vallásfelekezet lelkészei, miként a bevett keresztény egyházak lelkészei, az államkincstár terhére jövedelemkiegészítő államsegélyt élveznek (1909 : XIII. t.-c. 1. §.), hogy az izraelita vallásfelekezetet a községi háztartás terhére arányos támogatásban kell részesíteni, ha a község valamelyik keresztény egyházat vagy annak iskoláját segélyezi (1868 : LIII. t.-c. 23. §.) s hogy az egyenlő elbánás elvénél fogva ugyanilyen alapon az állami háztartásban is gondoskodni kell az izraelita vallásfelekezetnek és intézményeinek segélyezéséről. Ezt a gyakorlati következetlenségekkel is járó belső ellenmondást csak olyan megfelelő törvényes intézkedéssel lehet feloldani, amely az izraelita vallásfelekezet jogállását újból rendezi. Ennek az újrarendezésnek célját szolgálja benyuj tott törvényj avaslatom. 5. Az izraelita vallásfelekezet jogállásának újabb szabályozásáról szóló törvényjavaslat előkészítésében két elvi szempontot tekintettem irányadónak : 1. a szabályozásnak meg kell szüntetnie a már ismertetett azt az elvi ellenmondást, amely az izraelita vallásfelekezetnek és tagjainak jogi helyzete között fennáll ; 2. a szabályozás csak olyan lehet, amely a magyar nemzet jogrendjének évszázados alapvető elvét : a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság elvét nem sérti. Ennek a két szempontnak összeegyeztetését és teljes érvényesülését az a megoldás biztosítja, amely megszünteti az izraelita vallásfelekezetnek törvényesen bevett vallásfelekezeti jellegét, de egyidejűen az izraelita vallásfelekezetet a törvény erejénél fogva törvényesen elismert vallásfelekezetnek nyilvánítja. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 2. §. az általános indokolásban megjelölt okokból hatályon kívül helyezi az izraelita vallásnak bevett vallássá nyilvánítását és egyszersmind kijelenti, hogy az izraelita vallásfelekezet törvényesen elismert vallásfelekezet. Ha az izraelita vallásfelekezet megszűnik törvényesen bevett vallásfelekezet lenni, megszűnnek mindazok a közjogi kiváltságai és egyéb jogosítványai is, amelyek a bevett vallásfelekezeti jelleghez tapadnak és amelyeknek lényegét az általános indokolásban már tüzetesen ismertettem. Megszűnik az izraelita vallásfelekezetre nézve az a szoros belső kapcsolat is, amely egyfelől az állam, másfelől a bevett egyházak között szükségképpen fennáll és kiküszöbölődnek azok a visszás következmények, amelyek különösen az izraelita vallásfelekezet állami és községi támogatásában jelentkeztek. * <. .'
