Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-269

284 269. szám. A kamarák 1941. évi december hó 31. napjáig terjedő időre megválasztott szerveinek megbízatását a §. második bekezdése a fentebb felhozott indokokra tekintettel két évvel meghosszabbítja. A 4. §-hoz. E §. indokát az általános indokolás tartalmazza. Az átmenet rendelkezések, valamint a választásra vonatkozó részletes szabályok kiadása a belügyminiszter hatáskörébe utaltatott. Az 5. §-hoz. A §. rendelkezése megfelel annak a szabálynak, amelyet az orvosi, a mérnöki, a sajtó és a színművészeti és filmművészeti kamarába felvétel tekintetében a 7.720/1939. M. E. számú rendelet 22. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a hatályos jog tartalmaz. A zsidókra vonatkozó korlátozást indokolja az, hogy a hatályos jogszabályok szerint zsidókat csak meghatározott százalékos arányú korlátozással lehet felvenni az orvosi kamarába, a százalékos arány meghatározása pedig elvi és gyakorlati tekintetből megfelelőbb két részletben, félévi időközökben foganatosított felvételek számához viszonyítva, mint elaprózódó egyes esetek számához arányosítva. A félévek végén egy-egy hónapi felvételi szünet gyakorlati tekintetekből indokolt, főképpen a zsidók felvétele szempontjából a százalékos arány pontos meghatározása céljából szükséges igazgatási intézkedések előkészítése érdekében. A 6. §-hoz. Az 1936:1. t.-c. 22. §-a sorolja fel azokat az okokat, amelyek alapján az orvosnak a kamarai tagok sorába való felvétel iránt előterjesztett kérelmét meg kell tagadni. Ha az orvost a kamara a fenti rendelkezéssel ellentétben azért vette fel a kamarai tagok sorába, mert a tiltó körülmény csak utóbb, a felvétel után derült ki, az 1936 : T. t.-c. 24. §-a értelmében a tagot fegyelmi eljárás útján lehetett a tagok sorából törölni. Minthogy azonban az 1936 :

1. t.-c. 24. §-a nem nyújt lehetőséget arra, hogy a visszacsatolt területeken gyakorlatot folytató orvosok kamarai tagfelvételével kapcsolatosan megkívánt egyéb előfeltételeknek hiánya miatt is fegyelmi úton történő törlésnek legyen helye, a szóbanlevő rendelkezést a kívánt célt biztosító rendelkezéssel kellett helyettesíteni. A 7. §-hoz. Az 1936 :

1. t.-c. 29. §-ának (4) bekezdése tévesen jelöli meg azokat a törvényhelyeket, amelyeket az át jegyzési kérelmekkel kapcsolatosan alkalmazni kell. A jelen §. a helyes hivatkozási számokat tartalmazza. Ezenfelül a §. rendezi azt a vitás kérdést is, hogy átjegyzési kérelem előterjesztése esetén a korábbi kamara mely időpontban jogosult a tagot a névjegyzékből törölni. A helyes jogi elrendezésnek megfelelően a törlés az új kamarába felvétel megtörténtéről szóló értesítés beérkeztétől van függővé téve. A 8. §-hoz. Az 1936 :

1. t.-c. 31. §-a azt a helyes elvet rögzíti le, hogy az orvos csak egy helyen folytathat gyakorlatot. Természetszerű, hogy. ez a rendelkezés csupán a magángyakorlatra vonatkozhatik, minthogy a hivatali kötelesség körében kifejtett orvosi gyakorlat sok esetben (tiszti orvos, tiszti főorvos, közegészségügyi felügyelő) szélesebb területre terjed. Minthogy azonban a hivatkozott törvényhely e tekintetben nem tartalmaz világos rendelkezést, azt ily értelmű szöveggel kellett helyettesíteni és egyúttal rendelkezni kellett arra nézve is, hogy az orvos működési helyét ne csupán a kamarai felvételi kérvényében, hanem át jegyzés iránti kérelmében is megjelölni, illetőleg ugyanazon kamara területén történő változás esetén a kamarának bejelenteni legyen köteles. A 9. §-hoz. Az 1936 :

1. t.-c. 40. §-a a kamarai tagokkal szemben eljárni jogosult fegyelmi hatóságokat azzal az elvi elgondolással jelöli ki, hogy az orvos — amennyiben közszolgálatban áll vagy törvény alapján létesült intézetnél működik — nemcsak a szolgálati viszonyból folyó fegyelmi hatóság alatt áll, hanem vele