Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.
Irományszámok - 1939-220
220. szám. í) Az 5. pont a zár alá vett termény- vagy termékkészletek elidegenítésére, felhasználására, elfogyasztására, megsemmisítésére vagy az igénybevétel alól más módon való elvonására terjed ki, e bűncselekmény megállapítása ebben a körben szintén külön jogszabályt, illetőleg hatósági rendelkezést tételez fel. Ideesik a hatóság olyan értelmű felhívásával szemben tanúsított engedetlenség is, hogy az igénybe vett készlet birtokosa a készletet a közellátás érdekében meghatározott időpontban és módon adja át, vagy meghatározott helyre szállíttassa. Az 1. §-ban meghatározott cselekmények törvényes fogalma sok tekintetben hasonlatos az 1920 : XV. t.-c. 1. §-ában, az 1939 : II. t.-c. 206. §-ában és az 1940. évi XVIII. t.-c. 5. §-ában meghatározott bűncselekmények meghatározásához. Közelebbről vizsgálva azonban a felsorolt törvényi rendelkezéseket, megállapítható, hogy az utóbb említettek csupán szűkebb körben érvényesülnek. így az 1920 : XV. t.-c. 1. §.5. pontja alá eső áruelvonást csupán a forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikkek tekintetében lehet elkövetni és a felelősségrevonáshoz a cikk árának drágítására vagy magas árának fenntartására irányuló nyerészkedési célzat is szükséges. Az 1939 : II. t.-c. 206. §-a viszont csak háború idején alkalmazható és csak az olyan közszükségleti cikkre vonatkozik, amellyel való szabad rendelkezést a minisztérium az említett t.-c. 113. és 114. §-a alapján korlátozta. Az 1940 : XVIII. t.-c. 5. §-a pedig a közszükségleti cikk készletének a rendes gazdálkodás szabályai ellenére eszközölt köz érdekellenes megsemmisítését vagy használhatatlanná tételét fogja át. Ebből az összehasonlításból nyilvánvaló, hogy a jelen §. a közellátás érdekeire sérelmes cselekményeknek sokkal tágabb körét öleli fel és általános érvényű átfogó rendelkezésekkel törekszik a közellátás zavartalanságához fűződő érdekeknek hatásos büntetőjogi védelmet biztosítani. A vétség büntetését a §. a cselekmény súlyával arányban egy évig terjedhető fogházban állapítja meg. A §. második bekezdése a közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmények megtorlásának minél hatályosabbá tétele végett már a kísérletet is büntetés alá vonja. A 2. §-hoz. A §. az alapbűncselekmények minősített eseteit határozza meg és azokat bűntettekké nyilvánítja. Minősítő körülményként esik latba mindenekelőtt a visszaesés, amely a tettesnek nyilvánvaló közérdekellenes hajlamairól, ebből folyóan a közösségre veszélyes egyéniségéről tesz tanúságot és alanyi bűnösségét oly mérvben fokozza, hogy a vétségnél súlyosabb bűncselekmény miatt való felelősségre vonása válik indokolttá. A §. 1. pontja a visszaesés szempontjából a jelen javaslat körébe tartozó bűncselekményekkel egy tekintet alá veszi az árdrágító visszaélésnek az 1920 : XV. törvénycikkben és a közszükségleti cikk készlete megsemmisítésének az 1940. évi XVIII. törvénycikkben meghatározott bűntettét vagy vétségét, amely cselekmények a közellátás érdekét szintén nagy mértékben veszélyeztetik. Ha a felsorölt bűncselekmények miatt a tettest megelőzően csupán pénzbüntetésre ítélték, a §. rendelkezéséhez képest a megelőző — csekélyebb alanyi bűnösségre utaló — büntetés nem minősítő körülmény. A visszaesés elévülését a javaslat az újabb jogalkotásokkal egybehangzóan az előző büntetés kiállásától számított öt évben állapítja meg. További minősítő körülmény gyanánt értékeli a §. a cselekmény különleges tárgyi súlyát, mégpedig olyan értelemben, hogy bűntett miatt kell a tettest felelősségre vonni, ha az 1. §. alá eső cselekmény esetében az elkövetési tevékenység tárgyául szolgáló termény- vagy termékmennyiség, illetőleg készlet értéke húszezer pengőt meghalad. Ilyen esetben ugyanis a cselekmény a közellátás érdekeinek Felsőházi iromány. 1939—1944. V. kötet. . 2
