Felsőházi irományok, 1939. V. kötet • 219-320., V-VII. sz.

Irományszámok - 1939-220

220. szám. 5 Melléklet a 220. számú irományhoz. Indokolás „a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Az ország közellátásának biztosítása a jelenlegi viszonyok között a kormányzat egyik legfontosabb, felelősségteljes feladata. Kedvezőtlen gazdasági körülmények között a közellátásban beálló zavarok a fogyasztó tömegek nyomorba jutását, sőt a gazdasági és szociális rendnek és ezzel együtt az állami szervezetnek felbomlását is előidézhetik. A közellátás zavartalanságának biztosítása tehát egyik legfontosabb előfeltétele annak, hogy a nemzet gazdasági ellenálló ereje a változó nemzetközi fordulatok közepette töretlenül fennmaradjon. Az immár második éve dúló háború — amelyet nem csupán fegyverekkel, hanem gazdasági eszközökkel is vivnak — Magyarország gazdasági helyzetében is jelentős változásokat okozott. Az eddig külföldről behozott nyersanyagok nagy részének elmaradása már egymagában is nagyfokú takarékosságot igényelt és a gazdasági élet egészére hátrányosan éreztette hatását. Ugyanakkor fokozódott a kivitel gazdasági jelentősége is ; míg a háború előtt a kivitel valójában a feleslegek levezető csatornája volt, addig ma fenntartásához az országnak egyenesen létérdeke fűződik, amely megkívánja, hogy a háború pusztításaitól mindeddig megkímélt Magyarország, még saját szükségleteinek szigorú korlátozása árán is, teljes erejéből törekedjék biztosítani a kivitel számára azokat az árumennyiségeket, amelyek révén gazdasági életének csak behozatal útján kielégíthető szükségleteit fedezni tudja. Mindezektől függetlenül rendkívüli módon megnehezítette a közellátás helyzetét, hogy 1939-ben a tengeri, 1940-ben pedig a kenyérgabona termése igen kedvezőtlenül alakult, aminek folytán az állattenyésztési és hizlalási tevékenység visszaesett és csökkent a közfogyasztásra rendelkezésre álló kenyérmagmennyiség is, éppen akkor, amikor a belföldi fogyasztási szükséglet a honvédség létszámának növelése és új területeknek az anyaországhoz történt visszacsatolása következtében erősen fokozódott. Ilyen körülmények között a kormányzat kénytelen volt az erre vonatkozó törvényi felhatalmazásokkal élni és ezeknek keretében a magánszemélyek gazdálkodását és fogyasztását mélyreható korlátozások tárgyává tenni. Az idevágó törvényi felhatalmazások — különösen jelentősek ebben a körben az 1931 : XXVI. és az 1939 : IL törvénycikkek — bár a gazdasági élet megkötését a legtágabb kör-