Felsőházi irományok, 1939. III. kötet • 109-150. sz.
Irományszámok - 1939-113
113. szám. 39 par écrit aux autorités locales compétentes et justifier, en produisant soit les registres du bâtiment ou le rôle d'équipage, soit' un extrait authentique de ces documents que les personnes réclamées faisaient réellement partie de l'équipage. (3)Sur cette demande ainsi justifiée, la remise des déserteurs, sous réserve des dispositions des alinéas (G) et (7), ne pourra être refusée. (4) On donnera, en outre, aux Consuls tout secours et toute assistance pour la recherche et l'arrestation de ces déserteurs dont la mise en état d'arrestation aura lieu sur demande écrite adressée aux autorités locales et dont les frais de détention seront à la charge du Consul jusqu'au moment où ils seront réintégrés à bord ou jusqu'à ce qu'une occasion se présente de les rapatrier. Si toutefois cette occasion ne se présentait pas dans le délai de deux mois à compter du jour de l'arrestation, ou si les frais de détention n'étaient pas régulièrement acquittés, lesdits déserteurs seront, moyennant un avis donné au Consul trois jours à l'avance, remis en liberté sans qu'ils puissent être arrêtés de nouveau pour la même cause. (5) Dans les localités où il n'y aurait pas de Consul, la demande concernant la remise de ces déserteurs pourra être adressée par le capitaine ou par celui qui commande le navire à sa place, aux autorités locales, en tenant compte des dispositions du présent article. (e) Si les déserteurs avaient commis quelqu'infraction dont la poursuite rentre dans la compétence des autorités locales, celles-ci pourront surseoir à la remise jusqu'à ce que le tribunal eût rendu sa sentence et que celle-ci eût reçu pleine et entière exécution. (7) Si le déserteur est ressortissant de l'Etat de résidence, les dispositions de cet article ne sont pas applicables. sést kell intézniük az illetékes helyi hatóságokhoz és akár a hajólajstromok, vagy a hajó személyzeti jegyzék, akár ez okmányok hiteles kivonatának bemutatásával igazolniok kell, hogy a kikért egyének valóban a hajószemélyzethez tartoznak. (3) Az olyan megkeresésre, amelynek jogossága ily módon van igazolva, a szökevények kiszolgáltatása — a (e) és (7) bekezdésekben foglalt rendelkezésektől eltekintve — meg nem tagadható. (4) A konzulokat egyébként mindennemű támogatásban és segítségben kell részesíteni az ilyen szökevények nyomozása és elfogatása céljából és ezek letartóztatása a helyi hatóságokhoz intézett írásbeli megkeresésre történik és a fogvatartásuk költségei a konzult terhelik mindaddig az időpontig, amíg őket a hajóra vissza nem kísérik, vagy amíg nem nyílik alkalom arra, hogy hazaszállítsák őket. Ha azonban a letartóztatástól számított két hónap alatt ilyen alkalom nem kínálkozik, vagy ha a fogvatartással járó költségek nem nyernek rendszeres megtérítést, a nevezett szökevényeket, a konzulnak három nappal előbb történt értesítése után, szabadon fogják bocsátani és őket ugyanabból az esetből kifolyólag újból letartóztatni nem lehet. (5) Azokban a helységekben, ahol nincsen konzul, az ilyen személyekre vonatkozó kiadatási megkeresést a hajóskapitány, vagy a hajón helyette parancsnokló más személy a jelen cikk rendelkezéseinek szem előtt tartásával a helyi hatóságoknál terjesztheti elő. (e) Ha a szökevény olyan bűncselekményt követett el, amelynek üldözése a helyi hatóságok hatáskörébe tartozik, ezek az átadást mindaddig elhalaszthatják, amíg az illetékes bíróság ítéletet nem hozott és ezt az ítéletet teljes egészében végre nem hajtották. (7) Ha a szökevény a konzuli székhely államának polgára, a jelen cikk rendelkezései nem nyernek alkalmazást,
