Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
84 63. szám. E §. rendelkezéseivel kapcsolatos részletes eljárási szabályok megállapítása a belügyminiszter hatáskörébe utaltatott. Az 5. §-hoz. E §. (i) bekezdése azokat az intézkedéseket foglalja össze, amelyeket a szűrővizsgálaton vagy másként gümőkóros betegnek talált személlyel szemben alkalmazni kell. Az 1. pont a középiskolában jelöli meg azt a felső határt, ameddig az iskolalátogatókat (óvodába stb. felvetteket) gümőkóros megbetegedés esetén a tanintézet látogatásától a fertőzőképesség megszűntéig el kell tiltani. A gyermekeknél ugyanis egyrészt a fertőzés lehetősége a szervezet hajlamosságánál fogva fokozott mértékben fennáll, másrészt pedig ismereteiknek hiányai miatt magukat a fertőződés veszélyétől megóvni kevéssé képesek. Az elmondottak érvényesek a leventekiképzésben részesülőkre is. A 2. pont a kisdedóvó- és a megjelölt tanintézeteknél rendszeres álláson alkalmazott nevelő- és oktatószemélyzetet illetően mindenekelőtt a szolgálatképességre tekintet nélküli azt a rendelkezést tartalmazza, hogy az alkalmazottnak tényleges szolgálati viszonyát fertőzőképesség esetén meg kell szüntetni. A más megbetegedéseknél való eljárástól eltérő ezt a szigorítást a közérdek követeli meg, mert az előző pontban elmondottak szerint ezeknek az intézeteknek látogatói vannak a fertőzés veszélyének leginkább kitéve s így a fertőzési gócoknak megszűntetése múlhatatlan közegészségügyi szükségesség. Míg azonban egyik oldalról a nevelő- és oktató személyzettel szemben a tényleges szolgálat szempontjából a szigorúbb álláspontot kell képviselni, addig másik oldalról indokoltnak mutatkozik, hogy velük — mint a nemzeti társadalom érdemes építő munkásaival — szemben a rendes ellátási szabályoktól eltérő kivételes rendelkezések alkalmaztassanak. Ily értelmű rendezést kíván meg egyrészt a gümőkórnak általánosan ismert az a jellege, hogy hosszú tartamú betegség, másrészt pedig a gyógyulás sikerének a kedvező életkörülményekkel való legszorosabb összefüggése. A 3. pont kiemeli a védőnőket az egészségvédelmi szolgálat körében alkalmazottak közül s ellátásuk tekintetében a nevelő- és oktató-személyzethez hasonlóan rendelkezik. Ily értelmű intézkedést kíván meg az egészségügyi védőnők magasabb képzettsége s az a fontos munkakör, melyet az egészségvédelemmel kapcsolatban betöltenek. A 4. pont a nem-rendszeres álláson alkalmazottak, valamint a községi (városi) bábák tekintetében szükséges intézkedések megtételére a pénzügyminiszterrel egyetértően a belügyminisztert hatalmazza fel. E tekintetben ugyanis az alkalmazásoknak sokféleségével kell számolni s azért a rendezést kívánatosabbnak mutatkozott rendeleti útra bízni. Az 5. pont a magánbábák gyakorlatát gümőkóros megbetegedés esetén már a törvény erejénél fogva beszüntetni kívánja. Más testi fogyatkozások esetén a törvénytervezet 43. §-a a működési engedély időleges vagy végleges visszavonására csupán lehetőséget biztosít, gümőkór fennforgása esettén-azonban a jövő nemzedék biztosítása érdekében ezt a szigorúbb álláspontot kellett képviselni. A 6. pont az ipari és kereskedelmi alkalmazottak elbocsátása tekintetében intézkedik. Ezekben az alkalmazási körökben a 4. §. (s) bekezdésénél elmondottakhoz képest a fertőzöttség és az abból származó egészségügyi ártalom oly nagy, hogy csupán szigorú rendelkezésekkel lehet a fertőzés további terjesztésének gátat emelni., Maguk az alkalmazottak a kötelező betegségi biztosítás révén a gyógykezelés lehetősége tekintetében más társadalmi rétegekkel szemben még előnyösebbnek mondható helyzetben is vannak, főképpen, minthogy az egészségvédő és gyógyító eljárás keretében még biztosítási igényük kimerülése után is gyógyítási segélyben részesíthetők. E pontban említettek a tervezet által nem tiltott más
