Felsőházi irományok, 1939. II. kötet • 58-108. sz.
Irományszámok - 1939-63
63. szám. 85 alkalmazásokat természetesen a jövőben is vállalhatnak majd, sőt az átképzés céljából segélyben is részesíthetők (260.250/1936. B. M. számú rendelet 10. §.). A 7. pont a gümőkórban szenvedő dajkákra nézve ugyancsak kizárja az alkalmazás lehetőségét. Ezek is tagjai azonban a kötelező betegségi biztosításnak. A (a) bekezdés az újraalkalmazás lehetőségének feltételeit szabja meg. A csecsemők védelme érdekében oly értelemben kellett rendelkezni, hogy dajkák ezt a foglalkozást még felgyógyulásuk esetére se folytathassák. Amikor azonban maga a csecsemő fertőző gümőkórban szenved, megvan a lehetősége annak, hogy ilyen csecsemőt ugyanilyen betegségben szenvedő dajka szoptasson. A (3) bekezdés ezeknek az eseteknek szabályozását a belügyminiszter hatáskörébe utalja. A 6. §-hoz. A fertó'ző betegek kényszergyógyítáea tekintetében járvány esetére az 1876 : XIV. t.-c. 82. §-ának második bekezdésében, a betegségek nagyobb terjedelemben történő fellépése esetére pedig a hivatkozott törvény 89. §-ának első bekezdésében történt intézkedés, mely azonban a kényszerelkülönítésre jogalapot nem biztosított. Ugyancsak a kény szergyógyításról rendelkezik a 83.874/1902. B. M. számú rendelet. Nemibetegeket illetően a prostitúció szabályozásáról szóló 160.100/1926. B. M. számú rendelet már a kórházbautalást is megengedi. A pestis, kolera, sárgaláz, kiütéses tifusz és himlő ellen való védekezés tárgyában kötött egyezményt becikkelyező 1930 : XXXIII. törvénycikk a felügyelet alá helyezés és elkülönítés tárgyában is intézkedéseket tartalmaz. A gümőkóros betegeket illetően mindezideig külön rendelkezés nem történt, jóllehet a betegség tovaterjedése megakadályozásának jóformán legfontosabb eszköze az, hogy a fertőzőképes beteg személyek — ezek között is elsősorban az aszociális elemek — a közös háztartásban élő egészséges személyektől idejekorán megfelelően elkülöníttessenek. Hazai viszonyaink között, ahol a mezőgazdasági népesség jelentékeny része a lakás nagyságára tekintet nélkül egy szobában él, ennek a kérdésnek különös fontossága további indokolást nem igényel. A törvényjavaslat számol a gazdasági teherbírás kijelölte korlátokkal s házi elkülönítésre gondol elsősorban mindazokban az esetekben, ahol annak lehetősége a lakásviszonyoknál fogva adva van, egyébként pedig zárt intézeti elkülönítésnek lesz helye. Természetszerű, hogy ez .utóbbinak a betegápolási célokra rendelkezésre bocsátott hitel összege lesz végeredményben a határmértéke, de az olcsóbb tüdőbetegotthonoknak létesítése is ennek a célnak érdekében történik. A kényszerelkülönítést elrendelő határozat azonnali végrehajthatóságát a további fertőzés megakadályozásához fűződő közegészségügyi érdek indokolja. A 7. §~hoz. A fertőtlenítésre vonatkozó rendelkezések lényegében megfelelnek a 141.049/1912. B. M. számú rendeletben lefektetett elveknek. A részletes szabályozás ezúttal is a belügyminiszter feladatává tétetett. A 8. §-hoz. A gümőkóros fertőzésre legkönnyebben a háztartás vagy család körében nyílik alkalom. Az (1) bekezdésben előírt alakiságok az egészséges egyént kívánják megvédem attól, hogy tudomás híján fertőzött lakásban lakjék, vagy ott rendszeresen tartózkodjék. A fiatalkorú tanoncok és segédek egészségét hivatott védeni az a további intézkedés, hogy tizennyolc éven aluli ipari alkalmazott gümőkórral fertőzött lakásba egyáltalában be nem fogadható s ott élelmezést sem kaphat. Ugyancsak egyáltalában nem fogadható be a fertőzött lakásba a (2) bekezdés értelmében a tejtestvériség mellett alkalmazott dajka sem. A 9. §-hoz. Azokon a helyeken, ahol gyermekeket dajkaságban tartanak vagy nevelésre felvesznek, a gümőkóros fertőzés lehetősége a legnagyobb mértékben fennáll. E §-ban foglalt rendelkezések tehát biztosítani kívánják azt, hogy egyrészt fertőzéstől mentek legyenek azok a személyek, akik a gyermeket
